8. Fejezet

Sziasztok! Először is bocsánat bármilyen elírási vagy helyesírási hibáért, de egyrészt beteg vagyok másrészt holnap francia tz-t írok, ezért nincs energiám most átolvasni. A második rosszabb hírem, hogy nem tudom, mikor tudjuk hozni a következőt, valószínűleg csúszni fog pár nappal! Azért jó olvasást, és örülnénk ha most is írnátok páran, jó olvasni a kommenteiteket! ♥

Louis

Egész esti punnyadás után elálmosodtunk, és ágyba bújtunk. Még beszélgettünk kicsit, aztán kimerülten álomba szenderültünk.
Reggel nagyon korán felébredtem, mert borzasztó fejfájás gyötört. Ismét. Levánszorogtam az emeletről, és előkerestem a fejfájás csillapítót. Felültem a konyhapultra, és vártam. A fejfájás nem csillapodott, csak párosodott egy kis szédüléssel. Leszálltam- pontosabban leszédültem- a pultról, és ittam egy pohár vizet. Nem bírtam állva maradni, így hát elmásztam a kanapéig. Magamra húztam az egyik ott maradt plédet, és reszketve visszaaludtam. Nem bírtam sokáig aludni, reggel nyolc körül ismét felkeltem. Főztem kávét, megittam. És reméltem, hogy jobb lesz. De nem.
Felébresztettem Harryt, hogy kezdjen készülődni. Lefürdött, én közben megborotválkoztam. Igyekeztem összpontosítani, de néha megszédültem. Nem szóltam Hazzának, nem kell hogy aggódjon...
Egész nap stúdióztunk, még a mosdóba sem volt időnk kimenni. Délutánra eléggé kimerültem, és elkéredzkedtem kaját venni. Zayn elkísért, és vettünk a többieknek is kaját.
- Vezetnél te? - dobtam oda neki a kocsi kulcsot.
- Persze. - nézett rám felvont szemöldökkel. Aztán csak a kocsiban szólalt meg: - Jól vagy? - rázott meg, amikor megint megszédültem.
- Aha. - mondtam, és nagyokat pislogtam.
- Ne hívjam fel Harryt? - kérdezte.
- Nem! - vágtam rá rögtön. - Nincs semmi baj, csak éhes vagyok. nem kell felizgatni ilyesmivel...
- Különben. - folytatta egy tök más dologgal. - Minden rendben, úgy látom. - erre bólintottam. - De ez a késés dolog nem tetszett a többieknek...
- Ne haragudj! Csak. Úgy elszaladt az idő! - vakartam meg a fejem elpirulva, szemem lesütve.
- Nincs gáz. Csak. - és beállt a az étterem drive részébe. - Nem szeretnénk, ha a kapcsolatotok miatt a banda hátrányba szorulna.
- Mi a fasz? - csattantam fel. - Mi van? - erre csak hisztérikusan nevettem. - Nézd, Zayn! A kapcsolatunk csak ránk tartozik. Én sem szólok bele a tiédbe.
- De, Lou... - vágott szavamba, de hangosabban folytatva mondandómat, elhallgattattam.
- Mondom, nem szólok bele. A banda az első. Mindennél fontosabb. De megértheted, hogy senki nem tud ketté szakadni. - nem tudtam mit mondjak, de legbelül forrtam a dühtől. - Ne haragudj. Nem tudom mi van velem mostanában. Egyik percről a másikra leszek rosszul.
- Nem gáz. - legyintett. Megrendelte a kaját, és visszafelé indultunk a stúdióba.
- Állj meg. - mondtam, szám elé téve tenyerem.
Zayn megállt az út szélén, én pedig csak kidugtam a fejem az ajtón, és hányni kezdtem.
- Jól vagy? - kérdezte, és a kezembe nyomott egy üveg vizet.
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem, és kiöblítettem a szám. - Van az övtáskám hátsó zsebében gyógyszer. Odaadnád? - ő kivette a pirulát, én pedig bevettem. Pár perc múlva hatni kezdett, és elfogott az euforikus lebegés. Elmúlt a hányinger, nem fájt a fejem sem.
- Tudod, Louis. - mondta Zayn, amikor leparkolt a stúdió előtt. - Ha nő lennél, még azt hinném, hogy terhes vagy. - erre mindketten elnevettük magunkat.
Határozottan jobban lettem, és evés után folytattuk a felvételt. Egészen este tizenegyig dolgoztunk, aztán pedig az új album első dalának befejezését meg kellett ünnepelnünk. Beültünk egy kis kocsmába, és koccintottunk pár pohárral. Én nem kértem, csak egy sört, mert féltem, hogy megint rosszul leszek. Harry egész este engem fürkészett, és két csók közt megkérdezte, jól vagyok-e.
- Drágaságom. - simogattam meg csinos pofiját. - Nem kell aggodalmaskodni. Fáradt vagyok kicsit. - vontam vállat.
- Hát. - vont vállat. - Azért én csak aggódom érted, szerelmem. - mondta, és lágyan megcsókolt. Csókja édes volt, megszédültem tőle. Miután ajkaink elváltak, a szédülés nem szűnt. Még egy-két óráig vigyorogtam a semmibe, aztán megkértem Harryt, hogy vigyen haza.
- Nem gondolod, hogy itthon hagylak egyedül?! - háborodott fel, amikor felvetettem, hogy ha van kedve, menjen csak vissza.
- Akkor csak bújj ide mellém. - mondtam lefekvéskor, és beállítottam az ébresztőt reggelre.
- Jó éjt! - suttogta a fülembe, és szorosan magához vont.
Nyakába hajtottam a fejem, illata elbódított, nem koncentráltam másra csak őrá, így elkerültem a rosszullétet.
Még egyszer megcsókoltam, és álomba szenderültem.


Harry

Reggel Lou ébresztőjére ébredtem, ám a telefon tulajdonosa nem volt mellettem. Még az ágyban feküdtem mikor kijött a fürdőből, kissé ramatyul nézett ki.

- Minden rendben van? Kissé sápadt vagy!- adtam tudtára észrevételem.
- Persze, nincs semmi baj. – mondta, de azért aggódtam. Elmentem én is tusolni, majd felöltöztünk és mentünk dolgozni. Annyi szólót kellet felvennem ma, hogy Zayn, Niall, és Liam hazamentek. Egy óra felvétel után kaptam némi szünetet, de amikor kimentem Louishoz, ő édesen szuszogott a kanapén. Nem volt szívem felkelteni, így kimentem az előtérbe, és felhívtam anyut. Első dolga volt leszidni, hogy miért nem hívtam már hamarabb. Aztán persze megkérdezte, hogyhogy vagyok, mi van Louissal és velem. Beszámoltam neki a mai napunkról, aztán tovább beszélgettünk, és kilyukadtunk a szülinapomnál. Azt mondta, szeretné, ha azon a héten hazalátogatnánk, és pedig megígértem neki, hogy így is lesz.


Miután letelt a negyedórám letettem anyut, a telefonomat meg elsüllyesztettem a hátsó zsebembe, és visszamentem a mikrofon elé. Kezdtem kissé nyűgös lenni, amikor a hang technikus ötödjére énekeltette el velem ugyan azt a dalrészt. Próbáltam koncentrálni, és a dalokra összpontosítottam. Este hétkor úgy döntöttem, hogy elég lesz, és elhagytam a felvételi szobát. Éhes voltam, és mikor kimentem Louis már nem volt a kanapén. Megint a mosdóból jött, akár csak reggel. Kezdtem félni, hogy beteg lett, de akárhányszor rákérdeztem, azt állította, hogy semmi baja.


Mikor hazaértünk sikerült összevesznünk. Megkértem, hogy egyen velem valami, de makacs volt.
- Enned kéne valamit!- mondtam neki.
- Nem vagyok éhes! – adta tudtomra.
- De egész nap ettél semmit! Kérlek!- kérleltem, de semmi.
- Nem vagyok éhes, fogd már fel Harry!- mondta dühösen majd felvonult az emeletre. Én csak jót akartam neki, de ha nem akar, ne egyen. Csináltam magamnak két szendvicset, majd leültem a tv elé. Miután megettem mindkettőt, elmostam a tányért, és visszaültem a kanapéra. Valami vígjátékot adtak, egy ideig figyelemmel néztem, aztán egyre laposabbakat pislogtam, majd végül elaludtam. Egy óra múlva felkeltem valami idióta reklámra ami hangosan ordított. Kikapcsoltam a tv-t, felmentem az emeletre. Alsónadrágra vetkőztem, és befeküdtem a helyemre. Nem tudtam visszaaludni. Louis felé fordultam, és a felém eső karját finoman cirógatni kezdtem. Nem akartam felkelteni, csak lefoglalni magam. Hiányzott a teste melege, így közelebb kúsztam hozzá, és puszit leheltem a vállára. Illata megbabonázott, selymes bőre finoman simogatta ujjaimat. Egy ideig így voltunk, aztán egy halk ’hmmm’ hagyta el ajkait, és rám emelte álmos tekintetét. Csak néztük egymást, aztán közelebb bújt hozzám, és a nyakamba hajtotta a fejét, ujjaival pedig göndör fürtjeimet szántotta. Csókot lehet a fülem mögé, és most én hümmögtem. Hallottam ahogy kis idő múlva ujjra álomba szenderül karjaim közt, de én nem tudtam elaludni. A haját simogattam, de megmozdulni nem mertem nehogy felkeltsem. Olyan három óra körül aludtam el újra, és hálát adtam az égnek, hogy holnap csak kilencre megyünk, mert elaludnék éneklés közben.

Szemeimet nehezen nyitottam ki reggel. Álmos voltam és nyúzott, a kialvatlanság miatt. Finoman felkeltettem Louist, majd a fürdőbe vonultunk. Elmentem fürdeni, ő pedig fogat mosott, és borotválkozott. Aztán cseréltünk. Felöltöztünk, majd elindultunk. Útközben megálltunk egy Startbucksnál, és bementem kávét venni. Vettem néhány fánkot is, meg muffint a fiúknak, majd mentünk is tovább. Időben beértünk, és mivel nem én kezdtem remekül elaludtam Louis ölében egy fél órácskára.


Louis

Aznap reggel hatalmas erőfeszítés volt felkelni. Egyre gyengébbnek éreztem magam. Harryvel megálltunk kávét, és muffint venni. Már az evés gondolatától is felfordult a gyomrom, Haz pedig minden áron belém akart legalább egyet erőltetni. A kedvéért legyűrtem…
- Nem normális, hogy nem eszel. – állapította meg az egyik szünetünk alkalmával.
- Nem vagyok éhes. – vontam vállat.

Néhány órával később még mindig ugyan annál a dalnál szaroztunk. Nem volt elég lélekjelenlétem, így hát kimentem a kanapéra. Szomjas lettem, átsétáltam a mosdóba, ahol hirtelen nagyon megszédültem. Rögtön a földre feküdte, le a hideg kőre. Féltem, ha elájulok össze-vissza töröm magam. Így pedig lehet, hogy nem kell segítséget hívnom…
- Louis! Siess már! Komolyan az öledbe ülök! – kopogtatott türelmetlenül Niall az ajtón.
- Egy perc. – lihegtem, közben pedig odatérdeltem a vécéhez, és hányni keztem. A mai nap folyamán már másodszorra fordult ez velem elő. Egyszer hajnalban, és most. Mérgemben elsírtam magam, és mielőtt kiöblítettem volna a szám, beleköptem a mosdóba.
Megmostam az arcom, kiöblítettem a szám, de az inger csak nem múlt el. Azért kimentem, és beengedtem a nadrágját már agyon tapogató szőke fiút.
- Hallottam. – nézett felém Paul, amikor szám elé kapva a kezem leültem a kanapéra.
- Nincs semmi bajom. Csak elrontottam valamivel a gyomrom… - mentegetőztem egyből.
- Pihenned kell. Nemsokára elkezdődik a turné. Ott ennél is nagyobb lesz a hajtás. Lou, szükségünk van rád! Inkább most menj haza, kúráld ki magad, és holnap újult erővel folytathatod a munkát. – éreztem, hogy ez inkább parancs, mint utasítás. Felvettem hát a kabátom, és mielőtt elmentem volna haza, kihívtam Harryt.
- Paul hazaküldött. Elég kimerült vagyok. – mondtam vállat vonva, mintha nem lenne semmi gond.
- Megyek veled. –nyúlt egyből a fogason heverő kabátja felé.
- Maradj. – mosolyogtam rá édesen. – Megleszek.
- Hívj ha van valami. – simított végig karomon, és megcsókolt.

Mielőtt haza mentem volna, beugrottam a rendelőbe. Szerencsére nem voltam sokan, így hamar sorra kerültem. Az orvos ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgáljon, mert szerinte borzasztóan néztem ki. Végül addig hisztiztem, míg fel nem írta az általam eddig is szedett hányingercsökkentő, és fejfájás-csillapító bogyókat. Megesküdtem, hogy nem veszem be egyszerre az összest, evés után alkalmazom, és legfőképpen azt, hogy jövő héten valamikor beugrom, hogy tényleg megvizsgálhasson. Persze. Biztos bejövök!
Amint hazaértem lerúgtam magamról a téli bakancsot, és rögtön bevettem mindkét tablettából egyet. Lefeküdtem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Elaludtam a műsoron, amikor felébredtem, már épp lemenőben volt a nap. Harry még mindig nem volt itthon, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Nem tudtam mit csináljak, felhívni nem mertem senkit…

A nap maradék részét a fürdőben töltöttem, nem is próbáltam távol maradni a vécétől. Megállás nélkül hánytam, de mivel a gyomromban már nem volt semmi, így csak savat öklendeztem fel. Ettől olyan szinten kimerültem, hogy homlokomat a hideg padlónak támasztva el-elszundítottam.
Lent megcsörrent a mobilom.
- Tessék. – szóltam bele mákvirág hangon.
- Elindultam haza. Vigyek valamit? – kérdezte vidáman Harry.
- Nem, kösz. – ráztam meg a fejem, és egyszerre forogni kezdett velem a világ. Egyre sűrűbben, és nehezebben pislogtam. Éreztem, hogy hamarosan öntudatlan állapotba fogok kerülni. Odamásztam a kanapé mellé, fejemet hátra vetettem a garnitúrának döntve. Már nem hallottam Harry hangját-pedig még beszélt...
Aztán hirtelen lehunyódott a szemem, és megszűnt a világ a tudatommal együtt.