7. Fejezet

Szép estét! Kezdek egy -tizennyolcaskarika- ával, csak figyelmeztetés képen! A fejezet talán kissé rövidebb az átlagosnál, de mint ígértem megolvasztottuk azt a bizonyos jeget szerelmeseink közt, szóval lehet örülni, és sok-sok kommentet írni nekünk! :D Reméljük ez is elnyeri tetszésetek, jó olvasást! /infó: Rékánk most fog hazaérni! ♥/

Harry

Össze voltam zavarodva. Az ember nem vesz csak úgy közös lakást. Kezdtem megint homályosan látni a dolgokat, nem értettem Louist sem. Miután megittam a kávém, elmostam a bögrét, majd felmentem öltözni, mert egyre a stúdióba kellet lennünk. Miután kész voltam lementem. Nem tudtam, hogy Louis akar-e velem jönni, hiszen ugyanoda megyünk.

- Jössz velem, vagy külön kocsival akarsz menni? –kérdeztem.
- Megyek. – mondta. Elindultunk, hallgattuk a rádiót, de semmi nem volt a régi. Nem énekeltünk együtt, nem simította a combomra a tenyerét, és mosolygott édesen. És nem adott csókot mielőtt kiszállt volna az autóból.

Elkezdtük az új lemezzel való munkálatokat, rengeteget stúdióztunk. Korán mentünk és későn értünk haza. Lakást nem volt időm nézni, de Lou azt mondta nem zavarom. Többnyire minden este könnyes szemekkel alszok el. Arra gondolok, hogy csak egy fürdőszoba választ el tőle, és már is ölelő és biztonságot nyújtó karjai közt lehetnék. Ő beletúrna a hajamba, én pedig a nyakát cirógatnám, mint ahogy régen. Minden este ezzel a gondolattal alszom el, de ma az elalvás része nem sikerült. Forgolódtam, nem találtam a helyem. Lementem inni, majd nem bírtam ellen állni a kísértésnek, hogy meglessem, miközben alszik. Halkan nyitottam ki az ajtaját, majd beléptem rajta, de lebuktam, mert Louis ébren volt. Kattogott az agyam, hogy mit mondjak neki, de semmi értelmes nem jutott az eszembe. Csak álltam és néztem még a sötétben is ragyogó kék íriszét, az ajkait, és hatalmas késztetést éreztem, hogy odamenjek, és szájon csókoljam, de nem tettem. Csak álltam, mint aki karót nyelt.

- Nem tudok aludni. – nyögtem ki végül. Úgy éreztem magam, mint egy kisfiú, aki álmatlanul a szülei hálójába settenkedik, és befekszik közéjük. Lou megveregette maga mellett az ágyat, én pedig lassan, nagyon lassan odalépkedtem. Szívem őrülten dobogott, a pulzusom az egekbe. Törökülésbe ültem, és beszélni kezdtem:
- Én tényleg sajnálom. – mondtam, de a szeme zavartságot tükrözött.
- Nem értelek, Harry! – mondta, és a fejét rázta. Már ő is felült, hátát a háttámlának támasztotta, és feloltotta a kislámpát.
- Sajnálom, hogy nem voltam elég. Elég ahhoz, hogy boldoggá tegyelek. Én megértem, én is a boldogságot kerestem, és meg is találtam, de nem foglak visszatartani. Azt akarom, hogy boldog legyél. Hogy legyen, aki szeret, és te viszont szeresd. – mondtam, de a szemem könnybe lábadt, és az utolsó szónál elcsuklott a hangom.
- Hülyeségeket beszélsz Harry! Én szeretlek, és egyedül én vagyok az akinek sajnálkoznia kell, mert volt bőr a képemen, hogy megcsaljak egy ilyen remek, önzetlen, és szeretni való embert mint Te. Nekem nem kell más, én veled voltam, és remélem, leszek is boldog. Bolond voltam, ittam, és nem gondolkoztam. Hibáztam. És nagyon kérlek, ne haragudj rám, már mindent megbántam, és esküszöm, hogy soha többet nem teszek ilyet. Szeretlek téged. Esküszöm!- mondta, én pedig eufórikus állapotba kerültem. Oda másztam hozzá, és hozzá bújtam. Végre megint otthon éreztem magam. Az illata megnyugtatott, a szíve pedig együtt vert az enyémmel. Újra boldog akartam lenni, vele. Nem érdekel, hogy megcsalt.
- Én nem haragszom. Én csak szeretlek. – suttogtam a fülébe.
- Hogy hihetted ezt a marhaságot. Senki másra nincs szükségem. Ha józan lettem volna, esküszöm meg sem történt volna. – mondta.
- Semmi baj, tényleg nem érdekel. A lényeg, hogy az enyém vagy!- mondtam birtoklón.
- Köszönöm. – mondta, és az ajkai megtalálták az enyémeket. Végre újra érezhettem az érintését, a szeretetét, ajkainak puhaságát.


Louis

Másnap reggel óvatosan fordultam a mellettem alvó csoda felé. Féltem, ha megmozdulok, felébred. Felébred, és rájön, hogy mégsem érdemlem őt meg... Mint egy törékeny porcelánra, úgy fogok rá ezen túl vigyázni. Sokkal jobban fogom szeretni, mint a saját életem.
Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból, és megmostam a fogam. Lementem, kinyitottam a terasz ajtót, és hagytam, hogy a kissé csípős idő belengje a lakást. Friss volt. A változás szelét hozta magával.
Nem voltam éhes, így csak neki csináltam reggelit. Kicsit émelyegtem közben, úgy hogy ittam egy jó erős feketét. A fejfájás nem akart szűnni, de nem foglalkoztam vele. Felvittem Harrynek a reggelit. Örömmel fogadta, és szorosan megölelt.

- Siess, mert ma is stúdiózunk. - csaptam a fenekére, amikor a tükör előtt kezdett tollászkodni zuhanyzás után.
- Talán. - kezdett bele tudálékosan. - De nem biztos. De ha nem másztál volna te is a zuhany alá, édes, akkor lehet, hogy hamarabb kész lennénk. - mondta, és szemügyre vette a kissé lilás foltot a nyakán. Szeme rám villant a tükörből, és tudtam, hogy az iménti fürdős-jelenetre gondol.
- Bocsi. - léptem mögé, és lágy puszit leheltem megszívott nyakára. Láttam a tükörből, ahogy behunyja a szemét, és felsóhajt.
- Ó, Louis! - sóhajtotta többször is, miközben a nyakát puszilgattam. Félretolt, és az ágy felé indult. Útközben letolta a gatyáját, és hanyatt vágta magát a takaró kupac tetején. - Lou! - nézett rám kacéran, én pedig nem tudtam neki ellenállni.
- El fogunk késni. - konstatáltam, de azért odamentem hozzá. Fölé hajoltam, és vadul megcsókoltam. Nyelve egyre gyorsabb játékot játszott, száját egyre sűrűbben haraptam meg. Tudtam, hogy el fogunk késni, de már csak őt láttam. Az illata belengte az egész szobát, az egész világot, így hát kezemmel kezdtem őt kényeztetni. Nem telt bele sok idő, már hangosan nyögdécselt, és artikulálatlanul ismételgetett valamit. Csípőmhöz nyúlt, és szó szerint belém markolt hátulról. Erre én is felnyögtem. Elnevette magát, és kezét elsüllyesztette alsómban. Hosszú ideig remegtünk így egymás felett, aztán lekúsztam altestéhez. Férfiassága már szinte kiáltozott- pont ahogy ő - ezért hát habozás nélkül megízleltem. Egy ideig tűrte, majd felmordult, és ellökött magától. Most ő következett. Szája finoman birtokba vette az érzékeny részt, és nyelvével kényeztette azt.

Néhány órával később kimerülve feküdtünk egymás mellett, ölelő pózban.
- Csodálatos vagy. - néztem rá, és finoman megcsókoltam.
- Csoda. - kacsintott egyet, mire mindketten felnevettünk. Csókolóztunk még, és cirógattuk egymást. Aztán megszólalt a telefonja. Liam. - Tessék. - szólt bele Harry.
- Hol a fenében vagytok? - még én is hallottam, ahogy rá nem jellemző módón üvöltözik. - Mindenki rátok vár. A rohadt életbe!
- Indulunk már is. Nem kell hisztizni. - mondta Harry, és bontotta a vonalat. - Menjünk, mert hiszti van.
- Végül is. - mondtam, amikor már a kocsiban ültünk. - Csak három órát késünk. - nevettem el magam szégyenemben.
- Bolond vagy. - nevetett ő is, és a kormányt ütötte. - Itt volnánk. - vett mély levegőt, és felkészültünk, hogy bevetjük magunkat az oroszlánbarlangba.

A stúdióban paprikás volt a hangulat. Mindenki ránk szegezte legszúrósabb tekintetét. Paul nem szólt semmit, kezünkbe nyomott két fejhallgatót, és fejével a felvevő szoba felé intett. A fiúk épp csak biccentettek, nem szólt hozzánk senki.

Felvettük a mai napra betervezett dalokat, persze a késésünk miatt jóval tovább bent kellett maradnunk, mint általában. Fáradtan hazamentünk, és szó szerint bedőltünk az ágyba, úgy ahogy voltunk. Csak a cipőnket dobtuk le.


Harry

Hajnalban arra keltem, hogy Lou mellettem leesett az ágyról. Vagyis ha jobban belegondolok, és megnézem az ágyon való szétterülésemet, találóbb kifejezés a: lelöktem. Álmos voltam, de szomjas, így kimásztam az ágyból, és felsegítettem Louist a földről. A konyhába indultam, ittam egy pohár gyümölcslevet, majd visszamásztam az emeletre. A szobába érve ledobáltam magamról a felesleges holmikat, és visszafeküdtem az ágyba.

Reggel, vagy inkább kora délután Louis telefonjára keltem- Lou persze nem zavartatta magát, aludt tovább – így én vettem fel a telefonját. Az anyukája volt az, beszéltem vele néhány percet, de miután visszaraktam a szekrényre a telefont, keresztbe feküdtem Louison.

- Haz, szállj le rólam. Aludj még egy kicsit! – mondta, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem, és furcsa mintákat rajzoltam a csupasz bőrfelületre.

- Louis fél kettő, inkább kelj fel! – mondtam, és a haját kezdtem birizgálni.
- Miért megyünk valahova? – kérdezte.
- Elmehetnénk vásárolni, akartam venni egy gatyát!- mondtam.
- Jó rendben felkelek, csak szállj re a hasamról!- mondta már nevetve, mert csikizni kezdtem.
- Elmegyek fürdeni! – mondtam, majd lemásztam róla, és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd Lout is fürdeni küldtem. Míg készen lett főztem magunknak kávét, amit meg is ittunk, majd autóba ültünk. Az első utunk egy Lewi’s-be vezetett. Louis is nézett magának gatyát, aztán már a saját méretét kereste, és amikor kivett egy eggyel kisebb méretet halkan a fülébe suttogtam: Ez nem fog rámenni a formás kerek hátsódra! – és mikor kimondtam késztetést éreztem ama bizonyos formás kerek hátsó megfogására, de egyelőre nem engedhettem meg magamnak ilyesmit. Levettem Lou méretét, a kezébe adtam, és kivettem a kezéből a másikat magamnak, majd a próbafülke felé indultam. Egy fülkébe mentünk, mert elég nagy kettőnknek. Felpróbáltuk a gatyákat, de Louis gonoszul akárhányszor csak tudta nekem tolta a fenekét, én pedig egyre nehezebben bírtam. Aztán elszakadt a cérna. Nekilöktem a fülke falának majd erőszakosan az ajkaira tapadtam, miközben –végre- a fenekébe markoltam, és közelebb vontam magamhoz. Hajamat túrta, én meg a nyakára tapadtam. Kezdtük túlságosan is élvezni a dolgot, ami nem lett volna gond, ha nem egy fülkében állunk éppen. Mélyeket lélegezve elléptem Louis mellől, majd visszavettem a saját nadrágom. Megvártam, míg barátom is végez, majd a kasszához vittem a két nadrágot, és kifizettem. Egész délután vásárolgattunk, vettem egy új tornacipőt is. Vacsorázni beültünk egy nyugis étterembe, aztán haza autóztunk. Az este további részét a Tv előtt töltöttük egymáshoz bújva.