13. Fejezet

Sziasztok! Először is elnézést a rengeteg késésért, de tényleg sose jutott időnk :/ Most itt van, reméljük tetszeni fog, és ugyan sokat késtünk, de nagyon örülnénk ha most is ilyen sokan írnátok! :) ♥ Jó olvasást! :D

Harry


Egyszer csak felriadtam. Louis nem kelt fel rám, így óvatosan levettem a hasamról a kezét, és kikeltem az ágyból. A nap még sehol. Pompás, hajnali három van, én meg olyan fitt vagyok, mintha tíz órát aludtam volna. Magamra tekertem a másik ágyon lévő paplant, majd kiültem az erkélyre. Csak néztem a fényeket, de aztán elkezdtem fázni, így visszabújtam Louis mellé.

Legközelebb reggel ébredtem, Lou és Zayn a szobában diskuráltak, de a látóteremben csak Louis csupasz feneke volt észlelhető –ezt persze egy cseppet sem bántam-. Ha jól értettem a hazamenetelről értekeztek, és valami egy óra is szóba került, én pedig reménykedtem, hogy az ne a gépünk indulási időpontja legyen ugyanis fél óra múlva egy. Levettem a szemem Louis csodálatosan kerek fenekéről, és felültem az ágyban. Miután Zayn elment, kikeltem a takaró alól:

- Jó reggelt! – köszöntem Lounak, majd elindultam a fürdő felé.
- Neked is, menj készülődj, egykor indulunk! – mondta, én pedig megnyugodtam, hogy nem a gépünk megy akkor. Lezuhanyoztam, és amíg Lou készülődött bepakoltam a ruháinkat. Beültünk a fiúkkal a taxiba, és már mentünk is a reptérre, hogy ne késsül le a gépet.

A repülő út rövid volt, ennek köszönhetően pedig már délután otthon voltunk. Miután lepakoltunk nekiálltunk vacsorát készíteni, de megcsörrent a telefonom így Louist a konyhában hagyva a nappaliba mentem a zenélő készülékért.
- Caroline?- szóltam meglepődöttem a telefonba.
- Igen, szia Harry! – köszönt nyájasan, ebből rögtön tudtam, hogy akar valamit.
- Miért hívsz?- kérdeztem, bár nem igazán voltam rá kíváncsi.
- Kéne egy szívesség, néhány napra szállást kéne találnom!- közölte, én pedig gondolkodóba estem.
- Hány nap pontosan, az a néhány? – érdeklődtem, mert azért jó volna tudni.
- Négy nap, és holnaptól. Elköltöztem, és rögtön találtam vevőt a lakásomra, de még csak a cuccomat vihettem át az újba, és nem tudok kihez menni!- mondta. Persze, hogy talált vevőt a lakására, rohadt jó lakása volt, de ki az a hülye, aki eladja a lakását, mielőtt beköltözne az újba!?
- Jó, legyen! Sms-ben elküldöm a címet! Akkor holnap!- mondtam, majd bontottam a vonalat. Visszamentem Louishoz a konyhába.
- Ki hívott?- kérdezte, majd felém fordult, és hosszú ujjait derekamra csúsztatta.
- Carolinenak, szállás kéne négy napig. – mondtam.
- És pont téged talált meg? Csodás!- mondta.
- Sajnálom, de ő is segített nekem anno, négy napot kibírunk vele valahogy!- mondtam neki.
- Ha nagyon muszáj, legyen, de akkor megint nem érhetek majd hozzád!- mondta duzzogva.
- Ne durcáskodj kérlek, és most fordulj meg mert odaég a vacsi!- mondtam, majd a fenekére csaptam.

Megfőztünk, majd leültünk az asztalhoz, és megvacsoráztunk. Az este többi részét, a kanapén töltöttük egymáshoz bújva, két filmet is megnéztünk, de aztán felmentünk lefeküdni.


Louis


Reggel, ahogy kinyújtózkodtam az ágyban, nem találtam kedvesem. Kinyitottam csipától elnehezedő szemeim, és körülnéztem. Harry sehol. Halk zörgést, és női nevetést hallottam lentről. Caroline...Remek! Felvettem egy melegítőt meg pólót, és lementem. Harry épp kávét főzött, az a szipirtyó pedig ott ült a helyemen. Az én székemen várta, míg az én kedvesen kávét főz. Az agyvizem egy pillanat alatt kétszáz fokos lett...
- Ó, szia, Louis! - fordult felém, én pedig fancsali vigyorral válaszoltam.
- Korán jöttél... - jegyeztem meg, amikor elővettem a kávésbögrém.
- Ugye? Alig volt forgalom. - válaszolt gúnyosan, természetesen rögtön vette a lapot...
- Reggeliztél? - vágott közbe Harry. - Ülj le, Louis! - utasított, és szigorú pillantást vetett rám.


Gyorsan megettem a rántottát, és elmentem zuhanyozni. Megborotválkoztam, aztán felöltöztem. Az alsó szintről megint nagyon boldog kacagás hallatszott. Egy pillanat erejéig érdekesnek hangzott a csevej, ezért megálltam a lépcső tetején, és hallgatózni kezdtem - akármilyen szemét dolog...
- Ennek örülök! - hallottam Caroline hangján, ahogy mosolyog.
- Hát, ennyire azért nem fényes a helyzet... - húzta el Harry.
- Ezen könnyen segíthetünk... - dorombolta újra a nő.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. Hiszen mikor volt már az? - éreztem Harryn, hogy próbál kibújni a válasz alól.
Egyre feszültebb lettem, mert nem tudtam miről beszélnek, és mert nem láttam kedvesem arcát.
- Jó, bár szerintem még mindig érzed azt, amit akkor. - erre felnyögtem. Ez a kurva azért jött, hogy elvegye tőlem Harryt!
- Remélem nem zavarok meg semmit! - villámsebességgel teremtem a lépcső alján. Tekintetem szerelmemre siklott, aki szemével küldött segélyhívásokat.
- Louis! - állt fel Caroline a kanapéról, és mellém lépett. Kezét a vállamra tette, és ő is Harryt kezdte fixírozni. - Szerinted is szép pár voltunk annak idején? - és kezével az ÉN szerelmem felé intett. Lenyeltem a gombócot a torkomból, és elővettem legjobb modorom.
- Szerintem a múltat nem érdemes firtatni... Ami megtörtént, az megtörtént. Ez van, Caroline. - csettintettem, és a konyha felé indultam.
- Hát, szerintem pedig nem így van! - csettintett ő is idegesen, és az emelet felé indult. - Zuhanyoznom kell, aztán van egy kis dolgom. Kell valami itthonra? - nézett vissza a lépcsőről.
- Itthonra? - meredtem rá idegesen. - Ez a mi otthonunk! - forgattam meg a szemem. - Te pedig egy vendég vagy. Négy nap erejéig. Nem tovább! - éreztem, hogy szinte köpöm a szavakat.
- Hát, majd meglátjuk. - rántotta meg csontos vállát, és eltűnt az emeleten.


A húst betettem a sütőbe, és elkezdtem a krumplit pucolni, amikor Harry mögém lépve átölelte a derekam, és a nyakamba csókolt.
- Kérlek szépen, viselkedj rendesen! - suttogta, és maga felé fordított. Lágyan megcsókolt, majd a pultra ült. - Azt akarta, hogy feküdjek le vele. - mondta halkan, nekem pedig kiesett a kezemből az üvegtál, és hangosan elérte a padlót.
- A kurva életbe! - szűrtem a fogaim közt, és ismét nagyon ideges lettem. - Tedd ki a szűrét, vagy én teszem meg.
- Kérlek! Ki kell bírnod. Szerintem így is gyanús neki... - mondta szégyenkezve.
- Gyanús? Gyanús, mi?
- Hogy te meg én...
- Leszarom! Tudod? Igazán leszarom. Kurva ideges vagyok! Csak emlékezz, mennyire szar volt, amikor egyedül maradtál? Kurvára nem volt ott, hogy megvigasztaljon. Kurvára nem volt ott, amikor fontos döntéseket hoztál...
- Elég! - csapott a konyhapultra. - Tudom, hogy egy szemét, és bántott. És nem érzek iránta semmit. Semmit, mert én téged szeretlek! - keze közé vette arcom, és szemét az enyémbe fúrta. - Fogjuk magunkat vissza. Figyeld meg! hamar elmegy. Reggel dolgozni megy, este pedig csak aludni jön.

Nem bírtam elviselni, hogy Caroline gátlástalanul ölelgeti Harryt, hogy esténkét közénk furakszik filmnézés közben. Hogy reggelinél ott ül a helyemen, issza a kávénkat, eszi a kenyerünket. Ezek mind piti dolgoknak tűnnek, és egy pillanat erejéig még lelkiismeret furdalásom is volt, amiért ilyen alaptalanul féltékeny vagyok, és amiért hisztizek, mint egy kislány. De ez a furdalás, ahogy jött, úgy is illant el, amikor este Caroline kiment az erkélyre, Harry utána vitte a teáját, a nő pedig megcsókolta.
- Mi a faszt képzelsz te magadról? - bukott ki belőlem, és tudtam, hogy most talán egy életre elástam magunkat.

A kapcsolatomat Harryvel, a közös életünket.
Caroline szemében gonosz fény villant, megköszönte a teát, jóéjszakát kívánt, és a vendégszobába indult.
- Harry! - nézett vissza a lépcsőfordulóból. - Ha végeztél a teendőiddel, akkor várlak. - mosolygott gonoszul, és látványosan riszálva magát eltűnt a lépcsőn.


Harry


Járt az agyam. Megoldás kellet a problémára, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Ha elmondja tönkretesz mindent. Mindent.

Elindultam az emelet felé, lassan lépkedtem a lépcsőn meggondolva mindegy egyes lépésem. Caroline az ágyon ült, én pedig melléültem.
- Azt akarom, hogy újra az enyém legyél! Szeretlek, és ez nem változott évek óta!- mondta
- Én is évek óta szeretek valakit, de az nem te vagy!- válaszoltam.
- Nincs választásod, vagy elmondom mindenkinek, hogy melegek vagytok!- fenyegetőzött.
- Mégis ki hinne neked? – kérdeztem szem forgatva.
- Van bizonyítékom, és tudom, hogy te is szeretsz! – mondta, én pedig kezdtem kételkedni, hogy ép-e még az elméje az előttem ülő nőnek!?
- Hát elég rosszul gondolod, ha így látod a dolgokat! – adtam tudtára, bár kezdtem azt érezni, sosem fogja fel.
- Louis úgyse tud megadni neked mindent! Ne elellenkezz Harold, mert meggyűlik velem a bajotok!- egyre mérgesebb lett, de nem tudott meghatni vele.
- Komolyan azt gondolod, hogy most hogy, kibasztad a férjed, majd én nyalogatom a sebeidet? – kérdeztem, és egyre idegesebb lettem.
- Jó, de akkor hadd maradjak hét napig!- mondta
- Nem a piacon vagy, hogy alkudozhass Caroline! Két napot maradhatsz még, csütörtökig, ahogy megbeszéltük, nem tovább!- mondtam, majd kijöttem a szobából.

Lementem Louishoz a nappaliba, a kanapén ült felhúzott térdekkel, mellé ültem.
- Tudtam, hogy semmi jó nem fog kisülni abból, ha ez a banya idejön!- mondta haragosan Lou.
- Azt akarja, hogy újra vele járjak, vagy elmondja mindenkinek. –mondtam.
- Ez idióta, nem hiszem el, és még mindig nem raktad ki itthonról ezt a hülye ribancot?- kérdezte Louis kikelve magából. Felkelt a kanapéról, és járkálni kezdett a szobában.
- Megmondtam neki, hogy álljon le! Két nap, és elhúz végre!- mondtam, próbáltam megnyugtatni.
- Te is teljesen meghülyültél? Nem fog leállni, amíg el nem éri, hogy szakítsunk! Nem látsz a szemedtől Harry!?- kiabált.
- Velem üvöltözöl, amikor én csak jót akartam neki! De úgy látom, már is sikerült elérnie amiért jött, mert utoljára akkor veszekedtünk így amikor félredugtál!- kiabáltam már én is, majd felmentem a hálóba és magamra csuktam az ajtót.

Egyszerűen nem bírtam elviselni ennyi gondot. Utálom Carolinét amiért pénzéhes hülye ribanc lett belőle, és pont a mi kapcsolatunkat akarja szétszedni. Louis pedig haragszik rám, pedig tényleg csak segíteni akartam, nem tudtam a banya hátsószándékáról, vele kéne kiabálnia és nem velem. Én csak azt akartam, hogy kiálljon mellettem, és megöleljen, és azt mondja, hogy ezt is megoldjuk…de nem oldjuk, mert ötletem sincs amivel sakkban tudnánk tartani Carolinét. Nem tudok róla semmi olyat, amin a média hetekig csámcsogna, de ha kiderül ez az egész, és ki fog mert nem vagyok hajlandó összejönni, vagy akár csak hozzányúlni ahhoz a banyához, akkor rajtunk nem hetekig, hanem hónapokig fog csámcsogni mindenki. Ezért nem mondtuk el eddig sem. A szerelem az szerelem, csak ezzel nincs mindenki tisztában.

Feküdtem az ágyban miután zuhanyoztam, és az agyam még mindig a megoldásokat kereste, amikor Louis végre bejött a szobába. Elment fürdeni, majd bebújt mellém. Átölelte a hajam majd a fülemhez hajolva annyit suttogott:
- Bocsánat!- és nekem abban a pillanatban elszállt az iránta érzett haragom. Szorosan hozzá bújtam, és aznap este először éreztem nyugodtnak magam.
- Kitalálunk valamit! Ne aggódj, nem lesz baj!- nyugtatott, és én nagyon hinni akartam neki.
- Remélem, nem akarlak elveszíteni!- válaszoltam.
- Nem is fogsz, szeretlek, és most aludj szépen!- mondta, majd kaptam egy homlokpuszit.
- Én is téged!- mondtam, majd tényleg elaludtam.

One Direction- Little Things És ha valaki nem hallotta volna! :)  

12. Fejezet

Sziasztok! Megint itt vagyunk a frissel! :) A fejezet... tényleg 18-as, nem felelek senkinek semmilyen épségéért olvasáskor! :D Imádtuk a komijaitokat,és mint mindig, reméljük most is kifejtitek majd a véleményeiteket! :D Jó olvasást! ♥

Louis

Reggel tompa matatás zajára ébredtem. Felültem, és körbenéztem a szobában. Harry háttal nekem aludt, az ajtó előtt pedig Julien gombolta be inge gombjait, és közben hevesen franciául veszekedett-gondolom- telefonon. Miután letette, megköszörültem a torkom, és halkan megszólaltam:
- Hahó!? - húztam fel szemöldököm, mire ő aranyos akcentussal elmagyarázta, hogy indulnia kell egy fotózásra. Megértően bólogattam. Jobb is, hogy elmegy, hisz nem tudom mit mondhatnék neki. Például: jó volt este veled, máskor is? Nem! Jobb ez így. Utólag belegondolva... Ha nem lett volna bennem a vodka, biztos óriási hisztit csapok, mert nem akarok Harryn osztozkodni. Senkivel, soha!
Lehajolt, és apró puszit nyomott számra, amin kicsit meglepődtem. Aztán megkerülte az ágyat, és Harry arcára finom puszikat hintett. Nem egyet, nem kettőt, sokat.
- Azt mondtad sietsz! - mondtam keményebb hangon, mire meglepődött. Elmosolyodott, és kivillant még az enyémnél is tökéletesebb fogsora.
- Au revoir! - búgta mélyen az ajtóból visszanézve, és eltűnt. Hát ennyi volt a mi kis parisi kalandunk.

Mivel mára már nem volt semmi dolgunk, sem sajtótájékoztató, sem koncert, sem dedikálás, visszadőltem kedvesem mellé. Óvatosan megfordítottam, hogy testtel felém fordulva feküdjön, és mellkasomra vontam. Beszívtam fűszeres illatát, és arcom puha hajába temettem. Soha többet, senki nem érintheti meg!
Remélem Harrynek nem tetszett meg nagyon ez a felállás, és hogy még mindig kielégítő vagyok - érzelmileg, és szexuálisan is. Ezekkel a gondolatokkal küzdöttem még elalvás előtt, de aztán hirtelen, mintha csak fejbe vágtak volna, elaludtam.

Pár órával később Harry éneklésére ébredtem. Meglehetősen visszhangos volt, így gondoltam, hogy a fürdőben van. Gyanúm beigazolódott. Ott állt a zuhany alatt, és énekelt a zuhanyrózsába. Ismertem a dalt, így a következő résznél beléptem. Elnevette magát, de tudomást sem véve rólam folytatta. Ledobtam magamról a boxert, és mögé léptem. Átkaroltam derekát, és a dallamot a fülébe búgtam. Érintésem nyomán libabőrös lett, aztán felém fordult. Mélyen belecsókolt ajkamba, nyelve finoman becézte az enyémet. Behunyt szemeimen keresztül is láttam önelégült vigyorát, amikor belenyögtem csókunkba. A zuhanyrózsát rögzítette a falon, aztán megölelt. Egyik keze a fenekemre csúszott, másik pedig egyre vizesebb hajamat tépte.
A vad "jó reggelt, drágám" csók után lezuhanyoztunk együtt, aztán felöltöztünk. Úgy döntöttünk, hogy a hotel éttermében reggelizünk, így hát lementünk a földszintre. A pincérlány elsikította magát amikor meglátott bennünket. Harry megkérte, terítsenek meg két személyre, egy nyugodt kis boxban. A lány rákvörös lett, megdicsérte Haz franciáját.
- Tényleg nagyon jó a franciád. - mosolyogtam rá, amikor már kettesben voltunk.
- Aha. - mondta csendesen. Éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Mi a baj? - fogtam meg az asztalon nyugvó kezét.
- Hova lett Julien? - kérdezte kissé szomorkás hangot megütve. Hát mégis igazam volt. Tudtam, hogy nem vagyok elég, hogy többet kéne adnom neki. De mit még? Ennyi vagyok, kezdek elfogyni. Elvesztem magam, csak hogy neki jó legyek. - Min gondolkodsz, kicsikém? - nézett rám legkedvesebb tekintetével.
- Szeretsz engem? - kérdeztem hirtelen, és próbáltam lenyelni az egyre növekvő gombócot a torkomból.
- Már hogyne szeretnélek, te hülye! - kerekedett ki zöld drágakő szeme. - Hogy jut ilyesmi egyáltalán eszedbe.
- Tegnap este. Nagyon jól érezted magad Juliennel. És reggel felé voltál fordulva. És. - mondandóm végére elfogyott a hangom, inkább nem mondtam semmit.
- Egy óriási fasz vagy, ha azt gondolod, nem szeretlek. - felállt, ledobta az asztalra a szalvétát, és az ablakhoz sétált. Utána mentem, és vállába temettem arcom.
- Ne haragudj! - kérleltem. - Csak félek, hogy nem tudlak. - na most hogy fejezzem ki?... - Érzelmileg kielégíteni. Meg máshogy sem. - erre megfordult, és két tenyere közé vette arcomat.
- Soha senki nem tudott úgy kielégíteni, csak hogy a te szavaid használjam. Mint ahogy te. Az érzelmeim százból kétszázon vannak. Nem látod, hogy megbolondulok, ha a közelben vagy? Mindig rád gondolok. Arra, hogy megfoghassam a formás kis hátsód. - erre megfogta az említett testrész. - Hogy megcsókoljalak. - megcsókolt. - Hogy megöleljelek, hogy beszívhassam illatodat, hogy minden reggel melletted ébredjek, hogy esténként megmosd a hajam, és együtt nézzük az esti filmet az ágyból. Hogy hozzád bújhassak. - erősen ajkamra tapadt. Ölelt, csókolt, szívott, harapott, nyögött.

Visszatérve a szobánkba magunkra zártuk az ajtót, és szó szerint egymásnak estünk...
Néhány órával később Zayn telefonált, hogy kezdjünk készülődni, mert este nyolckor indul a repülő Berlinbe, és éjjel amikor megérkezünk még hangpróbát akarnak tartani.
Összeszedtünk mindent, elloptuk a minitusfürdőket, és két törölközőt.
- Most tényleg elrakod? - nézett rám kikerekedett szemmel kedvesem.
- Mindenki elteszi. - vontan vállat, és begyömöszöltem a fehér frottírt a bőröndömbe.
Erre mindketten elnevettük magunkat.


Harry

Felszálltunk a gépre jó szokásomhoz híven szinte rögtön elaludtam. Úgy fél óra elteltével arra keltem, hogy a gép megrázkódott. Aztán lezuhant, mi meg meghaltunk.

Ezek után tényleg felkeltem, és azonnal kipattantak a szemeim. Louis nyugisan beszélgetett Zaynel, a többiek aludtak. Elcsíptem néhány foszlányt a beszélgetés tartalmából:
- És ki volt az a fiú aki tegnap délelőtt távozott tőletek? - kérdezte Zayn. Láttam amint Louis pupillája kitágul egy pillanatra, majd szemrebbenés nélkül annyit mond,hogy:
- Csak egy vendég!- majd Louis terelte a témát. Én csak ültem, és álmosan pislogtam, majd elővettem a könyvet amit olvasok. Louis szerint perverz vagyok amiért ezt olvasom, szerintem, nem azért vagyok perverz mert ezt olvasom... a kettőnek semmi köze egymáshoz. Mire a gép leszállt,már nem sok maradt a könyvemből, amit bántam is meg nem is. Elmentünk a hangpróbára, de visszafelé Louis már a buszban elaludt. Óvatosan felkeltettem mikor megérkeztünk, majd amit felértünk ledobálta magáról a ruhákat, és végigdőlt az ágyon. Követtem a példáját, majd magunkra terítettem a takarót és elaludtunk. Reggel magamtól keltem, és rájöttem, hogy nem sok időnk van, mert dedikálni megyünk, ezért elmentem fürdeni. Louis is betámolygott a fürdőbe, amikor még a zuhany alatt álltam. Aztán cseréltünk. Időben odaértünk, és több órán keresztül ültünk, a lányok rengeteget mosolyogtak, volt aki sírt, és volt egy akiknek olyan szeme volt mint Louisnak, aztán megláttam a kezét, amit vágások és kékes lilás foltok csúfították el. Sajnáltam szegényt, de továbbsétált és jött helyette egy bolondosabb lány, aki megkért, hogy öleljem meg, így hát megtettem. Miután vége lett elmentünk várost nézni. Németország szép volt de nem olyan szép, mint Anglia, nekem legalábbis. Remekül szórakoztunk, majd a koncert előtt lévő egy órát pihenéssel töltöttük.

A koncert megint remekül sikerült, de alig vártam, hogy végre szájon csókolhassam Louist. Ezért amint beértünk a szobánkba megtettem. Lefeküdtünk aludni. Reggel Zaynre keltünk, aztán mentünk is tovább.
A következő állomásunk Olaszország volt, aztán végigjártuk egész Európát. Az utolsó állomásunk Spanyolország volt, azon belül Madrid. Ott eltöltöttünk egy kis időt pihenés gyanánt.

- Nagyon pöpec kis szoba. - mondta Louis, és eldobta a bőröndjét.
- Nem hiszem el, hogy nehéz letenni az ágy mellé. - forgattam a szemem, és példát mutatva tettem le a csomagom.
- Ne durcizz! - ölelt meg, és számba csókolt. - Gyere, a fiúkkal megnézzük a várost! - kézen fogott, és magával húzott.
Este kilencig császkáltunk, mindenhol fotót készítettünk, és hülyéskedtünk.
- Ööö. - kezdte Louis. - Nekem el kell mennem. Valamit elfelejtettem.
- Mégis mit? - kérdeztem rá, mert nem akarom, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy itt legyen velem...
- Majd megtudod. - kacsintott felém, és eltűnt a hotel irányába.

Kicsivel később mi is elindultunk, mert mindenki fáradt volt.
Én nem kértem vacsorát, felmentem szerelmemhez.

Ahogy beléptem a szobába, elámultam. A padlón vékony ösvény vezetett az ágyig, mely rózsaszirmokból volt kirakva. A szoba most homályba burkolózott, mindenütt gyertyák égtek. Louist viszont nem láttam sehol. Aztán kilépett a fürdőszobából. A fehér inge volt rajta, és a piros nadrág, melyben annyira szerettem fenekét. Körbenézett, majd mosolyogva megvonta vállát. Ezt mind értem tette.

Tudtam, hogy nem felejtette el! Már becsomagolva várta az ajándéka.
- Boldog első évfordulót, Szerelmem! - mondta megcsókolva, és levett két poharat az éjjeliszekrényről. Pezsgőt töltött beléjük, aztán feltekerte a hangszórókat.



Louis

- Várj egy percet! - búj ki ölelésemből, és a szekrényhez lépett. Kivett belőle a CK-s csomagot, és kezembe adta. - Pont megy ma hozzád. - mondta huncutul, és megharapta a fültövem.
- Haz. - lihegtem rögtön, és félredobtam a csomagot. - Később megnézem, jó? - kérdeztem, mire ő válaszul bólintott.

Lassan lefejtettem róla a zakót, aztán az inget. Természetesen nem sikerült túl érzékire a vetkőztetésem, mert annyira beindultam, hogy szinte letéptem róla a maradékot. Ő szintén így cselekedett. A falnak döntött, és finom csókokkal borította a bőrömet. Felnyögtem, mire vadul a nyakamra tapadt és szívni kezdte az érzékeny bőrt. Fejemet hátravetve élveztem, ahogy a csípőmet szorítja, és fogával marcangol. Az ágyhoz araszoltunk, amire finoman rálöktem, majd végigcsókoltam a mellkasát. A lába közti combomon éreztem, hogy ő is annyira kíván, mint én őt.
- Louis! – nyögte, miközben a hátamat karmolta.
Áttértem a nyakára, mire fellökte a csípőjét, és túl jól csinálta, mert ettől az egy mozdulattól, és ahogy egymásnak feszültünk, majdnem sikerült elmennem. Lihegtem, és próbáltam lenyugtatni magam, de Harry intenzív jelenléte mellett elég nehéz. Újból megemelte a csípőjét, de most azzal a céllal, hogy megszabadítsam az alsójától. Megtettem. Végigsimítottam izmos hasán, le egészen felém meredező vágyáig, majd izgatni kezdtem. Vergődött érintésem miatt –csípőjét emelgette, keze a pamutot markolta, annyira, hogy belefehéredtek az ujjai- és én nagyon élveztem, hogy miattam érez így.
- Könyörgök, térjünk a lényegre! – nyögte a fejlét hátravetve.
- Jó! – mondtam elfúlón, és lemásztam róla, hogy elővegyek néhány óvszert. Levettem a boxerem, Hazza pedig kibontotta a csomagot, majd ügyes mozdulatokkal rám helyezte. Fölé helyezkedtem, ő készségesen széttárta a lábait, és vágytól perszelő tekintetét az enyémbe fúrta. Megcsókoltam és megtettem, amire mindketten lüktető belsővel vártunk. Lassan kezdtem mozogni, az egyik kezemmel támaszkodtam, a másikkal az alhasát simogattam. Leírhatatlan érzések cikáztam benne. Az ágyékom lüktetett, a szemem szinte fennakadt. Harry nyakába hajoltam, az illata megbabonázott, mint mindig, haja csiklandozta a vállamat. Gyorsítottam a tempót, Harry még jobban magához szorított, már mindkét kezemmel mellette támaszkodtam. A szájára tapadva jutottam a csúcsra, de el is szakadok, mert nem jutok levegőhöz. Kihúzódom belőle, és mellé esek, pihegek, mert jól tudom, hogy itt még közel sincs vége.
- Akarlak! – szól Harry türelmetlenül, és a fülcimpámat harapdálja. Tudtam, hogy most ő jön, és semmi ellenvetésem nem volt a dolog ellen. Hátrafordultam, és minden kezdődött előröl. Az először kellemetlen érzés kéjessé változott. Erősen szívta és harapta a nyakam, és tudom, hogy ennek hatalmas lila foltok lesznek a bizonyítékai, de nem érdekelt. A nevemet nyögte amikor elment, és erőtlenül rám nehezedett, ami nem zavart.

Kicsit később miután már mindketten normálisan szedtük levegőt, elmentünk fürdeni, de előtte rendeltem vacsorát a hotel étterméből. Harry ragaszkodott hozzá, hogy azt az alsót vegyem fel, amit tőle kaptam. Tetszett, nagyon is! Miután megjött a vacsora, leültünk az ágyra a tv-elé, és egy romantikus filmet néztünk. Harry még a film közben elaludt, de kénytelen voltam felkelteni, mert a paplanon ültünk. Lefeküdtünk, és egymás karjaiban ért minket az álom.

11. Fejezet

Sziasztok! Most lett kész, nem várunk vele holnapig! :D Köszönünk minden kommentet, annyira jól esett minden, amit írtatok! Reméljük tetszeni fog a fejezet, most is várjuk a véleményeiteket! Friss valamikor jövőhéten lesz! ♥

Harry

A busszal hamar kiértünk a repülőtérre, ott pedig szinte azonnal felszálltunk a magángépre. Mivel este koncertünk volt, így kényelmesen elhelyezkedtem a hatalmas bőrülésben, és lehunytam a szemem. Két óra múlva már a Párizsi reptéren szálltunk fel a buszunkra. Kezdtem nyűgös lenni, amiért az utolsó napunkat is elvették tőlünk, így amikor Lou leült a buszon a kanapéra, az ölébe másztam, és a nyakába hajtottam a fejem. Illata megbabonázott, mint minidig, ezért apró csókot leheltem a füle és az álla közötti érzékeny területre, mire oldalra billent a feje, jelezvén, hogy folytassam. Még egy csókot leheltem rá, majd a kezemmel visszahúztam a fejét, és a fülébe suttogtam, hogy majd folytatom, ha kettesben leszünk. A busz megállt a hotel előtt mi pedig elfoglaltuk a szobáinkat. Mi ketten természetesen közös szobát kaptunk. Negyed óra múlva indultunk is a stadionba, hogy próbáljunk. Minden jól ment, ahogy szokott, bár mindenki egy kicsit nyűgös volt. Elpróbáltunk két számot, és már mentünk is öltözni, mert a koncert tízkor kezdődött. Hatalmas siker volt, mint mindig, bár kezdett megfájdulni a fejem a lányok sikítozásától. A koncert végén mindenki gyorsan átöltözött és már mentünk is a hotelba. Amint beértünk a szobába elterültem az ágyon, Louis meg rajtam.
- Igazad van, végül is tök kicsi ez az ágy… a másikat meg már sem említsem! – mondtam nevetve.
- Pontosan, úgy ahogy mondod! –mondta szemtelenül, és belepuszilt a fülembe.

Kicsivel később már a vacsoránkat vártam. Louis éneklése kihallatszott a fürdőből, mikor tiszta ruhák között kutakodtam egy alsónadrágért. Hihetetlen, hogy még csak pár órája vagyunk itt Louis fél bőröndje máris az ágyon hever, és annyi a több órás pakolászásomnak. Elmélyülten keresgéltem, ezért összerezzentem, amikor a szobapincér erőteljesen kopogott az ajtón. Megjött a vacsoránk, én pedig desszertként kéltem egy tál epret, és nem tudtam megállni, hogy ne harapjak bele a pirosló gyümölcsbe. Elindultam a fürdő felé, majd benyitottam. A levegő párás volt, a tükrök ugyancsak. Louis irtó szexisen kilépett a zuhany alól a derekára csavart egy törölközőt, majd ujjaival végigszántotta vizes haján. Legszívesebben belé is beléharaptam volna, mint imént az eperbe, de előbb fürdeni akartam, ezért vetkőzni kezdtem. Levettem a pólóm, de Lou megakadályozott a további mozgásban, mert finoman az számra tapadt.

- Eper ízed van!- mondta Lou miután vége szakadt a csókunknak.
- Tudom! – mosolyogtam, majd tovább vetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Miután bevizeztem a hajam, rájöttem hogy a samponom bizony kint maradt így Louis segítségért kértem:
- Lou, légyszi hozd be a samponom! – kiabáltam ki a fürdőből, mert csak a saját samponom vagyok hajlandó használni.
- Tessék, de aztán siess, mert kihűl a vacsi! – mondta. Kérésének eleget téve, 10 perc alatt kész is lettem. Törölközővel a fejemen ültem le vacsorázni az ágyra Louis mellé. Miután befejeztük a vacsorát, Louis megszárította a hajam, majd az ölébe öltem, és egymásba majszoltuk az epret. Ezek után hamar elaludtunk, kifárasztott minket a koncert.

Reggel Louisra keltem:
- Paul, ez már a második nap hogy te keltesz, mit akarsz?- kérdezte rekedten Louis.
- Jó, tudjuk, ott leszünk, de most leteszem!- mondta, és megtartva a szavát, le is rakta a telefont.
- Már aludni se hagynak!- morgolódott, ezért körbefontam a derekát a kezemmel, és visszarántottam fekvő pozícióba. Adtam a homlokára egy puszit, és mivel még csak hét óra volt, visszaaludtunk.


Louis

Kilencet mutatott az analóg óra, amikor újra kinyitottam a szemem. Harry még édesen szuszogott mellettem. Volt még idő, ezért hagytam. Óvatosan kimásztam mellőle, és felhívtam a szobaszervizt. Rendeltem kávét, és reggelit. Beugrottam a zuhany alá, gyorsan megborotválkoztam. Felvettem egy fehér inget, és egy fekete nadrágot. Az ing fölé egy szürke pulcsit vettem fel. Visszamentem a fürdőbe, és rendbe szedtem a hajam is. Ebben a percben kopogott a szobainas.
- Köszönöm. - vettem át a szerviz kocsit, és a kezébe nyomtam egy bankjegyet.

Az ágy elé toltam az ételtől roskadozó kocsit, és bebújtam kedvesem mellé.
- Drágám. - leheltem szűzies csókot szája sarkára. - Itt az ideje felkelni. - erre kinyitotta szemét, pislogott párat, és felült szemét dörzsölgetve. - Nézd csak, van reggeli, meg kávé. - mosolyogtam rá, mire ő magához húzott.
- Ez a kedvenc részem. Minden nap. - motyogta nyakamba. Meleg lehelete csiklandozni kezdte a nyakam.
- A reggeli? - kérdeztem nevetve.
- Nem. - rázta meg a fejét, és az ölébe vette a tálcát. - Az, hogy az ágyban együtt reggelizünk. - Nyisd a szád! - utasított, és számba adott egy falat omlettet.

Miután megreggeliztünk, Harry is rendbe szedte magát.
- Különben hová is megyünk, és minek? - kérdezte Harry, amikor már a többiekkel együtt a taxiban ültünk.
- A Beaubourg-ba. - válaszolta Zayn.
- A Beau.. Hova? - nézett Haz még mindig értetlenül.
- Paris egyik nevezetessége, a modern negyedben. - szólalt meg Liam, kezében egy útikönyvvel. - A Beaubourg egyben irodaház, és bevásárlóközpont, mely a Place Ponpidou-n van.
- Jó, jó! Elég! - tapasztotta tenyerét a fülére Niall. - Elég az okoskodásodból. - és vállba boxolta Liamet.
- Ebből még mindig nem derült ki, hogy mi a francért megyünk oda. - mondta kedvesem.
- Aláírunk. - mondtam felé fordulva.
- Tesség, egy normális válasz! - csettintett, és göndör haja összekócolódott, amikor megállt a kocsi.
Körülöttünk mindenfelé sikítozó lányok, csak távolabb látszódott a Beaubourg.
- Mi? - kérdezte Zayn, amikor a taxis mondott valamit.
- Ha jól értettem. - kezdte Harry összeráncolt szemöldökkel. - Azt mondta, hogy akkora a tömeg, hogy nem tudunk közelebb menni.
- És akkor majd át verekedjük magunkat az embereken? - kérdezte Liam ingerülten, és ebben a pillaantban megcsörrent a telefon a zsebemben.
- Paul? - szóltam bele. - Oké. Nem. Fenét! Rendben. - és letettem.
- He? - néztek rám a többiek.
- A biztonságiak mindjárt ideérnek, a kordonok felállítását most fejezték be. Mindjárt indulhatunk. - összegeztem.

Ahogy Paul mondta, meg is érkeztek a biztonságiak, a kordonok felállítva ösvényt formáltak a bejárait. A fülem sípolt, és zúgott. Mindenütt sikítottak, és sírtak. Artikulálatlan francia szavakat kiabáltak... Harry megszorította a kezem, és rám mosolygott, amikor Zayn és Niall közé kerültünk.
- Szeretlek. - tátogta, és a tömeg felé fordulva integetett, és mosolygott tovább.

Négy órán keresztül ültünk egyhelyben. Válaszoltunk néhány kérdésre-persze azokra, melyeket fel tudtak tenni angolul. Aláírtunk több ezer pólót, papírfecnit, kezet, posztert. A végére éreztem, hogy elzsibbad az ujjam, és komoly fájdalmat okozott a nevem leírása.
Miután befejeztük, az egész plázát bezárták. Csak miattunk. ŐRÜLET! Azért, hogy vásárolhassunk, nézelődjünk. Az egyik francia étterem kiköltözött a mai napra ide, csak hogy ott ebédelhessünk.
Előételnek kaptunk zöldsalátát, azt gond nélkül megettük, és ízlett is.
Aztán hozták a csigákat, és az osztrigát.
- Ugye ez csak valami beteg vicc, baszki. - mondta elhűlve Zayn.
- Csak lenyeled. - mondta Harry. - Tegyél rá citromot, és hagyd hogy lecsússzon a torkodon. A csigát pedig kipeckeled, és elrágod. Tenger íze lesz. Itt ez a szósz, ha belemártod valamivel jobb. - adta a tanácsokat kedvesem.
- Mekkora gasztro-zseni ez a Harry fiú. - nevette el magát Liam.

Megettünk minden specialitást, és megköszöntük, aztán vásárolni indultunk.


Harry

Rég vásároltam úgy, hogy nem loholt egy rakat lány a nyakamban azt lesve, hogy mit veszek, hogy nem kellet biztonsági őrnek mellettem sétálnia. Komótosan válogattunk a ruhák között, találtam néhány inget, meg egy kék nadrágot, ezekben már biztos voltam. Aztán találtam egy szívecskés alsógatyát, és úgy gondoltam, meglepem vele Louist. Ezen kívül vettem még magamnak egy flakon sampont, biztos ami biztos, mert tényleg nem vagyok hajlandó másikat használni, és Lou is rászokott arra, hogy elveszi az enyémet, és ha már parfümériában voltam, vettem egy üveggel a kedvencemből. Miután mindenkinek elég szatyor volt a kezébe, úgy döntöttünk hazamegyünk. Estére egy neves szórakozó helyre voltunk hivatottak, így lefeküdtem kicsit, hogy este ne aludjak be. Louis is álmos volt, így gondoltam mellém fekszik, de még mindig nem tette.
- Hol vagy már? – kérdeztem, ás kinyitottam a szemem.
- Hmm, azt hittem ezt nem vetted meg!- mondta a szatyorban turkálva.
- Azt tedd le! Most!- mondtam, mikor a kezébe vette Calvin Kleines szatyrot.
- Jójó, nem turkálok!- mondta, és végre mellém feküdt.

Elaludtunk, aztán késő délután arra ébredtem, hogy Louis a farzsebemben matat a zenélő telefonom után. Miután nagy nehezen megszültük, felvette. Zayn volt az és közölte, hogy egy óránk van elkészülni. El is indultam fürdeni, majd magamra vettem az egyik új fehér inget. Annyi plusz volt rajta, hogy a zseb rajta barna volt, így ment a nadrágomhoz, amit felvettem. Belebújtam a bokacsizmámba, aztán magamra fújtam kettőt a parfümömből. Miután készen voltunk, belebújtam a zakómba, és elindultunk. A hely elegáns volt, tele fiatal hírességekkel – mondjuk többnyire franciákkal, így nem nagyon ismertem őket-. Leültünk a saját boxunkba, és rendeltünk néhány italt, majd miután kellemes hangulatba kerültünk, elkezdtünk csevegni az angolul beszélő emberekkel. Szóba jött rengeteg téma, többnyire csak a zenei részekhez tudtam hozzászólni, ezért otthagytam a csapatot. Ezek után egy aranyos barna lánnyal táncoltam, amikor eszembe jutott, hogy Louist már vagy negyed órája nem láttam, így elnézést kértem, és Louis keresésére indultam. Egy boxban ült, egy sráccal szemben, hevesen gesztikulálva beszélgettek, és rögtön megfordult a fejemben, hogy most egy csávót akar helyettem megfektetni, de ahogy jött úgy is távozott a vészjósló gondolat az agyamból. Louis kiszúrt majd intett, hogy menjek oda. Leültem mellé, bemutatott a srácnak, Juliennek hívták, és közelről legalább olyan szexin nézett ki, mint Louis. Modellként dolgozik, ezért nem is csodáltam. Angolul is jól beszélt, bár némi akcentusa akadt. Éppen arra figyeltem, amit mond, amikor Louis a combomra simította a kezét, fel egészen az ágyékomig. Ekkor rá kaptam a tekintetem.

- Julian meleg. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
Nem kellet többet mondani, és láttam a velem szemben ülő fiú kajánul csillogó tekintetén, hogy valamelyikünket, már elképzelte meztelenül. Felálltam az asztaltól, és inertem a fiúknak, hogy jöjjenek. Hívtam egy taxit, ami elvitt minket a hotelig. Mielőtt felmentünk volna, a bárban vettem egy üveg vodkát, mert rájöttem, hogy ahhoz, amire készülünk, még innom kell! Felértünk a szobába, kicsit feszült csend uralkodott rajtunk, ezért miután meghúztam az üveget, továbbadtam. Miután már nem volt az üvegben, sokkal oldottabb volt a hangulat, és rögtön beindultam, amikor Louis a fenekembe markolva megcsókolt, majd Juliant is. Innentől már nem volt megállás.

Reggel fáztam, ezért közelebb bújtam Louishoz. Aztán nem éreztem a jellegzetes illatot, és rájöttem, hogy nem Louis az, akihez épp hozzátapad a meztelen testem. Túlságosan szét voltam esve ahhoz, hogy arrébb menjek, másrészt el sem férnék, mert annyira nem nagy ez az ágy, így csak nyűgösen lehajoltam a földön heverő takaróért, és magunkra teríttettem, majd aludtam tovább.