9. Fejezet

Sziasztok! Itt a friss, most is reméljük hogy tetszeni fog mindenkinek! Írjatok bátran, nem sok időbe telik, de nekünk örömet okoz! ;) A fejezetet ajánlom Sanyinak, mert miattam nem alszik! :D Szóval jó olvasást! :D ♥ 

Harry

A nevén szólongattam, de nem válaszolt, így a gázra tapostam. Siettem ahogy csak tudtam, és öt perc múlva már csak a remegő kezem akadályozott a bejutásban, ugyanis nem találtam bele a kulcslyukba. Louist a kanapénak dőlve ájultam találtam a lakásban. Azonnal hívtam a mentőket. Korházba szállították, én meg természetesen mentem vele. A korházban annyit mondtak, hogy kint várakozzak a folyosón. Az orvos fél óra múlva hagyta el Lou kórtermét. Idegőrlő egy fél óra volt, mondhatom. Az orvos azt mondta, hogy ki van merülve, legyengült a szervezete, és emiatt elkapott egy vírust, amivel már nem bírt az immunrendszere. Azt mondta pár nap és rendbe jön, de utána jó lenne ha egy hétig pihenhetne, hogy helyre álljon az egészsége. Bőszen bólogattam, és próbáltam megjegyezni mindent. Aztán eszembe jutott, hogy értesíteni kéne a többieket is, így tárcsáztam Liamat:

- Szia!- köszöntem.
- Helló, mizujs Harry?- kérdezte.
- Louis rosszul lett, korházban vagyunk, nincs magánál, de nem halálos!- sóhajtottam fel a végén. Belehalnék ha elveszteném.
- Mi, hogy!? Bemegyünk mindjárt indulunk. - mondta.
- Nem kell, Louis úgy sincs magánál, én meg képtelen vagyok most bármire, maradjatok otthon, majd reggel gyertek csak be, elég ha én itt éjszakázok. De megköszönném, ha szólnátok Paulnak. –kértem.
- Persze, ez természetes, akkor reggel megyünk, szólok a fiúknak, és felhívom Pault, de azért szerintem fel fog hívni téged is, ahogy ismerem. –mondta Liam.
- Köszi, akkor holnap! – köszöntem el, majd leraktam, és bementem a kórterembe.


Sápadt volt, és eszméletlen, de a szívritmust mutató gép megnyugtatóan adta tudtomra Lou egyenletes lassú szívverését. Mellé sétáltam, és leülte a székbe. Megfogtam a kezét, és óvatosan simogattam a kézfejét a hüvelykujjammal.
- Gyógyulj meg!- kérleltem halkan, majd az ágyra hajtottam a fejem. Egy idő után átültem a kanapéra, és felhívtam anyut:
- Szia Anya!- szóltam bele.
- Harrykém, miujság? – kérdezte.
- Semmi jó, Louis korházba került. Legyengült a szervezete, most meg elkapott valami vírust, otthon találtam rá ájultan. –meséltem szomorkásan.
- És te hogy vagy?- kérdezte.
- Nem kaptam el, ha erre akartál volna kilyukadni. Jól vagyok, csak aggódom, hogy Louis helyre jöjjön. Tudtam, hogy beteg, láttam rajta, de állandóan azt hajtogatta, hogy semmi baja… erre tessék!- mondtam.
- Értem én, biztos rendbe jön majd, efelől ne aggódj! – mondta bíztatóan.
- Köszi Anya! Viszont most leteszlek, mert még Louis Szüleinek is szólni akarok! Szeretlek! – búcsúztam el.

Ígéretemhez híven felhívtam Louis Anyukáját, aki rögtön felajánlotta, hogy ide jön, de lebeszéltem róla, hiszen felesleges. A lényeg, hogy meggyógyuljon, és hogy kipihenje magát. Elmondtam neki, hogy infúziót kap, mert a sok hányás miatt elkezdett kiszáradni, így legalább némi tápanyag is jut a szervezetébe. Megígértem neki, hogy amint jobban van a fia, majd felhívom,és hogy vigyázok rá, aztán letettük. Üldögéltem még a kanapén, gondolkodtam, aztán vettem magamnak egy teát az autómnatából. Visszamentem a kórterembe, ismét Louis mellet foglaltam helyet. Talán ha nem veszünk össze ne lenne beteg, akkor figyeltem volna rá, hogy rendesen egyeden, és nem feküdne most itt. De már nem tudtam visszacsinálni. Este 11-kor egy nővér jött, és egy fecskendővel gyógyszer adagolt az infúziós csőbe. Reméltem, hogy hamar jobban lesz, hazamehetünk, és ott ápolhatom, majd tovább, mert utáltam a korházakat. Egy ideig még szorongattam a kezét, majd megpróbáltam kényelmes pozíciót találni a kényelmetlen korházi kanapén, és kisebb-nagyobb nehézségek után sikerült elaludnom.

Louis

Lassan érzékelni kezdtem a környezetem. Halk pittyogás, kemény, és durva ágynemű körülöttem. Fáztam is. A szag ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani. Mélyet szippantottam, és megéreztem a világ legjobb illatát: Harry. Próbáltam kinyitni a szemem, de mintha leragasztották volna. Csak megmozdítottam a kézfejem, amelyt, mintha lekötöttek volna. Szorosan körül volt fogva. Harry. Egyre élénkebb lettem, egyre több dologra figyeltem fel.
- Harry. - mondtam halkan, szinte suttogva. Mellettem valami megmozdult, és elengedte a kezem. Az arcomat kezdte simogatni.
- Itt vagyok, szerelmem. - mondta. Hangja boldog volt, és megkönnyebbült. - Istenem. Annyira örülök, hogy végre felébredtél.
- Olyan fura szag van. - ráncoltam meg orrom. - Hol vagyok?
- Elájultál két napja otthon. Emlékszel? - valami rémlett, de csak homályosan. - Azóta alszol. - sóhajtott nagyot.

Nagy nehézségek árán kinyitottam a szemem. Az első dolog amit megpillantottam, az Harry arca volt. Közel volt az enyémhez, fürkésző. Elmosolyodtam, amikor szeme találkozott az enyémmel. Próbáltam felemelni a fejem, de nem sikerült. Észrevette erőlködésem, lehajolt hozzám, és megcsókolt. Egyetlen csókja több erőt adott, mint bármely gyógyszer.
- Haza viszel? - kérdeztem, és boci szemekkel néztem fel rá.
- Majd beszélek az orvossal.

Néhány órával később bejöttek a fiúk, és felhívtam Anyukámat is. Mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok, és Harry gondoskodik rólam.
Este Harry elment, behozott néhány holmit nekem. Amikor visszajött felültetett, és segített felöltözni.
- Szerencsére a jó kis popsid nem fogyott le! - markolt bele fenekembe, és megcsókolt. Rögtön beindultam, és azonnal akartam őt. Erőre kaptam hirtelen. Szerencsére kivették már a branült, így semmi nem akadályozott abban, hogy én is az ő fenekébe markolhassak. - Nem lehet, még gyenge vagy! - tromfolt le, és leültetett az ágy szélére.
- Kérlek. - mondtam közel hajolva hozzá, és kezét férfiasságomra csúsztattam. Elakadt a lélegzete, arca pedig kipirult. - Kérlek. - már szinte szánalmasnak éreztem magam, ahogy könyörögnöm kell...
Ajka hirtelen számra tapadt, nyelve vadul játszott az enyémmel. Lefeküdtem az ágyon, őt pedig magamra húztam. Levettem róla zakóját, és ingét kezdtem gombolni. Mivel magán kórtermet kaptam megengedték, hogy Haz bent maradjon velem, és senki nem zavart, csak ha megnyomtam a nővérhívót...
Lassan már semmi nem volt rajta, csak az alsónadrág. Ő is vágyott rám, éreztem a combomon.
- Na gyere csak ide. - mondta, és keze legérzékenyebb pontomat vette kezelésbe. Én sem maradtam tétlen. Fordítottam a helyzeten, így én kerültem felülre. Lekúsztam derekához, és számmal ingereltem tovább őt. Rögtön felmordult, és nem sokkal később megremegett érintésem nyomán. Óvatosan beleharaptam a combjába, ettől aztán még jobban beindult. Már hangosan nyögött, és a lepedőt markolta. Amikor elérte az orgazmust, számat nem vettem el. Így érezhettem őt mindenhol. - Lou! - nyögte folyton, és már a levegőt is hangosan kapkodta. Nem bírta tovább, lábával felhúzta fejem, és hasán nyugtatta azt. Lágyan cirógattam csupasz bőrét, amitől libabőrös lett. - Szeretlek! - mondta bele a hajamba, és fejem búbját megpuszilta. A felhők felett jártam, csak őt érzékeltem. Szívem hevesen vert, és csak az járt a fejemben, hogy itt van velem, nekem. Az enyém, és sosem fogom elengedni. Feljebb csúsztam, és megcsókoltam.
- Tudod. - hajoltam oda füléhez. - Még mindig nagyon akarlak. Erre szeme kipattant, és elmosolyodott. Oldalára fordult, én pedig hanyatt feküdtem. Ösvényt puszilt köldökömig, már nagyon nem bírtam magammal... Végre megérintett ott, ahol a legjobban vágytam. Először megcsókolta férfiasságom, majd finoman izgatni kezdte nyelvével. Aztán szájába vette, amitől minden izmom megfeszült. Hátam ívbe görbült az élvezettől.
Miután mindketten kielégülten lihegtünk a másik mellett, tényleg felöltöztem. Egy mackónadrágot adott rám, és egy pamut pólót. Segített arcot mosni, és megvacsoráztunk. Mivel elvileg diétáznom kellett még, volt olyan rendes, hogy becsempészett nekem a Nandoo's-ból egy kis kaját. Mindet felfaltam, ő pedig boldogan konstatálta, hogy kezdek régi önmagam lenni.

Másnap beszélt az orvossal, aki még nem akart haza engedni. Mivel megmagyaráztuk, hogy kötelességeim vannak, fellépések ilyesmi. A doki megígértette Harryvel, hogy otthon pihenek. És akkor ő hajlandó lesz három nap múlva elengedni.

Szerencsére minden nap bent volt nálam, a fiúk is bejöttek. Volt hogy egy nap többször is. Zayn szerint fontos a jó kedély, ezért régi tipikus angol vicceket mesélt.


Harry

Végre eljött a nap, hogy hazavihettem. Otthon kitakarítottam, ami több órát vett igénybe, de miatta bármit. Ágyneműt is húztam, és főztem vacsorát majd beindultam érte a korházba. Már összepakolt, mire beértem és fel volt öltözve. Aláírta a papírokat, aztán hazajöttünk.

- Végre itthon! –mondta mikor beléptünk a lakásba.
- Én is örülök, hogy végre itthon vagy! Utálok nélküled aludni! –mondtam neki, majd ledobtam a nappaliban a sport táskát – Éhes vagy? – kérdeztem még.
- Egy kicsit, főztél? – csillat fel a szeme.
- Igen! – mondtam mosolyogva.
- Akkor éhes vagyok! – mondta nevetve, és elindult a konyha felé. Elővettem a kaját, és megmelegítettem, majd a kanapéra vonultunk, és bekapcsoltuk a Tv-t. Miután megvacsorázunk felmentünk az emeletre.
- Takarítottál? – kérdezte Lou.
-Aha, és most elhúzok fürdeni! – mondtam. A fürdőbe érve ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá. Épp a hajam mostam, amikor két kéz hirtelen megfogta a derekam. Megijedtem pedig tudtam, hogy csak Louis lehet az. Megfordultam, és jól összehaboztam a kezemmel a mellkasát.
- Ezt most miért? – kérdezte.
- Mert megijesztettél, meg különben is miért ne! – mondtam, majd kinyújtottam a nyelvem. Louis nekilökött a falnak, és ajkaimra tapadt. Hangosan felnyögtem, bár nem tudom, hogy a hideg csempe, a csattanás fájdalma, vagy az érzés miatt, hogy teljesen egymáshoz simultunk. Mikor elfogyott a levegőnk, beállta a zuhany alá, hogy kimossam a hajamból a sampont majd, a tusfürdőért nyúltam, és a kezembe nyomva egy adagot, Lou felsőtestén kezdtem el szétkenni, miközben ajkaink újra egymásiéra találtak. Így telt el a fürdés, majd alsógatyába bújva ágyba feküdtünk. Hamar elaludtunk.


Reggel, azaz inkább délelőtt kopogásra keltem. Lementem az emeletről, majd ajtót nyitottam. Meglepődtem amikor Louis anyukájával találtam szembe magam.
- Szia Harry!- köszönt, én meg azt hittem csak álmodom.
- Szia! Gyere be! – mondtam, majd elálltam az útjából. Elmentem a konyhába és feltettem egy kávét főni, majd visszamentem az emeletre, és halkan felöltöztem, vigyázva, hogy Louist ne keltsem fel. Miután megkávéztunk tapintatosan megérdeklődtem, hogy miért jött. Természetesen, csak Louis miatt, azt mondta maradna egy éjszakát, ha nem zavar, én pedig megmondtam neki, hogy természetesen nem, maradjon nyugodtan. Sokat beszélgettünk, de lassan Louis is felébredt. 

- Édesem hol vagy? – kérdezte mikor még kissé kómásan lejött az emeletről.
- A konyhában. – adtam tudtára.
- Szia! Anya hát te mit keresel itt!? – lepődött meg.
- Én is örülök, hogy látlak Fiacskám! – mondta nevetve Lou anyukája.
- Nem úgy értettem! De most komolyan, hogy hogy itt vagy? – mondta és odament megölelni.
- Csak gondoltam meglátogatlak, hogy tényleg rendben vagy-e!- mondta, még mindig a fiát ölelve. Beszélgetni kezdtek,így elővettem a telefonom, és felhívta Zaynt, hogy ráér-e eljönni velem vásárolni, legalább addig is kettesben lehetnek. Mivel ráért elköszöntem, de azért megkértem Louist, hogy öltözzön fel, mert nem akarok megint kórházba járni miatta. Autóba ültem, és átgurultam Zaynért, aztán megcéloztuk a bevásárló központot.