4. Fejezet

Sziasztok! Meghoztuk! Egyenlőre, azt beszéltük meg hogy szerdán, és szombaton lesz friss, ameddig tudjuk, majd tartjuk az ütemtervet, bár ma is kedd van :D Ismét figyelmeztetnék mindenki a korhatárokat illetően, akit nem érdekel ne olvassa el azt a részt :D A kommenteket megint csak sok szeretettel várjuk, és köszönjük az előző fejezethez! Jó olvasást! :)

Louis

Másnap reggel rettentő fejfájásra ébredtem, kicsit sokat ittam tegnap. Szerencsére Harry kikészített egy pohár vizet aszpirinnel az éjjeliszekrényre. Mellette egy cetli, csinos kézírásával: " Délelőtt még nyitva van a környéken egy-két bolt. Elszaladtam, ma van szilveszter. Szeretlek, vedd be a gyógyszert, és vegyél egy forró fürdőt! Csókollak!"
Megfogadtam a tanácsát, és beültem egy kád forró vízbe. Egy órán keresztül áztattam magam. Aztán megborotválkoztam. Rendet raktam a hálóban, gyorsan felporszívóztam, és a konyhában felmostam a padlóra száradt foltokat. Elégedett voltam magammal, hiszen ilyet utoljára akkor csináltam, amikor otthon éltem a szüleimmel, és anyukám rám parancsolt.

Délután két óra körül Harry végre hazaért. Hozott ebédet a kedvenc gyorséttermünkből, és megebédeltünk a tv-t bámulva. Az egyik zenecsatornán pont a mi karácsonyi köszöntőnket adták.
- Milyen morcos a pofid. - jegyeztem meg, mert eszembe jutott, ez volt az ominózus vita-nap.
- Rajtad kívül senki nem veszi észre. - nézett rám, lángoló arccal. - Csak te ismersz ennyire.
- Mert én szeretlek téged a legjobban. - mondtam egész halkan, és beleszürcsöltem a félig üres üdítőbe. Megfogta combom, és legangyalibb mosolyát varázsolta arcára.
- Mára elképzelhetetlen nélküled minden... - aztán megköszörülte a torkát. - Ez elég nyálasan hangzott. - és elnevette magát. Én is vele nevettem, de én valójában így gondoltam.
- Szerintem egyáltalán nem volt nevetséges. - álltam fel, és kidobtam a maradékot. - Átöltözöm, és indulhatunk a fiúkhoz.
- Várlak. - állt fel ő is, és kikapcsolta a tévét. - Én így megyek... - nézte meg magát a tükörben, amikor lementem a lépcsőn.

Amint megérkeztünk a közös kecóba, rögtön koccintani kellett valamire. Még a tegnapi becsiccsentésem sem múlt el teljesen, de nem utasíthattam vissza a Tequila-t, melyet Zayn olyan szívélyesen nyomott a kezembe. Először, aztán másodszor. Aztán megérkeztek a lányok. Danielle-nek visszaadtam a bugyiját, és így utólag jót nevettünk az egész dolgon. Bemutatta két barátnőjét, akiket magával hozott. Lola-t, és Christy-t. Lola elég csinos volt, nem csak azért mert a hideg idő ellenére nagyon rövid szoknyát viselt, egy csőtoppal. Szeme barnán ragyogott, amit hatalmas szempillái csak még jobban megnagyítottak. Alakja tökéletes volt... Vonzotta a tekintetem, attól függetlenül, hogy ott volt mellettem Harry.
- Na mit nézel ennyire? - kérdezte meg egyszer csak.
- Semmit. - ráztam meg rögtön a fejem. - Csak úgy bámulok...
- Már csak négy óra van hátra az újévig, szivi! - csimpaszkodott a nyakamba.
- Nehéz vagy Harry. - fejtettem le ölelő karjait, és a konyha felé indultam egy újabb pohár italért.
A többiek is remek állapotban voltak már. Niall természetesen evett, és elsiránkozta, hogy még egyik lány sem ment oda hozzá bevallani, hogy ő mennyire fantasztikus. Zayn felhívta a családját. Liam és Danielle folyton egymáson lógtak. Én pedig sajnos egyre többet nézem Lolára. Akaratom ellenére vonzotta a tekintetem. Bár ezt azzal nyugtáztam, hogy annyit ittam, hogy már nem tudom, mit gondolok. Harry-re próbáltam összpontosítani, de nagyon nem ment.


Harry

Miután Louis lerázott, leültem Zayn mellé a kanapéra, hallottam, hogy a családjával beszél gondoltam én is felhívhatnám anyut. Kimentem a kertbe és körbe-körbe sétálgattam, valahogy megnyugtatott. Zavart, hogy Louis a lányokat nézi, pláne amikor ott állok mellette. Anya azt mondta, nem foglalkozzak ezzel, engem szeret és az a lényeg. Igen, ebben biztos voltam. Mesélte, hogy Amanda látogatta meg, és üdvözletét küldi. Ő volt apám új felesége, de szerencsére remekül kijöttek egymással, sokszor futottak össze. Mondta, hogy voltak a nagyinál, és hogy már Gemma is hazament, így újra „gyerekzaj” mentes a ház. Mesélt a macskákról is, és rájöttem, hogy egy macsek hiányzik még a közös otthonunkból, bár egy háziállat nem bírná túl jól a turnékat, így elvetettem az ötletet.

 Már negyed tizenkettő volt, amikor letettük, így visszamentem. Bent szólt a zene, bár nem túl hangosan, az emberek poharakkal a kezükben mászkáltak, de annyira nem voltunk sokan. Szerintem maximum tizenöten lehettünk, de jó volt látni, hogy mindenki jól érzi magát. Tartottunk már ennél sokkal nagyobb bulit is, de most egyrészt senkinek nincs holnap kedve takarítani, másrész annyi embert azért nem lehet elszállásolni, még egy ekkora házban sem. Zsebre tettem a telefonom, majd a konyhába indultam. Lehajtottam még egy-két italt, majd elmélyülten beszélgettem Niallal, az új számunkról, melyben gitárszólója lesz. Azt mondta alig várja, hogy végre elkezdjük felvenni az új dalokat. Beszélgetés közepette elkezdtük kitölteni a pezsgőket, Niall meg sikeresen eltört két poharat is, amiket takaríthattam fel. Miután mindenkinek töltöttünk lassan, de biztosan eljött a koccintás ideje. Hatalmas éljenzés volt, a srácok még tűzijátékkal is készültek. Mondjuk én nem bíztam volna Zaynre, kissé sokat ivott már az ilyesmihez, ugyanis miután meggyújtotta, fejvesztve rohant a kert túlsó végébe ’robban a bomba’ felkiáltással, majd vetődött egy hatalmasat. Remekül mulattam szegény fiún, és már csak egy valami hiányzott az újévből: Louis émelyítően édes csókja. Ám mikor körbenéztem nem láttam sehol. Az emberek szétszéledtek, és volt, aki olyan részegre itta magát, hogy a kanapén aludt. Tovább beszélgettem a szőke fiúval és úgy voltam vele, ha Louis akar majd valamit, megkeres. Szó esett Niall legutóbbi randijáról is. Szegény srác teljesen belehabarodott a csajsziba, akit cseppet sem érdekelt a Szőkeség, csak a pénze. Próbáltam jobb belátásra bírni, hogy majd biztos lesz valaki, aki magáért szereti, de inkább leült megenni egy szendvicset. A nappaliba mentem, hogy leüljek végre. Egy fotel volt üresen így hát arra esett a választásom. Hajnalban aludtam el egy, cseppet sem kényelmes pozícióban.

Louis

Lentről tompa zajok hallatszódtak fel; nevetés, zene, és a tűzijáték durrogása. Elmém elborult, és rögtön ajkaira tapadtam. Leíratlanul puha, és édes ajka finoman becézgette az enyémet, játszott nyelvemmel. Kezei hajamat szántották, többször is belenyögött csókunkba, amitől én csak jobban akartam Őt. Az egyensúlyom már nem volt az igazi, ezért lassan az ágyhoz hátráltam karjaimban tartva őt, és hanyatt fektettem. Csípőjét készségesen emelte fel, amikor a rövid szoknyával küzdöttem. Végül sikerült megszabadítanom tőle, és kezem rögtön falatnyi fehérneműjébe rejtettem. Másik kezemmel azon munkálkodtam, hogy a melltartóját is levehessem. Egy pillanatra felült, levette, és rólam is lesegítette az ingem. Aztán visszafeküdt, és övcsatomat kereste keze. Rögtön kioldotta, és le is tolta a farmert. Amikor hozzáért egyre meredező vágyamhoz, éreztem, hogy végem, hiába is próbálnék visszakozni. Fél oldalasan lefeküdtem mellé, közben ujjaimmal még mindig a gyönyör felé hajszolva, és figyeltem az arcát. Azt, ahogy apró gyöngyökként megjelenik rajta az izzadság, ahogy teste egyeletlenül össze- összerándul.
Hirtelen rám nézett, tekintete elhomályosult volt, teste pedig már a legtorzabb pozícióban simult az én remegő testemhez. Kérés nélkül fölé ereszkedtem, és elmerültem benne. Ettől mindketten összerándultunk. Lábait csípőm köré fonta, én közben nyelvemmel kebleit kényeztettem.
Néhány órával később, már beszűrődött egy kis napfény a szobába. Lába még mindig csípőmet ölelte. Nem bírtam betelni ezzel az émelyítő, édes érzéssel, amely egyszerre olyan intenzív is, mint egy vulkán kitörés...
- Várj. - csúsztam ki belőle, és lassan csípőjéhez kúsztam, ott pedig ösvény csókoltam rá. Egészen feleé, míg végül nyelvemmel el nem értem legérzékenyebb pontját. Remegése nem maradt abba, még hevesebb lett. Hangosan nyögdécselt, míg végül el nem érte- már legalább ötödszörre- a gyönyört. Összeszorította combjaival fejem, és felhúzott magához. Durván hátamra dobott, és most ő kúszott le... Nem telt bele sok, én követtem őt a mennyországba...

Másnap reggel ismét hasogató fejfájásra ébredtem. Most nem volt se víz, se aszpirin. Ráadásul semmire nem emlékszem. Azt sem tudom, hogy jöttem fel az emeletre. Kicsit vacogtam, így hát magamra húztam a takarót. De nem sikerült, mert valaki rajta feküdt. Már épp megráztam volna Harry-t, ha ő lett volna mellettem. Rögtön kiugrottam az ágyból, amitől azonnali hányinger jött rám. Bezárkóztam a fürdőbe, és kiadtam mindent magamból. Ezután összeszedtem a ruháimat, felöltöztem, és próbáltam összerakni az este történteket. Itt fekszik az ágyban Lola fehérneműben. Én szintén úgy feküdtem ott. Nyilván annyira kiütöttük magunkat, hogy ide száműztek a többiek. Nyilván ez a magyarázat.
Betakartam Lolát, én pedig lementem a konyhába inni egy kávét, és legalább tíz fejfájás csillapítót keresni. A kávé már le volt főzve. Zayn állt ott, szintén másnaposan.
- Jó reggelt, haver! - mondta kómásan. - Jól kidőltél tegnap. Nem is láttad a tűzijátékomat.
- Te terrorista! - nevettem el magam. - Megint robbantgattál?
- És aztán fejvesztve rohant a kert túlsó végébe. - szólalt meg Harry, miközben mögém lépve átkarolta a derekam.
- Boldog új évet! - fordultam felé, és szenvedélyesen megcsókoltam, mivel ez éjfélkor kimaradt. - Ne haragudj, hogy este így elaludtam.
- Semmi baj. - simogatta meg a fejem. - Itt reggelizzünk, vagy menjünk haza?
- Ne menjetek már el! - jelent meg Niall a konyhába. - Ha Harry nem dob össze valami kaját, éhen fogok veszni. - erre mindannyian elnevettük magunkat.
- Jó reggelt, srácok. - jelent meg Lola fejét vakargatva. Egy óriás vajszínű pulcsit viselt, ami szinte biztos, hogy nem az övé volt. - Van reggeli? - kérdezte.
- Jó, rendben. Csinálok valamit. - tette fel Harry kezeit, mint egy elkapott bűnöző. - Üljetek le a nappaliba. - hozzám fordult, puszit nyomott a számra, és már neki is látott a reggeli készítésnek.
Leültem a kanapéra, Lola pedig mellém. Rám sandított, és megharapta felsőajkát.
- Mi van? - suttogtam felé.
- Csak veled álmodtam. - nevette el magát zavarában. - Hülyeség.

Reggeli után összepakoltunk a házba, és hazaindultunk. Mivel a fejem még mindig fájt egy kicsit, Harry vezetett. Amikor beléptünk a lakásba hirtelen beugrott egy kép. Amit aztán gyorsan ki is vertem a fejemből. Egy csók Loláva. Lehetetlen! Biztos csak képzelődöm. Hiszen én Harry-t szeretem!...De hát akkor mi volt ez? Mert inkább tűnt emlékképnek, mint valami ostoba villanásnak.