3. Fejezet

Hétvégére mondtam, ezért meg is hoztuk, bár nem valami hosszú. Előre szólok, hogy a fejezet 18+ os dolgokat tartalmaz, ezt figyelembe véve olvasson mindenki! :D A kép... nos igen, én sem jutottam szóhoz ;) Jó olvasgatást :D A friss pedig jövőhéten valamikor! :D És ha mondanivalótok akad a fejezettel kapcsolatban (vélemény, ilyenek) akkor ne fogjátok vissza magatokat :D 

Harry

Mérges voltam és azt hiszem jogosan. Ő is kiakadna, ha egy tűzpiros bugyit találna a holmim közt. Gondoltam kipakolok, miután lefürödtem, mert ő úgy is vásárolni ment, de jobb lett volna, ha csak leülök Tv-t nézni.

Azt mondta biztos Daniellé, ami meglehet, mert a frissen mosott ruhákat is elhoztuk a fürdőből, és nekünk meg Liaméknek közös a volt fürdőnk. Egyszerűen csak fájt belegondolni, hogy akárki mással is lefeküdt. Jobban kiborított, mint bármi más. Megfordult a fejemben, hogy a vendégszobában töltöm az estét, de az ölelése nélkül úgysem tudnék elaludni így egy gyors zuhany után a saját hálónkba mentem. Mire leindultam volna érte, mert még mindig nem volt sehol, Anya hívott. Semmi fontos nem volt, csak a szokásos: hogy vagyunk, minden rendben, mit csináltunk ma. Elmeséltem neki mindent, de a piros bugyit kihagytam. És amikor megint ezen kellett gondolnom, rájöttem, hogy felhívom Daniellet hogy az övé-e! Fel lejárkáltam telefonálás közben, mint mindig és miután Anya kibeszélte magát, fáradságra hivatkozva bontottam a vonalat. Tényleg fáradt voltam, de tudnom kellet, hogy kié az a rohadt alsónemű. Fel is hívtam. Kicsöng, kicsöng, kicsöng…

- Szia Harry! – köszönt, és pedig azon gondolkodtam, hogy tálaljam neki, hogy a bugyijáról akarok csevegni.
- Szia, azért hívjalak, mert muszáj megkérdeznem valamit! – kezdtem fátyolosan vázolni a témát.
- És mi lenne az? – kérdezte.
- Nem hagytál a közös szennyesben egy piros bugyit? – kérdeztem vöröslő arccal, és azon rimánkodtam, hogy legyen az övé!
- Nem emlékszem – kezdte, de hál’istennek folytatta – De várj! Azt hiszem igen, sőt biztos, mert kedden ott aludtam. Miért elvittétek? – kérdezte végül, nekem pedig végre megszabadult a gyomrom a görcsölő érzésektől.
- Igen el, és okozott némi félreértést. – mondtam
- Ne haragudjatok! – sajnálkozott.
- Nem a te hibád!- mondtam - De most megyek, aludj jól! – majd letettem.

Leindultam Louisért, aki elaludta kanapén. Olyan édes volt, de biztos voltam benne hogy sírt, mert a térdeit a mellkasához szorította. Adtam egy puszit az arcára, és megpróbáltam felemelni. Mire sikerült már ébren volt.

- Hova megyünk? – kérdezte, miközben a nyakamba csimpaszkodott, mint egy kismajom.
- A hálóba. – mondtam, majd lefektettem az ágyra, és homlokon pusziltam. Felkelt boxerre vetkőzött majd befeküdt mellém.
- Miért? – kérdezte, és tudtam mire érti.
- Beszéltem Daniellel, tényleg az ő bugyija, ne haragudj, én csak…- nem tudtam befejezni, mert szájon csókolt.
- Szeretlek, semmi baj, mert én is biztos kiakadtam volna!- mondta, én meg hozzá bújtam, és a nyakába hajtottam a fejem.


Louis

Csodálatos volt azzal a tudattal elaludni, hogy megbocsátott. De ha jól belegondolok, nem is volt miért haragudnia. Meghalnék, ha megtudnám, hogy mással volt...

Másnap reggel kolbászos tojásrántottával álmodtam. Kinyitottam a szemem, hegyeztem a fülem, és mélyeket szippantottam a levegőből. A sercegő hang a konyhából jött, abban biztos voltam. Az viszont furcsa volt, hogy az illat ilyen élethűen megmaradt álmomból. Fogtam hát magam, és lementem a konyhába. Harry boxerben riszálta csípőjét a rádióra, és közben egy sercegő serpenyő tartalmát kevergette. Próbáltam csenden mögé lopózni, hogy a nyakába pusziljak, de nem sikerült... Egyszer csak hangosan énekelni kezdett, és sokkal, de sokkal gyorsabban rázta magát, amitől nekem persze rögtön nevetnem kellett.
- Lou! - fordult felém lebiggyesztett ajkakkal. - Azt terveztem, hogy ágyba viszem a reggelit neked.
- Ó! Ne haragudj, kicsi! - takartam el rögtön tenyeremmel a szemem, és a lépcső felé kezdtem botorkálni. - Nem is láttam semmit. Gyorsan vissza is fekszem az ágyba. Majd várlak. Vagyis nem. Hiszen nem is tudom, mire készülsz... - erre mindketten hangosan hahotázni kezdtünk.
- Jó. Csak ne ess hanyatt a lépcsőn, mert még minden új. - mondta aztán szigorúan.
- Ó, édes! Nehogy a testi épségem miatt aggódj ám! - mosolyodtam el, és csukott szemmel dobtam egy puszit a levegőbe.

Nem sokkal később megjelent az ajtóban, kezében a nagy tálcával. Azon egy tányér-az álombéli tojásrántottával- egy bögre forró kávé, és egy csokis-vaníliás fánk.
- Te nem eszel? - kérdeztem, amikor mellém telepedett.
- Nem vagyok éhes. - rázta meg fejét. - Jó étvágyat, kedvesem! - hirtelen forróság öntötte el minden porcikámat, és félrelökve a tálcát, nyakába ugrottam. Annyira jól esett, hogy ezt mondta: "kedvesem", alig tértem észhez.
- Mit szeretnél ma csinálni? - kérdeztem két falat közt.
- Nem tudom. - vont vállat, aztán hadarni kezdett. - Tudod, nagyon szépen van berendezve a lakás, meg minden. De elmehetnénk venni néhány serpenyőt meg poharat, mert nagyon kevés van... És elkezdeném szervezni a szilvesztert. A közös házban természetesen. De tudod...
- Rendben, nyugi! - azt csinálunk, amit csak akarsz. - letettem az ágy mellé a reggeliző tálcát. - Akkor most elmegyek zuhanyozni. Te addig pakolj össze. Aztán indulhatunk. - szájon pusziltam, és a zuhany alá ugrottam. Gyorsan végezni akartam, hogy Harry is időben idejuthasson.
Egy órával később, már az IKEA-ban voltunk. Sajnos elcsábultunk az ágyneműknél, és vettünk két mogyorószínű selyemhatású huzatot. A plüss osztályon, megvitattuk, hogy az az egy répa olyan magányos, így hát vettünk egy brokkolit és egy epret is. Edények nélkül ugyan, de roppant elégedetten távoztunk.


Délután kipakoltuk a maradék ruhákat, és személyes holmikat is végre. A lakás teljes pompájában díszelgett. Áthívtuk a fiúkat egy pizza-póker estre, lakásavató gyanánt.
Már javában készülődtünk, és vártuk a többieket öt óra felé. Harry vett némi rágcsálni valót, és természetesen alkoholt.
- Szerintem engem szivatnak a pénztárosok! - mondta, amikor hazaért.
- Mert? - nevettem el magam, miután elvettem tőle az egyik nehéz csomagot.
- Folyton megkérdezik, hogy biztos elmúltam-e már tizennyolc... Mintha nem tudnák! - morgolódott, és elkezdett bepakolni a hűtőbe. - Különben vettem felvágottat is. - lengette meg az említett élelmiszert a levegőben.
Lassan odamentem hozzá, és magamhoz húztam. Kölnije illata elárasztotta nyálkahártyámat, és mindenhol csak őt érzékeltem.
- Akarlak! - mondtam elhaló hangon, és a háló felé kezdtem rángatni.


Harry

Lous az elemet felé kezdett húzni, én pedig mentem utána. Rálökött az ágyra, majd fölém mászott, és a csípőmre ülve a nyakamat kezdte marcangolni. Próbáltam racionálisan gondolkodni, most amíg még ment, hiszen vendégeket hívtunk.

- Louis, izé… a vendégek- kezdtem bele, de amint beszélni kezdtem, a nyakamba harapott, és az övemet bontogatta. Még csak épphogy megküzdött a nadrágommal, az ajkaimra tapadt, majd megéreztem a kezét a boxeremben. Elgondolkodtam azon, hogy beszedett-e valamit, amíg itthon hagytam, vagy spontán szexelhetnékje támadt, de innentől kezdve nem igazán érdekeltek a vendégek. Miután kezét kihúzta a nadrágomból, rám parancsolt, hogy vetkőzzek le. Ő is ezt tette. Míg fölé másztam, levontam a következtetést, hogy már kevesebb, mint egy óránk van, ami nagyon nem elég, ha rendesen nekikezdünk bárminek, így arra jutottam, kényeztetem egy kicsit beindult barátomat.

A nyakához hajoltam, és cseppet sem óvatosan szívni kezdtem a bőrét, Lou pedig csak nyögdécselt. Végig haladtam a mellkasán, majd megszabadítottam az alsójától. Nem finomkodtam, ahhoz már túlságosan be voltunk indulva mindketten. Mozgatni kezdtem a kezem, Louis pedig vergődött alattam, mindkét kezével a lepenőbe kapaszkodott. Mikor láttam rajta, hogy már nemsokára teljesen kész van, lehajoltam, és ajkaimmal kezdtem bele a kényeztetésbe. Nem kellet már sok, és Lou teljesen átadta magát a gyönyörnek.

Hangos lihegésünk töltötte be a szobát, majd miután kifújtuk magunkat elküldtem fürdeni. Felöltöztem, majd, nekiláttam kipakolni a rágcsálnivalót, és nem telt bele 5 percbe a srácok megjöttek.


- Sziasztok! – köszöntöttem őket.
- Szia!- köszöntek szinte egyszerre, majd körbesétáltak.
- Nagyon szép lakás, de hol van Lou? – kérdezte Liam, és Louis ebben a percben lépkedett lefelé a lépcsőn.
- Itt vagyok! – köszöntött mindenkit. A fiúk látni akarták a házat, ezért körbe vittük őket, de mivel a hálót nem tettük rendbe azt sikerült eltusolnunk.

Iszogatni és pókerezni kezdtünk, de Niall két óra múlva éhen akart halni, így összedobtunk egy kis vacsorát. Olyan egy körül hagytuk abba a kártyázást, de mivel Liam nem ivott úgy döntöttek, hazamennek, pedig mi felajánlottuk, hogy aludjanak itt.

Miután elmentek a srácok, átcseréltem az ágyneműt, majd elmentem fürdeni.