10. Fejezet

Sziasztok! Először is bocsánat a késésért, de rengeteg tanulnivalónk van, így valószínűleg csak heti egy fejezet lesz! Ha jól emlékszem (remélem!) Macynek szülinapja is volt szerdán, szóval utólagosan, de Boldog Szülinapot neki! Reméljük, most is sokan kommenteltek majd, nagyon örültünk legutóbb is, hogy 6-an is írtatok! ♥ -a fejezethez mondom, hogy az a Lou akit Harry szemszögben a vége felé olvastok, ő Lux édesanya! :) csak a félreértés végett-

Louis

- Te is hiányoztál nekem! - öleltem meg Anyukám.
- És mitől gyengültél le? Hol az eszed kisfiam? - kólintott finoman fejbe. Éreztem, most el kell mondanom neki.
- Te az Anyám vagy. - konstatáltam. - Bármit teszek, szeretni fogsz. Ugye? - fogtam meg kezét.
- Jézusom! - láttam, hogy megijed. - Persze! - és megölelt.
- Lefeküdtem valakivel. Szilveszterkor.
- Húha. - csak ennyit mondott.
A nap hátralévő részében nem akart erről beszélni. Nem hozta fel a témát. Látszólag túl tette magát ezen, de tudtam mi a helyzet.
Harry későn ért haza, anyu már aludt. Én a nappaliban vártam rá.
- Még nem alszol? - csókolt homlokon. - Gyere, menjünk lefeküdni.
Nem ellenkeztem, álmosan követtem a hálóba. Elmesélte a mai napját, és hogy holnap reggel szuperfinom reggelit kapok, mert remek ötletet adott neki Zayn. Még javában mesélt, és mondta, hogy miket vett magának, amikor én elaludtam.

Másnap reggel, végül nem Haz meglepi reggelijét kaptam, mert Anyu juharszirupos palacsintát sütött nekünk. A délelőttöt még nálunk töltötte, aztán közölte, hogy haza kell mennie füvet nyírni. Télen?! Nem tettem szóvá, mert nem akartam vitázni vele. Délután átjöttek a fiúk. Rendeltünk pizzát, és sokat dumáltunk. Én még mindig nem éreztem magam teljesen jól, ezért hamar lefeküdtem.
Hajnalban borzasztó zajra keltem, kinéztem az ablakon. A szemeteskocsi elejtette a konténert, és az összes szemét az utcán landolt.
Lementem a konyhába, és főztem magamnak egy kávét. A koffeines ital illatára felébredt Liam, aki a kanapén aludt el. Mellette Niall tovább aludt.
- Kapok én is? - támolygott mellém.
- Persze. - mosolyodtam el, és töltöttem neki is. - Kivennéd a tejet a hűtőből? - ő készségesen elővette azt, és töltött a kávéjába. Én még tettem a sajátomba cukrot, aztán követtem a példáját.
- Jobban vagy? - kérdezte, amikor kint ültünk az erkélyen, és a felkelő napot néztük.
- Én igen. Viszont te. - néztem rá kikerekedett szemekkel. - Mi van Danielle-el?
- Nem akarok most róla beszélni. - szeme összeszűkült, majd belekortyolt a kávéjába.
- De ugye nem szakítottatok? - erősködtem azért is.
- Mondtam, hogy nem akarok erről beszélni. - felállt, bement a nappaliba, és újra elnyúlt a kanapén.

Egész nap punnyadtunk a srácokkal.

Másnap újra kezdetét vette a munka. Mivel én még pihenőre voltam ítélve, először felvettük az én részeimet, aztán Harryét. Ezután ő és én hazamehettünk, és csak estére mentünk vissza, a közös részek felvételéhez. A turné két hét múlva indul. Európai lesz. Már nagyon várom. Harry mindenféle répalevet itat velem, hogy erősödjek. Én persze kifogás nélkül megiszom őket.

Egyre jobban elememben vagyok. Szerelmes vagyok, vannak barátaim. Úgy érzem most végre minden egyenesbe jött.

Harry


A napok rettentő gyorsan teltek, három nap múlva utazunk, és épp Louis bőröndjének átpakolásán igyekszem. Képes volt elrakni a kedvenc pólóját koszosan, ahelyett hogy odaadta volna, hogy kimossam. Összehajtogattam a ruháit, és rendesen bepakoltam. Elpakoltam a nem kellő ruhákat is, vissza a szekrénybe. Miután mindennel kész voltam, bepakoltam a saját bőröndömbe is, miközben a fejemet a vállamra hajtva tartottam a telefonom, amibe anyu bőszen magyarázott. Aggodalmai főleg a szülinapom miatt voltak, ugyanis már megígértem neki, hogy náluk fogom eltölteni, de mivel azon a héten nem leszek Anglia területén belül, nem tudom betartani az ígéretem. Bementem a fürdőbe pakolászni, mert már elzsibbadt a nyakam. Hallottam amikor Louis belép a szobába, ezek szerint végre felébredt – mert ebéd után elaludt a kanapén-. Lassan odasétált mögém, az állát a vállamra támasztotta, és átkarolta a hasam. Anyunak még mindig volt mit mesélnie, de Louis nem bírt magával. Szolidan az övemre csúsztatta a kezét, és miután kikapcsolta, a nadrágom következett. Miután azzal is végzett benyúlt a nadrágomba és a boxeremen keresztül simogatni kezdett, de Anyám, aki a telefon másik végén volt, éppen megkérdezte, hogy értem-e miről magyarázott hosszú percek óta. Louis kezén kívül jelenleg nem igazán értettem semmit, de azért némi gondolkodás után kiböktem egy igent.

- Kisfiam, figyelsz te egyáltalán? – kérdezte Anyu.
- Igen, figyelek, csak… csak belezavarodtam. – próbáltam meg kihúzni magam, de Louis a hajamat félretűrve a nyakamat kezdte harapdálni. Itt már biztos voltam benne, hogy nem normális, ugyanis én sem csinálok vele ilyesmit, amikor az Anyjával beszél!
- Szóval ott tartottam, hogy valószínűleg apádék is átjönnének, majd ha itthon leszel!- mondta, de mikor Lou benyúlt a boxerembe, rájöttem, hogy nem fogja abbahagyni, és valamivel le kell, hogy rázzam Anyut. Törtem a fejem milyen hazugsággal tegyem le a telefont, mert azért mégsem rakhatom csak úgy le, de nem igazán jutott eszembe, egy értelmes gondolat sem. Míg gondolkodtam eljutottam arra a szintre, aminek a saját Anyám nem kéne fültanúja legyen, így kissé fojtott hangon kinyögtem, hogy ne haragudjon, de mennem kell, mert csengettek. Épp hogy megfordultam, és mohón Louis ajkaira tapadtam, valóban megszólalt a csengőnk. Louis tudta, hogy nem fogok lemenni, így otthagyott a fürdőben. Mégsem mehetek le álló farokkkal, hogy Helló!, akár ki is jött.

(innentől Lou Lux anyukája) 

Miután arcot mostam, és lenyugodtam lemerészkedtem az emeletről. Nagyon meglepődtem, amikor Lou ült a kanapén Louissal szemben, aki az ölében tartotta Luxot. Miután köszöntem Lounak kivettem Louis kezéből Luxot, és felvittem az emeletre. Leraktam az ágyra és odaadtam neki Louis plüss zöldség figuráit. Elfeküdtem az ágyon, és úgy néztem, ahogy játszik. Miután megunta a játékokat, a hátamra mászott és a hajamat birizgálta, ekkor feljöttek a többiek.

- Épp a hajadat eszi!- nevetett Lou, mikor leültek mellénk az ágyra.
- Nem baj, neki megengedem! – vigyorogtam. Lou ki nem hagyta volna ki a pillanatot, lefotózott minket aztán ki is rakta twitterre. Késő délután főztem egy kis tésztát, mert abból Lux is ehetett. Miután megvacsoráztunk Louék hazamentek, mi pedig lefeküdtünk a kanapéra.

- Hol is kezdjük a turnét? – kérdezte.
- Franciaország, azt hiszem…- nevettem el a végét. Vártam is, meg nem is a turnét. Ki akartam élvezni ezt a maradék három napot, amikor akkor csókolhatom meg amikor akarom, akkor érhetek hozzá, vagy akkor bújhatok oda, amikor szükségem van rá, és nem pedig akkor amikor a hotelszobát magunkra zártuk. Kicsit szorosabban bújtam hozzá, és apró puszit leheltem a nyakára, majd tovább néztem a filmet, ami a tv-ben ment. Elég unalmasnak bizonyult, mert Louis állának íve jobban érdekelt, mint a film szereplői, így finoman harapdálni kezdtem a nyakát, a kezemet pedig a pulcsija alá csúsztattam, és a hasfalát kezdtem simogatni.


Louis

Lehet, hogy ő unta a filmet, én viszont néztem volna. Nyelve csiklandozni kezdte borostás állam, így elvesztettem a történet fonalát.
- Néztem volna. - fordultam felé, miután kikapcsoltam a tévét.
- Nézz engem. - mondta huncutul, és felállt. Bekapcsolta a HIFI-t, és ringatózni kezdett. Lassan kigombolta inge legfelső gombját... És így tovább.
- Mit csinálsz? - kérdezem, amikor már az övcsatját bontogatta.
- Csitt! - mondta nevetve, és letolta a gatyáját. Csak feszes fekete boxere volt rajta. Mellém andalgott, és vetkőztetni kezdett. - Gyere! - suttogta a fülembe, és elindult az emeletre.

A fürdőben értem utol, ahol már meztelenül állítgatta a vizet. A kád lassan megtelt vízzel, én pedig csak figyeltem formás testét. Bemászott a habok közé, és nyelvével végigsimított alsóajkán. Ledobtam a ruháimat a padlóra, és csatlakoztam hozzá. Tenyere közé vett egy kis habot, és nevetve az arcomba fújta.
Egy órát pancsoltunk. Én szálltam ki hamarabb, Haz még hajat mosott. Gyorsan meggyújtottam néhány gyertyát a hálóban, és előkapartam egyik masszázsolaját az éjjeliszekrény mélyéről. Bekapcsoltam valami lassú zenét, és vártam.

Kicsivel később belépett a szobába.
- Mi a...? - nézett végig a fényárban úszó szobán. - Lou. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Feküdj le! - utasítottam, és az ágyra mutattam. Ő engedelmeskedett, és hasra feküdt. A törölközőt dereka körül nem vette le - bevallom, ez zavart.
Lassan elkezdtem masszírozni a talpát. Egyre feljebb haladtam. Mivel mára elég volt a pikáns dolgokból, kihagytam a kényes területeket... Kedvesem kényeztetése után még hajnalig beszélgettünk, aztán álomba szenderültünk.

Másnap reggel Paul ébresztett.
- Haló! - szóltam bele álmosan.
- Louis! - kezdte. - A többieket már értesítettem. A helyzet az, hogy hamarabb kell indulnunk. Nem holnap után, hanem ma este.
- Mi? - ültem fel az ágyba. - Dehát... Nem erről volt szó!
- Igen, nem erről. - mentegetőzött. - De elnézték a dátumot. A párizsi stadion holnap estére van kiadva nekünk.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem arrogánsan, hisz rohadtul nem erre számítottam. Még lett volna két napom Harryvel. Még mielőtt bujkálni kell majd...
- Kapjátok magatokat össze. A turnébuszt a közös házhoz rendeltem, fél hétre. Kivisz a reptérre, és kilenckor száll fel a gépünk.
- Király. - mondtam, majd egy kis konzultálás után bontottuk a vonalat. - A picsába! - kiáltottam fel, mire Harry összerezzent mellettem.
- Mi történt? - ült fel ijedten.
- Ne haragudj. - vontam karjaim közé. - Nem akartalak felkelteni! Csak Paul...
- Gáz van?
- Ma este indulunk turnézni. - elmagyaráztam mindent. Ahogy azt sejtettem, neki is hasonló tervei voltak a maradék két napra, mint nekem.

Gyorsan megreggeliztünk, még bedobtunk néhány cuccot a bőröndökbe.
- Nahát! - lepődtem meg, amikor kinyitottam a csomagom. - Valaki összehajtogatta a ruháim.
- Biztos a tündér keresztanyád volt! - nevetett Harry édesen.
- Biztos te voltál. - tettem a hülyét, mire mellém lépett, és megcsókolt. Visszacsókoltam, olyan szenvedéllyel, ami kitart holnapig. Addig amíg majd magunkra nem zárjuk a hotelszoba ajtaját, és újra nem csinálhatjuk ezt.

9. Fejezet

Sziasztok! Itt a friss, most is reméljük hogy tetszeni fog mindenkinek! Írjatok bátran, nem sok időbe telik, de nekünk örömet okoz! ;) A fejezetet ajánlom Sanyinak, mert miattam nem alszik! :D Szóval jó olvasást! :D ♥ 

Harry

A nevén szólongattam, de nem válaszolt, így a gázra tapostam. Siettem ahogy csak tudtam, és öt perc múlva már csak a remegő kezem akadályozott a bejutásban, ugyanis nem találtam bele a kulcslyukba. Louist a kanapénak dőlve ájultam találtam a lakásban. Azonnal hívtam a mentőket. Korházba szállították, én meg természetesen mentem vele. A korházban annyit mondtak, hogy kint várakozzak a folyosón. Az orvos fél óra múlva hagyta el Lou kórtermét. Idegőrlő egy fél óra volt, mondhatom. Az orvos azt mondta, hogy ki van merülve, legyengült a szervezete, és emiatt elkapott egy vírust, amivel már nem bírt az immunrendszere. Azt mondta pár nap és rendbe jön, de utána jó lenne ha egy hétig pihenhetne, hogy helyre álljon az egészsége. Bőszen bólogattam, és próbáltam megjegyezni mindent. Aztán eszembe jutott, hogy értesíteni kéne a többieket is, így tárcsáztam Liamat:

- Szia!- köszöntem.
- Helló, mizujs Harry?- kérdezte.
- Louis rosszul lett, korházban vagyunk, nincs magánál, de nem halálos!- sóhajtottam fel a végén. Belehalnék ha elveszteném.
- Mi, hogy!? Bemegyünk mindjárt indulunk. - mondta.
- Nem kell, Louis úgy sincs magánál, én meg képtelen vagyok most bármire, maradjatok otthon, majd reggel gyertek csak be, elég ha én itt éjszakázok. De megköszönném, ha szólnátok Paulnak. –kértem.
- Persze, ez természetes, akkor reggel megyünk, szólok a fiúknak, és felhívom Pault, de azért szerintem fel fog hívni téged is, ahogy ismerem. –mondta Liam.
- Köszi, akkor holnap! – köszöntem el, majd leraktam, és bementem a kórterembe.


Sápadt volt, és eszméletlen, de a szívritmust mutató gép megnyugtatóan adta tudtomra Lou egyenletes lassú szívverését. Mellé sétáltam, és leülte a székbe. Megfogtam a kezét, és óvatosan simogattam a kézfejét a hüvelykujjammal.
- Gyógyulj meg!- kérleltem halkan, majd az ágyra hajtottam a fejem. Egy idő után átültem a kanapéra, és felhívtam anyut:
- Szia Anya!- szóltam bele.
- Harrykém, miujság? – kérdezte.
- Semmi jó, Louis korházba került. Legyengült a szervezete, most meg elkapott valami vírust, otthon találtam rá ájultan. –meséltem szomorkásan.
- És te hogy vagy?- kérdezte.
- Nem kaptam el, ha erre akartál volna kilyukadni. Jól vagyok, csak aggódom, hogy Louis helyre jöjjön. Tudtam, hogy beteg, láttam rajta, de állandóan azt hajtogatta, hogy semmi baja… erre tessék!- mondtam.
- Értem én, biztos rendbe jön majd, efelől ne aggódj! – mondta bíztatóan.
- Köszi Anya! Viszont most leteszlek, mert még Louis Szüleinek is szólni akarok! Szeretlek! – búcsúztam el.

Ígéretemhez híven felhívtam Louis Anyukáját, aki rögtön felajánlotta, hogy ide jön, de lebeszéltem róla, hiszen felesleges. A lényeg, hogy meggyógyuljon, és hogy kipihenje magát. Elmondtam neki, hogy infúziót kap, mert a sok hányás miatt elkezdett kiszáradni, így legalább némi tápanyag is jut a szervezetébe. Megígértem neki, hogy amint jobban van a fia, majd felhívom,és hogy vigyázok rá, aztán letettük. Üldögéltem még a kanapén, gondolkodtam, aztán vettem magamnak egy teát az autómnatából. Visszamentem a kórterembe, ismét Louis mellet foglaltam helyet. Talán ha nem veszünk össze ne lenne beteg, akkor figyeltem volna rá, hogy rendesen egyeden, és nem feküdne most itt. De már nem tudtam visszacsinálni. Este 11-kor egy nővér jött, és egy fecskendővel gyógyszer adagolt az infúziós csőbe. Reméltem, hogy hamar jobban lesz, hazamehetünk, és ott ápolhatom, majd tovább, mert utáltam a korházakat. Egy ideig még szorongattam a kezét, majd megpróbáltam kényelmes pozíciót találni a kényelmetlen korházi kanapén, és kisebb-nagyobb nehézségek után sikerült elaludnom.

Louis

Lassan érzékelni kezdtem a környezetem. Halk pittyogás, kemény, és durva ágynemű körülöttem. Fáztam is. A szag ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani. Mélyet szippantottam, és megéreztem a világ legjobb illatát: Harry. Próbáltam kinyitni a szemem, de mintha leragasztották volna. Csak megmozdítottam a kézfejem, amelyt, mintha lekötöttek volna. Szorosan körül volt fogva. Harry. Egyre élénkebb lettem, egyre több dologra figyeltem fel.
- Harry. - mondtam halkan, szinte suttogva. Mellettem valami megmozdult, és elengedte a kezem. Az arcomat kezdte simogatni.
- Itt vagyok, szerelmem. - mondta. Hangja boldog volt, és megkönnyebbült. - Istenem. Annyira örülök, hogy végre felébredtél.
- Olyan fura szag van. - ráncoltam meg orrom. - Hol vagyok?
- Elájultál két napja otthon. Emlékszel? - valami rémlett, de csak homályosan. - Azóta alszol. - sóhajtott nagyot.

Nagy nehézségek árán kinyitottam a szemem. Az első dolog amit megpillantottam, az Harry arca volt. Közel volt az enyémhez, fürkésző. Elmosolyodtam, amikor szeme találkozott az enyémmel. Próbáltam felemelni a fejem, de nem sikerült. Észrevette erőlködésem, lehajolt hozzám, és megcsókolt. Egyetlen csókja több erőt adott, mint bármely gyógyszer.
- Haza viszel? - kérdeztem, és boci szemekkel néztem fel rá.
- Majd beszélek az orvossal.

Néhány órával később bejöttek a fiúk, és felhívtam Anyukámat is. Mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok, és Harry gondoskodik rólam.
Este Harry elment, behozott néhány holmit nekem. Amikor visszajött felültetett, és segített felöltözni.
- Szerencsére a jó kis popsid nem fogyott le! - markolt bele fenekembe, és megcsókolt. Rögtön beindultam, és azonnal akartam őt. Erőre kaptam hirtelen. Szerencsére kivették már a branült, így semmi nem akadályozott abban, hogy én is az ő fenekébe markolhassak. - Nem lehet, még gyenge vagy! - tromfolt le, és leültetett az ágy szélére.
- Kérlek. - mondtam közel hajolva hozzá, és kezét férfiasságomra csúsztattam. Elakadt a lélegzete, arca pedig kipirult. - Kérlek. - már szinte szánalmasnak éreztem magam, ahogy könyörögnöm kell...
Ajka hirtelen számra tapadt, nyelve vadul játszott az enyémmel. Lefeküdtem az ágyon, őt pedig magamra húztam. Levettem róla zakóját, és ingét kezdtem gombolni. Mivel magán kórtermet kaptam megengedték, hogy Haz bent maradjon velem, és senki nem zavart, csak ha megnyomtam a nővérhívót...
Lassan már semmi nem volt rajta, csak az alsónadrág. Ő is vágyott rám, éreztem a combomon.
- Na gyere csak ide. - mondta, és keze legérzékenyebb pontomat vette kezelésbe. Én sem maradtam tétlen. Fordítottam a helyzeten, így én kerültem felülre. Lekúsztam derekához, és számmal ingereltem tovább őt. Rögtön felmordult, és nem sokkal később megremegett érintésem nyomán. Óvatosan beleharaptam a combjába, ettől aztán még jobban beindult. Már hangosan nyögött, és a lepedőt markolta. Amikor elérte az orgazmust, számat nem vettem el. Így érezhettem őt mindenhol. - Lou! - nyögte folyton, és már a levegőt is hangosan kapkodta. Nem bírta tovább, lábával felhúzta fejem, és hasán nyugtatta azt. Lágyan cirógattam csupasz bőrét, amitől libabőrös lett. - Szeretlek! - mondta bele a hajamba, és fejem búbját megpuszilta. A felhők felett jártam, csak őt érzékeltem. Szívem hevesen vert, és csak az járt a fejemben, hogy itt van velem, nekem. Az enyém, és sosem fogom elengedni. Feljebb csúsztam, és megcsókoltam.
- Tudod. - hajoltam oda füléhez. - Még mindig nagyon akarlak. Erre szeme kipattant, és elmosolyodott. Oldalára fordult, én pedig hanyatt feküdtem. Ösvényt puszilt köldökömig, már nagyon nem bírtam magammal... Végre megérintett ott, ahol a legjobban vágytam. Először megcsókolta férfiasságom, majd finoman izgatni kezdte nyelvével. Aztán szájába vette, amitől minden izmom megfeszült. Hátam ívbe görbült az élvezettől.
Miután mindketten kielégülten lihegtünk a másik mellett, tényleg felöltöztem. Egy mackónadrágot adott rám, és egy pamut pólót. Segített arcot mosni, és megvacsoráztunk. Mivel elvileg diétáznom kellett még, volt olyan rendes, hogy becsempészett nekem a Nandoo's-ból egy kis kaját. Mindet felfaltam, ő pedig boldogan konstatálta, hogy kezdek régi önmagam lenni.

Másnap beszélt az orvossal, aki még nem akart haza engedni. Mivel megmagyaráztuk, hogy kötelességeim vannak, fellépések ilyesmi. A doki megígértette Harryvel, hogy otthon pihenek. És akkor ő hajlandó lesz három nap múlva elengedni.

Szerencsére minden nap bent volt nálam, a fiúk is bejöttek. Volt hogy egy nap többször is. Zayn szerint fontos a jó kedély, ezért régi tipikus angol vicceket mesélt.


Harry

Végre eljött a nap, hogy hazavihettem. Otthon kitakarítottam, ami több órát vett igénybe, de miatta bármit. Ágyneműt is húztam, és főztem vacsorát majd beindultam érte a korházba. Már összepakolt, mire beértem és fel volt öltözve. Aláírta a papírokat, aztán hazajöttünk.

- Végre itthon! –mondta mikor beléptünk a lakásba.
- Én is örülök, hogy végre itthon vagy! Utálok nélküled aludni! –mondtam neki, majd ledobtam a nappaliban a sport táskát – Éhes vagy? – kérdeztem még.
- Egy kicsit, főztél? – csillat fel a szeme.
- Igen! – mondtam mosolyogva.
- Akkor éhes vagyok! – mondta nevetve, és elindult a konyha felé. Elővettem a kaját, és megmelegítettem, majd a kanapéra vonultunk, és bekapcsoltuk a Tv-t. Miután megvacsorázunk felmentünk az emeletre.
- Takarítottál? – kérdezte Lou.
-Aha, és most elhúzok fürdeni! – mondtam. A fürdőbe érve ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá. Épp a hajam mostam, amikor két kéz hirtelen megfogta a derekam. Megijedtem pedig tudtam, hogy csak Louis lehet az. Megfordultam, és jól összehaboztam a kezemmel a mellkasát.
- Ezt most miért? – kérdezte.
- Mert megijesztettél, meg különben is miért ne! – mondtam, majd kinyújtottam a nyelvem. Louis nekilökött a falnak, és ajkaimra tapadt. Hangosan felnyögtem, bár nem tudom, hogy a hideg csempe, a csattanás fájdalma, vagy az érzés miatt, hogy teljesen egymáshoz simultunk. Mikor elfogyott a levegőnk, beállta a zuhany alá, hogy kimossam a hajamból a sampont majd, a tusfürdőért nyúltam, és a kezembe nyomva egy adagot, Lou felsőtestén kezdtem el szétkenni, miközben ajkaink újra egymásiéra találtak. Így telt el a fürdés, majd alsógatyába bújva ágyba feküdtünk. Hamar elaludtunk.


Reggel, azaz inkább délelőtt kopogásra keltem. Lementem az emeletről, majd ajtót nyitottam. Meglepődtem amikor Louis anyukájával találtam szembe magam.
- Szia Harry!- köszönt, én meg azt hittem csak álmodom.
- Szia! Gyere be! – mondtam, majd elálltam az útjából. Elmentem a konyhába és feltettem egy kávét főni, majd visszamentem az emeletre, és halkan felöltöztem, vigyázva, hogy Louist ne keltsem fel. Miután megkávéztunk tapintatosan megérdeklődtem, hogy miért jött. Természetesen, csak Louis miatt, azt mondta maradna egy éjszakát, ha nem zavar, én pedig megmondtam neki, hogy természetesen nem, maradjon nyugodtan. Sokat beszélgettünk, de lassan Louis is felébredt. 

- Édesem hol vagy? – kérdezte mikor még kissé kómásan lejött az emeletről.
- A konyhában. – adtam tudtára.
- Szia! Anya hát te mit keresel itt!? – lepődött meg.
- Én is örülök, hogy látlak Fiacskám! – mondta nevetve Lou anyukája.
- Nem úgy értettem! De most komolyan, hogy hogy itt vagy? – mondta és odament megölelni.
- Csak gondoltam meglátogatlak, hogy tényleg rendben vagy-e!- mondta, még mindig a fiát ölelve. Beszélgetni kezdtek,így elővettem a telefonom, és felhívta Zaynt, hogy ráér-e eljönni velem vásárolni, legalább addig is kettesben lehetnek. Mivel ráért elköszöntem, de azért megkértem Louist, hogy öltözzön fel, mert nem akarok megint kórházba járni miatta. Autóba ültem, és átgurultam Zaynért, aztán megcéloztuk a bevásárló központot.

8. Fejezet

Sziasztok! Először is bocsánat bármilyen elírási vagy helyesírási hibáért, de egyrészt beteg vagyok másrészt holnap francia tz-t írok, ezért nincs energiám most átolvasni. A második rosszabb hírem, hogy nem tudom, mikor tudjuk hozni a következőt, valószínűleg csúszni fog pár nappal! Azért jó olvasást, és örülnénk ha most is írnátok páran, jó olvasni a kommenteiteket! ♥

Louis

Egész esti punnyadás után elálmosodtunk, és ágyba bújtunk. Még beszélgettünk kicsit, aztán kimerülten álomba szenderültünk.
Reggel nagyon korán felébredtem, mert borzasztó fejfájás gyötört. Ismét. Levánszorogtam az emeletről, és előkerestem a fejfájás csillapítót. Felültem a konyhapultra, és vártam. A fejfájás nem csillapodott, csak párosodott egy kis szédüléssel. Leszálltam- pontosabban leszédültem- a pultról, és ittam egy pohár vizet. Nem bírtam állva maradni, így hát elmásztam a kanapéig. Magamra húztam az egyik ott maradt plédet, és reszketve visszaaludtam. Nem bírtam sokáig aludni, reggel nyolc körül ismét felkeltem. Főztem kávét, megittam. És reméltem, hogy jobb lesz. De nem.
Felébresztettem Harryt, hogy kezdjen készülődni. Lefürdött, én közben megborotválkoztam. Igyekeztem összpontosítani, de néha megszédültem. Nem szóltam Hazzának, nem kell hogy aggódjon...
Egész nap stúdióztunk, még a mosdóba sem volt időnk kimenni. Délutánra eléggé kimerültem, és elkéredzkedtem kaját venni. Zayn elkísért, és vettünk a többieknek is kaját.
- Vezetnél te? - dobtam oda neki a kocsi kulcsot.
- Persze. - nézett rám felvont szemöldökkel. Aztán csak a kocsiban szólalt meg: - Jól vagy? - rázott meg, amikor megint megszédültem.
- Aha. - mondtam, és nagyokat pislogtam.
- Ne hívjam fel Harryt? - kérdezte.
- Nem! - vágtam rá rögtön. - Nincs semmi baj, csak éhes vagyok. nem kell felizgatni ilyesmivel...
- Különben. - folytatta egy tök más dologgal. - Minden rendben, úgy látom. - erre bólintottam. - De ez a késés dolog nem tetszett a többieknek...
- Ne haragudj! Csak. Úgy elszaladt az idő! - vakartam meg a fejem elpirulva, szemem lesütve.
- Nincs gáz. Csak. - és beállt a az étterem drive részébe. - Nem szeretnénk, ha a kapcsolatotok miatt a banda hátrányba szorulna.
- Mi a fasz? - csattantam fel. - Mi van? - erre csak hisztérikusan nevettem. - Nézd, Zayn! A kapcsolatunk csak ránk tartozik. Én sem szólok bele a tiédbe.
- De, Lou... - vágott szavamba, de hangosabban folytatva mondandómat, elhallgattattam.
- Mondom, nem szólok bele. A banda az első. Mindennél fontosabb. De megértheted, hogy senki nem tud ketté szakadni. - nem tudtam mit mondjak, de legbelül forrtam a dühtől. - Ne haragudj. Nem tudom mi van velem mostanában. Egyik percről a másikra leszek rosszul.
- Nem gáz. - legyintett. Megrendelte a kaját, és visszafelé indultunk a stúdióba.
- Állj meg. - mondtam, szám elé téve tenyerem.
Zayn megállt az út szélén, én pedig csak kidugtam a fejem az ajtón, és hányni kezdtem.
- Jól vagy? - kérdezte, és a kezembe nyomott egy üveg vizet.
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem, és kiöblítettem a szám. - Van az övtáskám hátsó zsebében gyógyszer. Odaadnád? - ő kivette a pirulát, én pedig bevettem. Pár perc múlva hatni kezdett, és elfogott az euforikus lebegés. Elmúlt a hányinger, nem fájt a fejem sem.
- Tudod, Louis. - mondta Zayn, amikor leparkolt a stúdió előtt. - Ha nő lennél, még azt hinném, hogy terhes vagy. - erre mindketten elnevettük magunkat.
Határozottan jobban lettem, és evés után folytattuk a felvételt. Egészen este tizenegyig dolgoztunk, aztán pedig az új album első dalának befejezését meg kellett ünnepelnünk. Beültünk egy kis kocsmába, és koccintottunk pár pohárral. Én nem kértem, csak egy sört, mert féltem, hogy megint rosszul leszek. Harry egész este engem fürkészett, és két csók közt megkérdezte, jól vagyok-e.
- Drágaságom. - simogattam meg csinos pofiját. - Nem kell aggodalmaskodni. Fáradt vagyok kicsit. - vontam vállat.
- Hát. - vont vállat. - Azért én csak aggódom érted, szerelmem. - mondta, és lágyan megcsókolt. Csókja édes volt, megszédültem tőle. Miután ajkaink elváltak, a szédülés nem szűnt. Még egy-két óráig vigyorogtam a semmibe, aztán megkértem Harryt, hogy vigyen haza.
- Nem gondolod, hogy itthon hagylak egyedül?! - háborodott fel, amikor felvetettem, hogy ha van kedve, menjen csak vissza.
- Akkor csak bújj ide mellém. - mondtam lefekvéskor, és beállítottam az ébresztőt reggelre.
- Jó éjt! - suttogta a fülembe, és szorosan magához vont.
Nyakába hajtottam a fejem, illata elbódított, nem koncentráltam másra csak őrá, így elkerültem a rosszullétet.
Még egyszer megcsókoltam, és álomba szenderültem.


Harry

Reggel Lou ébresztőjére ébredtem, ám a telefon tulajdonosa nem volt mellettem. Még az ágyban feküdtem mikor kijött a fürdőből, kissé ramatyul nézett ki.

- Minden rendben van? Kissé sápadt vagy!- adtam tudtára észrevételem.
- Persze, nincs semmi baj. – mondta, de azért aggódtam. Elmentem én is tusolni, majd felöltöztünk és mentünk dolgozni. Annyi szólót kellet felvennem ma, hogy Zayn, Niall, és Liam hazamentek. Egy óra felvétel után kaptam némi szünetet, de amikor kimentem Louishoz, ő édesen szuszogott a kanapén. Nem volt szívem felkelteni, így kimentem az előtérbe, és felhívtam anyut. Első dolga volt leszidni, hogy miért nem hívtam már hamarabb. Aztán persze megkérdezte, hogyhogy vagyok, mi van Louissal és velem. Beszámoltam neki a mai napunkról, aztán tovább beszélgettünk, és kilyukadtunk a szülinapomnál. Azt mondta, szeretné, ha azon a héten hazalátogatnánk, és pedig megígértem neki, hogy így is lesz.


Miután letelt a negyedórám letettem anyut, a telefonomat meg elsüllyesztettem a hátsó zsebembe, és visszamentem a mikrofon elé. Kezdtem kissé nyűgös lenni, amikor a hang technikus ötödjére énekeltette el velem ugyan azt a dalrészt. Próbáltam koncentrálni, és a dalokra összpontosítottam. Este hétkor úgy döntöttem, hogy elég lesz, és elhagytam a felvételi szobát. Éhes voltam, és mikor kimentem Louis már nem volt a kanapén. Megint a mosdóból jött, akár csak reggel. Kezdtem félni, hogy beteg lett, de akárhányszor rákérdeztem, azt állította, hogy semmi baja.


Mikor hazaértünk sikerült összevesznünk. Megkértem, hogy egyen velem valami, de makacs volt.
- Enned kéne valamit!- mondtam neki.
- Nem vagyok éhes! – adta tudtomra.
- De egész nap ettél semmit! Kérlek!- kérleltem, de semmi.
- Nem vagyok éhes, fogd már fel Harry!- mondta dühösen majd felvonult az emeletre. Én csak jót akartam neki, de ha nem akar, ne egyen. Csináltam magamnak két szendvicset, majd leültem a tv elé. Miután megettem mindkettőt, elmostam a tányért, és visszaültem a kanapéra. Valami vígjátékot adtak, egy ideig figyelemmel néztem, aztán egyre laposabbakat pislogtam, majd végül elaludtam. Egy óra múlva felkeltem valami idióta reklámra ami hangosan ordított. Kikapcsoltam a tv-t, felmentem az emeletre. Alsónadrágra vetkőztem, és befeküdtem a helyemre. Nem tudtam visszaaludni. Louis felé fordultam, és a felém eső karját finoman cirógatni kezdtem. Nem akartam felkelteni, csak lefoglalni magam. Hiányzott a teste melege, így közelebb kúsztam hozzá, és puszit leheltem a vállára. Illata megbabonázott, selymes bőre finoman simogatta ujjaimat. Egy ideig így voltunk, aztán egy halk ’hmmm’ hagyta el ajkait, és rám emelte álmos tekintetét. Csak néztük egymást, aztán közelebb bújt hozzám, és a nyakamba hajtotta a fejét, ujjaival pedig göndör fürtjeimet szántotta. Csókot lehet a fülem mögé, és most én hümmögtem. Hallottam ahogy kis idő múlva ujjra álomba szenderül karjaim közt, de én nem tudtam elaludni. A haját simogattam, de megmozdulni nem mertem nehogy felkeltsem. Olyan három óra körül aludtam el újra, és hálát adtam az égnek, hogy holnap csak kilencre megyünk, mert elaludnék éneklés közben.

Szemeimet nehezen nyitottam ki reggel. Álmos voltam és nyúzott, a kialvatlanság miatt. Finoman felkeltettem Louist, majd a fürdőbe vonultunk. Elmentem fürdeni, ő pedig fogat mosott, és borotválkozott. Aztán cseréltünk. Felöltöztünk, majd elindultunk. Útközben megálltunk egy Startbucksnál, és bementem kávét venni. Vettem néhány fánkot is, meg muffint a fiúknak, majd mentünk is tovább. Időben beértünk, és mivel nem én kezdtem remekül elaludtam Louis ölében egy fél órácskára.


Louis

Aznap reggel hatalmas erőfeszítés volt felkelni. Egyre gyengébbnek éreztem magam. Harryvel megálltunk kávét, és muffint venni. Már az evés gondolatától is felfordult a gyomrom, Haz pedig minden áron belém akart legalább egyet erőltetni. A kedvéért legyűrtem…
- Nem normális, hogy nem eszel. – állapította meg az egyik szünetünk alkalmával.
- Nem vagyok éhes. – vontam vállat.

Néhány órával később még mindig ugyan annál a dalnál szaroztunk. Nem volt elég lélekjelenlétem, így hát kimentem a kanapéra. Szomjas lettem, átsétáltam a mosdóba, ahol hirtelen nagyon megszédültem. Rögtön a földre feküdte, le a hideg kőre. Féltem, ha elájulok össze-vissza töröm magam. Így pedig lehet, hogy nem kell segítséget hívnom…
- Louis! Siess már! Komolyan az öledbe ülök! – kopogtatott türelmetlenül Niall az ajtón.
- Egy perc. – lihegtem, közben pedig odatérdeltem a vécéhez, és hányni keztem. A mai nap folyamán már másodszorra fordult ez velem elő. Egyszer hajnalban, és most. Mérgemben elsírtam magam, és mielőtt kiöblítettem volna a szám, beleköptem a mosdóba.
Megmostam az arcom, kiöblítettem a szám, de az inger csak nem múlt el. Azért kimentem, és beengedtem a nadrágját már agyon tapogató szőke fiút.
- Hallottam. – nézett felém Paul, amikor szám elé kapva a kezem leültem a kanapéra.
- Nincs semmi bajom. Csak elrontottam valamivel a gyomrom… - mentegetőztem egyből.
- Pihenned kell. Nemsokára elkezdődik a turné. Ott ennél is nagyobb lesz a hajtás. Lou, szükségünk van rád! Inkább most menj haza, kúráld ki magad, és holnap újult erővel folytathatod a munkát. – éreztem, hogy ez inkább parancs, mint utasítás. Felvettem hát a kabátom, és mielőtt elmentem volna haza, kihívtam Harryt.
- Paul hazaküldött. Elég kimerült vagyok. – mondtam vállat vonva, mintha nem lenne semmi gond.
- Megyek veled. –nyúlt egyből a fogason heverő kabátja felé.
- Maradj. – mosolyogtam rá édesen. – Megleszek.
- Hívj ha van valami. – simított végig karomon, és megcsókolt.

Mielőtt haza mentem volna, beugrottam a rendelőbe. Szerencsére nem voltam sokan, így hamar sorra kerültem. Az orvos ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgáljon, mert szerinte borzasztóan néztem ki. Végül addig hisztiztem, míg fel nem írta az általam eddig is szedett hányingercsökkentő, és fejfájás-csillapító bogyókat. Megesküdtem, hogy nem veszem be egyszerre az összest, evés után alkalmazom, és legfőképpen azt, hogy jövő héten valamikor beugrom, hogy tényleg megvizsgálhasson. Persze. Biztos bejövök!
Amint hazaértem lerúgtam magamról a téli bakancsot, és rögtön bevettem mindkét tablettából egyet. Lefeküdtem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Elaludtam a műsoron, amikor felébredtem, már épp lemenőben volt a nap. Harry még mindig nem volt itthon, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Nem tudtam mit csináljak, felhívni nem mertem senkit…

A nap maradék részét a fürdőben töltöttem, nem is próbáltam távol maradni a vécétől. Megállás nélkül hánytam, de mivel a gyomromban már nem volt semmi, így csak savat öklendeztem fel. Ettől olyan szinten kimerültem, hogy homlokomat a hideg padlónak támasztva el-elszundítottam.
Lent megcsörrent a mobilom.
- Tessék. – szóltam bele mákvirág hangon.
- Elindultam haza. Vigyek valamit? – kérdezte vidáman Harry.
- Nem, kösz. – ráztam meg a fejem, és egyszerre forogni kezdett velem a világ. Egyre sűrűbben, és nehezebben pislogtam. Éreztem, hogy hamarosan öntudatlan állapotba fogok kerülni. Odamásztam a kanapé mellé, fejemet hátra vetettem a garnitúrának döntve. Már nem hallottam Harry hangját-pedig még beszélt...
Aztán hirtelen lehunyódott a szemem, és megszűnt a világ a tudatommal együtt.

7. Fejezet

Szép estét! Kezdek egy -tizennyolcaskarika- ával, csak figyelmeztetés képen! A fejezet talán kissé rövidebb az átlagosnál, de mint ígértem megolvasztottuk azt a bizonyos jeget szerelmeseink közt, szóval lehet örülni, és sok-sok kommentet írni nekünk! :D Reméljük ez is elnyeri tetszésetek, jó olvasást! /infó: Rékánk most fog hazaérni! ♥/

Harry

Össze voltam zavarodva. Az ember nem vesz csak úgy közös lakást. Kezdtem megint homályosan látni a dolgokat, nem értettem Louist sem. Miután megittam a kávém, elmostam a bögrét, majd felmentem öltözni, mert egyre a stúdióba kellet lennünk. Miután kész voltam lementem. Nem tudtam, hogy Louis akar-e velem jönni, hiszen ugyanoda megyünk.

- Jössz velem, vagy külön kocsival akarsz menni? –kérdeztem.
- Megyek. – mondta. Elindultunk, hallgattuk a rádiót, de semmi nem volt a régi. Nem énekeltünk együtt, nem simította a combomra a tenyerét, és mosolygott édesen. És nem adott csókot mielőtt kiszállt volna az autóból.

Elkezdtük az új lemezzel való munkálatokat, rengeteget stúdióztunk. Korán mentünk és későn értünk haza. Lakást nem volt időm nézni, de Lou azt mondta nem zavarom. Többnyire minden este könnyes szemekkel alszok el. Arra gondolok, hogy csak egy fürdőszoba választ el tőle, és már is ölelő és biztonságot nyújtó karjai közt lehetnék. Ő beletúrna a hajamba, én pedig a nyakát cirógatnám, mint ahogy régen. Minden este ezzel a gondolattal alszom el, de ma az elalvás része nem sikerült. Forgolódtam, nem találtam a helyem. Lementem inni, majd nem bírtam ellen állni a kísértésnek, hogy meglessem, miközben alszik. Halkan nyitottam ki az ajtaját, majd beléptem rajta, de lebuktam, mert Louis ébren volt. Kattogott az agyam, hogy mit mondjak neki, de semmi értelmes nem jutott az eszembe. Csak álltam és néztem még a sötétben is ragyogó kék íriszét, az ajkait, és hatalmas késztetést éreztem, hogy odamenjek, és szájon csókoljam, de nem tettem. Csak álltam, mint aki karót nyelt.

- Nem tudok aludni. – nyögtem ki végül. Úgy éreztem magam, mint egy kisfiú, aki álmatlanul a szülei hálójába settenkedik, és befekszik közéjük. Lou megveregette maga mellett az ágyat, én pedig lassan, nagyon lassan odalépkedtem. Szívem őrülten dobogott, a pulzusom az egekbe. Törökülésbe ültem, és beszélni kezdtem:
- Én tényleg sajnálom. – mondtam, de a szeme zavartságot tükrözött.
- Nem értelek, Harry! – mondta, és a fejét rázta. Már ő is felült, hátát a háttámlának támasztotta, és feloltotta a kislámpát.
- Sajnálom, hogy nem voltam elég. Elég ahhoz, hogy boldoggá tegyelek. Én megértem, én is a boldogságot kerestem, és meg is találtam, de nem foglak visszatartani. Azt akarom, hogy boldog legyél. Hogy legyen, aki szeret, és te viszont szeresd. – mondtam, de a szemem könnybe lábadt, és az utolsó szónál elcsuklott a hangom.
- Hülyeségeket beszélsz Harry! Én szeretlek, és egyedül én vagyok az akinek sajnálkoznia kell, mert volt bőr a képemen, hogy megcsaljak egy ilyen remek, önzetlen, és szeretni való embert mint Te. Nekem nem kell más, én veled voltam, és remélem, leszek is boldog. Bolond voltam, ittam, és nem gondolkoztam. Hibáztam. És nagyon kérlek, ne haragudj rám, már mindent megbántam, és esküszöm, hogy soha többet nem teszek ilyet. Szeretlek téged. Esküszöm!- mondta, én pedig eufórikus állapotba kerültem. Oda másztam hozzá, és hozzá bújtam. Végre megint otthon éreztem magam. Az illata megnyugtatott, a szíve pedig együtt vert az enyémmel. Újra boldog akartam lenni, vele. Nem érdekel, hogy megcsalt.
- Én nem haragszom. Én csak szeretlek. – suttogtam a fülébe.
- Hogy hihetted ezt a marhaságot. Senki másra nincs szükségem. Ha józan lettem volna, esküszöm meg sem történt volna. – mondta.
- Semmi baj, tényleg nem érdekel. A lényeg, hogy az enyém vagy!- mondtam birtoklón.
- Köszönöm. – mondta, és az ajkai megtalálták az enyémeket. Végre újra érezhettem az érintését, a szeretetét, ajkainak puhaságát.


Louis

Másnap reggel óvatosan fordultam a mellettem alvó csoda felé. Féltem, ha megmozdulok, felébred. Felébred, és rájön, hogy mégsem érdemlem őt meg... Mint egy törékeny porcelánra, úgy fogok rá ezen túl vigyázni. Sokkal jobban fogom szeretni, mint a saját életem.
Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból, és megmostam a fogam. Lementem, kinyitottam a terasz ajtót, és hagytam, hogy a kissé csípős idő belengje a lakást. Friss volt. A változás szelét hozta magával.
Nem voltam éhes, így csak neki csináltam reggelit. Kicsit émelyegtem közben, úgy hogy ittam egy jó erős feketét. A fejfájás nem akart szűnni, de nem foglalkoztam vele. Felvittem Harrynek a reggelit. Örömmel fogadta, és szorosan megölelt.

- Siess, mert ma is stúdiózunk. - csaptam a fenekére, amikor a tükör előtt kezdett tollászkodni zuhanyzás után.
- Talán. - kezdett bele tudálékosan. - De nem biztos. De ha nem másztál volna te is a zuhany alá, édes, akkor lehet, hogy hamarabb kész lennénk. - mondta, és szemügyre vette a kissé lilás foltot a nyakán. Szeme rám villant a tükörből, és tudtam, hogy az iménti fürdős-jelenetre gondol.
- Bocsi. - léptem mögé, és lágy puszit leheltem megszívott nyakára. Láttam a tükörből, ahogy behunyja a szemét, és felsóhajt.
- Ó, Louis! - sóhajtotta többször is, miközben a nyakát puszilgattam. Félretolt, és az ágy felé indult. Útközben letolta a gatyáját, és hanyatt vágta magát a takaró kupac tetején. - Lou! - nézett rám kacéran, én pedig nem tudtam neki ellenállni.
- El fogunk késni. - konstatáltam, de azért odamentem hozzá. Fölé hajoltam, és vadul megcsókoltam. Nyelve egyre gyorsabb játékot játszott, száját egyre sűrűbben haraptam meg. Tudtam, hogy el fogunk késni, de már csak őt láttam. Az illata belengte az egész szobát, az egész világot, így hát kezemmel kezdtem őt kényeztetni. Nem telt bele sok idő, már hangosan nyögdécselt, és artikulálatlanul ismételgetett valamit. Csípőmhöz nyúlt, és szó szerint belém markolt hátulról. Erre én is felnyögtem. Elnevette magát, és kezét elsüllyesztette alsómban. Hosszú ideig remegtünk így egymás felett, aztán lekúsztam altestéhez. Férfiassága már szinte kiáltozott- pont ahogy ő - ezért hát habozás nélkül megízleltem. Egy ideig tűrte, majd felmordult, és ellökött magától. Most ő következett. Szája finoman birtokba vette az érzékeny részt, és nyelvével kényeztette azt.

Néhány órával később kimerülve feküdtünk egymás mellett, ölelő pózban.
- Csodálatos vagy. - néztem rá, és finoman megcsókoltam.
- Csoda. - kacsintott egyet, mire mindketten felnevettünk. Csókolóztunk még, és cirógattuk egymást. Aztán megszólalt a telefonja. Liam. - Tessék. - szólt bele Harry.
- Hol a fenében vagytok? - még én is hallottam, ahogy rá nem jellemző módón üvöltözik. - Mindenki rátok vár. A rohadt életbe!
- Indulunk már is. Nem kell hisztizni. - mondta Harry, és bontotta a vonalat. - Menjünk, mert hiszti van.
- Végül is. - mondtam, amikor már a kocsiban ültünk. - Csak három órát késünk. - nevettem el magam szégyenemben.
- Bolond vagy. - nevetett ő is, és a kormányt ütötte. - Itt volnánk. - vett mély levegőt, és felkészültünk, hogy bevetjük magunkat az oroszlánbarlangba.

A stúdióban paprikás volt a hangulat. Mindenki ránk szegezte legszúrósabb tekintetét. Paul nem szólt semmit, kezünkbe nyomott két fejhallgatót, és fejével a felvevő szoba felé intett. A fiúk épp csak biccentettek, nem szólt hozzánk senki.

Felvettük a mai napra betervezett dalokat, persze a késésünk miatt jóval tovább bent kellett maradnunk, mint általában. Fáradtan hazamentünk, és szó szerint bedőltünk az ágyba, úgy ahogy voltunk. Csak a cipőnket dobtuk le.


Harry

Hajnalban arra keltem, hogy Lou mellettem leesett az ágyról. Vagyis ha jobban belegondolok, és megnézem az ágyon való szétterülésemet, találóbb kifejezés a: lelöktem. Álmos voltam, de szomjas, így kimásztam az ágyból, és felsegítettem Louist a földről. A konyhába indultam, ittam egy pohár gyümölcslevet, majd visszamásztam az emeletre. A szobába érve ledobáltam magamról a felesleges holmikat, és visszafeküdtem az ágyba.

Reggel, vagy inkább kora délután Louis telefonjára keltem- Lou persze nem zavartatta magát, aludt tovább – így én vettem fel a telefonját. Az anyukája volt az, beszéltem vele néhány percet, de miután visszaraktam a szekrényre a telefont, keresztbe feküdtem Louison.

- Haz, szállj le rólam. Aludj még egy kicsit! – mondta, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem, és furcsa mintákat rajzoltam a csupasz bőrfelületre.

- Louis fél kettő, inkább kelj fel! – mondtam, és a haját kezdtem birizgálni.
- Miért megyünk valahova? – kérdezte.
- Elmehetnénk vásárolni, akartam venni egy gatyát!- mondtam.
- Jó rendben felkelek, csak szállj re a hasamról!- mondta már nevetve, mert csikizni kezdtem.
- Elmegyek fürdeni! – mondtam, majd lemásztam róla, és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd Lout is fürdeni küldtem. Míg készen lett főztem magunknak kávét, amit meg is ittunk, majd autóba ültünk. Az első utunk egy Lewi’s-be vezetett. Louis is nézett magának gatyát, aztán már a saját méretét kereste, és amikor kivett egy eggyel kisebb méretet halkan a fülébe suttogtam: Ez nem fog rámenni a formás kerek hátsódra! – és mikor kimondtam késztetést éreztem ama bizonyos formás kerek hátsó megfogására, de egyelőre nem engedhettem meg magamnak ilyesmit. Levettem Lou méretét, a kezébe adtam, és kivettem a kezéből a másikat magamnak, majd a próbafülke felé indultam. Egy fülkébe mentünk, mert elég nagy kettőnknek. Felpróbáltuk a gatyákat, de Louis gonoszul akárhányszor csak tudta nekem tolta a fenekét, én pedig egyre nehezebben bírtam. Aztán elszakadt a cérna. Nekilöktem a fülke falának majd erőszakosan az ajkaira tapadtam, miközben –végre- a fenekébe markoltam, és közelebb vontam magamhoz. Hajamat túrta, én meg a nyakára tapadtam. Kezdtük túlságosan is élvezni a dolgot, ami nem lett volna gond, ha nem egy fülkében állunk éppen. Mélyeket lélegezve elléptem Louis mellől, majd visszavettem a saját nadrágom. Megvártam, míg barátom is végez, majd a kasszához vittem a két nadrágot, és kifizettem. Egész délután vásárolgattunk, vettem egy új tornacipőt is. Vacsorázni beültünk egy nyugis étterembe, aztán haza autóztunk. Az este további részét a Tv előtt töltöttük egymáshoz bújva.

6. Fejezet

Sziasztok! Szerda van, hozom a frisst! :) Nagyon szépen köszönjük a kommenteket, és kérünk benneteket, hogy írjatok bátran most is! :) A fejezet, nem éppen békülős, de a következőben azért már olvasztjuk a jeget ;) Jó olvasást! ♥

 Louis

Úgy éreztem, meghalok. Már százezerszer megbántam mindent. Még a lopott pillantásokat is. Nem ért ennyit! Öt napja ment el itthonról. A telefon folyton csak azt mondja; "A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Kérem, ismételje meg hívását később" Én pedig kitartóan ismételgettem a hívást, napjában ötvenszer. De hiába. Kerestem a közös házban, ott nem volt. Nyilván otthon van a szüleinél... Oda nem akartam telefonálni, nem tudom, hogy elmondta-e az Anyukájának, vagy sem, De nem akartam velük sem beszélni.
Amióta nincs itt, csak egyszer fürödtem, nem borotválkoztam, és enni sem nagyon ettem. Egész napokat aludtam át, és azt akartam, hogy mire felébredek, itt legyen. De egyszer sem történt így. Álmaimban pedig csak őt láttam. Nem volt értelmük az álmoknak. Csak a nevetése zúgott a fejemben, aztán egy kép, ahogy mosolyog. Ezek váltogatták egymást. Folyton.

Két nappal később rá kellett vennem magam a tisztálkodásra, mivel stúdió felvételre mentünk a fiúkkal. Liam elém jött kocsival, sejtette, hogy nem beszámítható a vezetői képességem.
- Jól vagy Lou? - kérdezte halkan, amikor beszálltam a kocsiba. Én csak megráztam a fejem, egy szót sem voltam hajlandó kipréselni a számon… Érdekes lesz így énekelni. - Képzeld! Tegnap kereket kellett cserélnem, mert akkora defekt volt a bal első... - próbáltam kizárni az egész külvilágos, és sajnálni magam. Nem is magam, inkább azt, hogy ekkora görény voltam, és ezt tettem a szerelmemmel.
Az út a stúdióig sajnos túl hamar véget ért, így kénytelen voltam magamra ölteni a kedves mosolyom, és megemberelni magam.
- Sziasztok! - ugrott elénk rögtön Niall. - Gyere, Louis. Most vennénk fel a te részedet.
- Jövök. - mondtam, mire ő bíztatóan vállba veregetett.
Felénekeltem a szövegem. Elsőre nem ment, így többször így fel kellett venni.
- Pihenj, Louis! - mondta Paul, és a kanapéra ültetett. Ekkor lépett be Harry az ajtón.
Arca elnyűtt, lefogyott, és sápatag is volt. Mindenki odament őt üdvözölni, de én megkövülten ültem tovább a fenekemen.
- Na lássunk hozzá! - nevette el magát, mellém dobta- rólam tudomást sem véve - a kabátját, és rögtön bement a "fülkébe". Elsőre is csodálatos volt. Végig őt néztem, mint valami pszichopata. Már azt is elterveztem, hogy ha kettesben maradok vele, rázúdítok mindent. Az érzéseimet, mindent, amit gondolok. Hogy hiányzott, hogy nagyon szeretem. Hogy az egyedül töltött napok alatt kicsit mindig meghaltam, és csak attól születtem újra, hogy álmomban az arcát láttam.
- Fiúk! - szólalt meg Paul. - Most hívtak az egyik rádiótól. Interjúra hívtak benneteket.
- Mikorra? - kérdezte Zayn.
- Hát. - Paul az órájára pillantott, és elnevette magát. - Mivel a dal már kész... Mostanra. - erre mindenki felnyögött, de aztán öltözni kezdtünk.

Rögtön fejhallgatót és mikrofont kapott mindenki. A műsor kezdetéig még volt néhány perc. Harry mellém ült le, de testbeszédével tökéletesen kinyilvánította, hogy konkrétan le se szar. Megkopogtattam a vállát hát, mire ő épp csak a válla felett, hanyagul felém fordult.
- Harry, beszélnem kell veled. - kezdem bele, mire felém fordult. - Én nagyon szeretlek téged, és ez a pár nap egyenesen a pokol volt, így hogy...
- Nézd! - mosolyodott el arrogánsan, belevágva a szavamba. - Nem tud meghatni semmi. Hiába szeretsz. Hiába szakad meg az én szívem is.
- Tehát akkor szeretsz még. - csillant apró remény bennem.
De már nem válaszolt, mert belépett a műsorvezető a terembe, és mindannyian csendben maradtunk.
- Halló, halló! Kedves hallgatóink, mai vendégünk egy fiúbanda. Egy banda, öt fiú, öt egyéniség. - sorolta az előnyös tulajdonságainkat, én pedig legszívesebben szétkürtöltem volna, hogy mekkora szemét voltam!
A beszélgetés javában folyt, én pedig csak bambán ültem, nevettem, amikor a többiek is, és néha hümmögtem.
- Srácok! Biztos nehéz hűségesnek lennetek a szerelmetekhez, ilyen sok visító rajongó közt. - nevetett a rádiós. - Mit gondoltok erről? - mindenki elmondta a véleményét. Hogy ha igazán szeretik a párjukat, nincs semmiféle megingás. Kösz fiúk, ezt ti nem tudjátok, mégis gyomorszájon vágtatok.
- Szerintem. - került Harryre a sor. - Ha igazán szeret valaki, akkor rá sem néz másra. És még mámoros állapotában is tud magán uralkodni. - erre nagyot nyeltem, levettem a fejhallgatót, elnézést kértem, és kijöttem a szobából.

Kint álltam már legalább fél órája a csípős hidegben. Mivel sírtam, a könnyek a szél miatt kicsípték a bőröm, arcom vörös lett. Aztán lépteket hallottam, megfordultam. Amikor megláttam, hogy Harry jött utánam, gyorsan letöröltem a könnyeket - a vörösség persze megmaradt - gyorsan szipogtam egyet kettőt, és rendeztem a vonásaim.

Harry

Fájt. Fájt látni, ahogy szenved, de ez az egy hét alatt, amit külön töltöttünk ráébresztett arra, hogy minden gondolatom igaz lehet. Nem tudom boldoggá tenni. Ő boldoggá tett engem, és én nem kerestem senki mást. Én őt akartam. Csak őt. Ő viszont másnál kereste a boldogságot, és én azt akarom, hogy boldog legyen. Olyan boldog, mint amilyen én voltam vele. Majd talál valakit, aki olyan neki, mint amilyen ő volt nekem. Aki egy mosolyával képes szebbé varázsolni a napját, aki egy csókkal elveszi az eszét, és egy szóval odaadja a szívét. És mivel szeretem, nem fogok az útjába állni. Ha ő boldog, az majd engem is boldoggá tesz. És ez nekem elég.

Még indulás előtt elbúcsúztam anyáéktól. A szívem lassan és fájdalmasan dobogott az egész úton. Megérkeztem, és felvettem az állarcom. Az állarcot, ami azt mutatta minden rendben, jól vagyok. Pedig nem így volt. Próbáltam átnézni Louison, eleinte sikerült is, de amikor kiviharzott a rádió stúdióból, utána mentem. Ott állt, és kipirosodott szemeiből biztosan tudtam, hogy sírt. Legszívesebben én is ezt tettem volna, aztán hozzá bújnék, és a fülébe suttognám, hogy nem haragszom, bár ez teljesen nem lett volna igaz. Haragudtam, fájt hogy megcsalt, de nem számított mert szerettem. A rádióban sem ezt akartam mondani, véletlenül csúszott ki.

Miután mellé sétáltam, halkan beszélni kezdtem:
- Én azt hiszem, ezt nekünk nem szabad folytatnunk. Volt egy hetem, és tudom, hogy ez az egész nem a te hibád volt, hanem az enyém. Ne legyen bűntudatod, megértelek. Mind boldogságra vágyunk, te is. Sajnálom, hogy nem sikerült megadnom. - mondtam neki. Potyogtak a könnyei, én pedig egyre nehezebben tudtam tartani magam. Végérvényesen odaadtam neki a szívem, de ott kellet hagynom, mert nem akartam, hogy sírni lásson.

Az autóm felé igyekeztem. A lakásához vezettem, gondoltam nem haragszik meg, ha pár napig maradok. Nem akartam vissza menni a régi házunkba. Magányra vágytam, hogy esténként keservesen zokoghassak, vagy részegre igyam magam, és elfelejtsem a bánatom, mindezt hozzászólások nélkül. Elővettem a kulcsomat, bementem. Rosszabb volt, mint gondoltam. Beléptem, és bevillant a kép, amikor megmutatta a lakást. A Mi lakásunkat, ami mára csak az övé. Fájdalmas emlékek sokasága rémlett föl előttem. Újra éltem minden érintést, lopott pillantást, újra éltem a vele töltött hónapokat. Életem legboldogabb hónapjait. De aztán eltűnt, nem maradt semmi csak az üresség, és a veszteség, a hiánya. Felmentem a hálóba. Rend volt, a mogyorószínű ágynemű szépen hajtogatva, és letakarva. Nem nyúltam semmihez, csak kivettem néhány ruhám a szekrényből, és átvittem a túlsó szobába. A fürdőből nem vittem el semmit, mert az a két szoba között volt, így én is bármikor bemehettem.

Átvettem a cuccaim, majd a konyhába mentem egy üveg whiskyért. Leültem az ágyra, és meghúztam az üveget. Végigmarta a torkomat, de azért meghúztam még egyszer. Találnom kell egy lakást –tudatosult bennem a dolog- méghozzá azért, mert nem akarom látni, amikor hazahozza majd a barátnőjét. Meg különben is az ő lakása. Karácsonyra vette nekünk, de mivel kikerültem a képből, már semmi közöm a lakáshoz, és sajnos hozzá sem. Ez kattogott a fejemben. Már nem az enyém. És megőrültem ettől, így ittam és ittam. Felejteni akartam, és a homályos köd, egyre jobban ellepte az agyam. Miután kifogyott az üveg kidőltem. Egy óra múlva viszont, kezemet a szám elé tartva rohantam a wc-re. Kiadtam magamból mindent, bár ez a minden többnyire a piából állt, mert, megint nem ettem két napja. Nem volt erőm felállni. Csak térdeltem a wc előtt, és lehajtottam a fejem a kezemre. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon Louis nincs itthon, vagy ennyire leszarja, hogy mi van velem. Régen ilyenkor, már rég felsegített volna, és a mosdóhoz kísér, hogy kimossam a szám. Most egyedül kellett megtennem az utat. Nehezen ment. Miután kiöblítettem a számat, lecsúsztam a fal mentén, és újra elaludtam.

Louis

Beültem a kocsiba, és sírni kezdtem. Pár percig potyogtak a könnyeim, aztán nem jött több. Hazafelé megálltam az éjjel-nappalinál, és vettem egy üveg vodkát. Tudom, hogy nem egészséges, nem kellene innom... De nem érdekelt. Gondoltam, ha öntudatlan állapotba kerülök, nem kell szembenéznem a valósággal.
Hamar a ház elé értem. A helyemen állt egy kocsi. Harry! A szívem nagyot dobbant, gondoltam meggondolta magát, és már-már hülyeségnek éreztem az italvásárlást. Amint felértem a lakásba, sehol sem volt. Hiába szólongattam, nem válaszolt. Így hát kinyitottam az üveget, és meghúztam. Borzasztó íze volt így tisztán, és utáltam. De nem foglalkoztam most ilyen apróságokkal.
Felmentem a hálóba, alsónadrágra vetkőztem. Bekapcsoltam a HIFI-t, a hangerőt maximumra tekertem, és igyekeztem önkívületi állapotba kerülni - nem az alkoholtól, hanem inkább a zenétől.
Bementem a fürdőbe, és megláttam, ahogy a mosdó mellet ül amorf pózban.
- Harry! - térdeltem le rögtön a mozdulatlan test mellé. - Hé! - ütögettem meg arcát, mire a válasza egy böfögés volt. Ivott.
- Hagyjál békén, Loulou! - mondta durván. - Engedj el! - kapálózott, mint egy macska. Levetkőztettem, és a kádba raktam. Egy szót sem szóltam, lefürdettem. Utána ráadtam egy alsónadrágot, és ágyba dugtam.
- Maradj itt. Hozok egy pohár vizet. - utasítottam, és a konyhába mentem. Megeresztettem a csapot, és a hideg folyadékot pohárba töltöttem.
- Tudod, Louis... - ült fel, amikor kezébe adtam a poharat. - Ettől. Mi még nem vagyunk jóban. - lengette meg mutatóujját. - Ettől én még nem vagyok elég jó hozzád. Csak mert te még most is kedves vagy. Felejts el! - sírta el magát. - Nem vagyok elég jó neked. Fogd fel, keresned kell valakit, aki jó hozzád. Aki elég neked.
- Kussolj! - üvöltöttem el magam sírva. - Tedd le a poharat, és feküdj le! - fordítottam neki hátat. Kifelé menet elvettem az üveget az éjjeliszekrényről, és ismét beleittam.
- Szeretlek, Lou. - motyogta mielőtt kidőlt volna. - Sajnálom, hogy nem voltam elég jó.

Mászkáltam még egy ideig a lakásban, iszogattam, de nem akartam úgy járni mint Harry.
Nem bírtam mellé feküdni, meg aztán féltem is. Mire reggel felébred, biztos megint mérges lesz. Így hát miután elaludt átvittem az ágyneműmet a vendégszobába, és mellette a földön tértem nyugovóra...

Másnap reggel korán ébredtem. Lementem a konyhába, feltettem a kávét főni, és előkerestem egy régi kedvenc bakelit lemezem. Ami Harry kedvence is... Miközben hallgattam, kiteregettem a tegnap kimosott ruhákat, és a helyére raktam a szárazakat.
- Jó reggelt! - mászott le Harry a korlát mentén.
- Van kávé. - mondtam semlegesen, mert féltem, ha bármilyen érzelmet is a hangomba viszek.. Nemes egyszerűséggel elsírnám magam.
- Kösz. - vette el a bögréjét. - Figyelj csak. - kezdett bele ridegen. - Amíg nem találok lakást, addig itt maradnék, ha nem gond. Természetesen a háló a tiéd, megyek én a vendégszobába.
- A lakást kettőnknek vettem. - nyomatékosítottam. - Így hát a fele a tiéd. Addig vagy itt, ameddig akarsz. - válaszoltam diplomatikusan. Természetesen azt akartam; hogy itt maradjon. Minél közelebb hozzám, hogy újra visszakaphassam. Ugyanis semmire nem vágytam jobban, csak arra, hogy újra megöleljem.
- Hát. - vakarta meg a fejét. - Köszönöm. - bólintott. - Meg a tegnap estét is. Hogy nem hagytál a hányásomban fetrengeni.
- Sosem hagynálak. - mondtam halkan, és kimentem a teraszra friss levegőt szívni.

5. Fejezet

Meghoztuk ezt is! :D Kíváncsian vártátok Louis részeg éjszakájának következményeit, hát tessék! :D Reméljük tetszeni fog, és bár Réka épp ma utazott el, nem kell aggódni, megírtunk mindent előre, szóval szerda és szombat marad :D Jó olvasást mindenkinek, és köszönjük a kommenteket, reméljük most is írtok majd ;) ♥ 

Harry

Hazaértünk, én pedig hulla voltam. Alig vártam, hogy végre a saját puha ágyunkban aludjak. Felmentem, és beálltam a zuhany alá. Mire kijöttem Louis épp a szobában vetkőzött, és eszembe ötlött, hogy folytathatnánk mindent ott ahol abbahagytunk tegnap előtt. Hozzá sétáltam, majd lassan birtokba vettem ajkait, de miután csókunknak vége szakadt, Lou fogta magát és elment fürdeni. Felvetem egy alsót és lefeküdtem. Később ő is mellém feküdt, majd hátat fordított, én pedig elaludtam.

Már délután volt mikor felkeltem, és nem bírtam visszaaludni. A telefonom négy órát mutatott. Lementem a nappaliba, és gondoltam csinálok egy kis vacsorát, hogy együnk mikor Louis felkel. Megcsináltam a szószt, majd kifőztem a tésztát, és bár nem hangzik bonyolultnak, kicsit több mint egy órába beletelt. Kipakoltam a tányérokat, aztán leültem a tv elé és vártam, hogy Lou felébredjen. Mindenhol hülye szappanoperák mentek. Mario megcsalja Robertát, Roberta meg lefekszik visszavágásból Mario bátyjával. Fél óráig bírtam elviselni ezt a frenetikus műsort, majd kikapcsoltam a tv-t és a telefonomat kezdte el nyomkodni. Louis fél hétkor vánszorgott le az emeletről.

- Főztél? – kérdezte.
- Aha, gondoltam vacsorázhatnánk! – mondtam, majd feltápászkodtam a kanapéról. A konyhába mentem, és szedtem magunknak, majd ujjra melegítettem a mikróban a kihűlt vacsorát.
- Finom lett? – kérdeztem, mert Louis csak evett, de nem szólt semmit. Nem tudtam miért ilyen szótlan, nekem ízlett a kaja, és már többször is főztem ilyet akkor mindig ízlett neki.
- Aha. – válaszolta egyhangúan. A vacsora végéig szinte alig szóltunk egymáshoz, de azért megkérdeztem:
- Valami baj van? – bukott ki belőlem.
- Én, nem tudom, hol kezdjem Harry, de muszáj elmondanom, csak kérlek hallgass végig, és..- kezdte vonakodva Lou.


Louis

A gombóc a torkomban még nagyobb lett. Szemem szúrni kezdett, Harry eközben pedig kétségbeesetten bökdösött.
- Nem is tudom, hogy hogyan mondjam el. - ráztam meg a fejem.
- Ahogy neked könnyű. - nyúlt át keze az asztalon, megfogva kézfejem. Még ő próbál engem nyugtatni... Most még.
- Harry! - álltam fel, és az ablakhoz sétáltam. Hallottam lépteit, mögém állt, fejét a vállamra jahtotta.
- Gyere, üljünk le. - simogatta meg vállam. - Gyere, Lou!
Követtem a kanapéig, leült velem szembe a dohányzóasztalra. Még nem bírtam megszólalni. Mi van, ha tényleg csak hallucinálok? Újra végig gondoltam mindent. Lola. A gombóc már akkorára nőtt, hogy nyelni sem bírtam. A hangom pedig cserben hagyott, mert ahogy szóra nyitottam a szám, csak halk sikoltás hallatszott. 

Tudnia kell, joga van hozzá. Hiszen a minap még én papoltam neki az őszinteségről. Erre megpróbálom megvezetni? Nem! Őszinte leszek, lesz, ami lesz. Végül is.
Estig ült így velem szemben. Türelmes volt, nem szólt egy árva szót sem. Csak nézett, erősen fürkészte arcom. Nekem pedig átfutott, az agyamon, hogy ezzel a baklövéssel nem csak a szerelmünket tehetem tönkre, de a barátságunkat is. Azt pedig nem élném túl... Legördült egy könnycsepp az arcomon. Harry nem hagyta, hogy földet érjen, rögtön odakapott mutatóujjával. Elhúztam az arcom. Ne legyél velem kedves, Harry! Üvöltöttem legbelül, de gyáva voltam megszólalni.
- Lefeküdtem valakivel tegnap. - bukott ki belőlem. Figyeltem az arcát, de semmi. Teste megmerevedett, tekintete elhomályosult. - Sajnálom, szerelmem!
- Ne hívj többet így. - szűrte a szavakat szinte zárt szájjal. Továbbra sem mozdult.
- Nem jelentett semmit... Én téged szeretlek, Harry! - sírni kezdtem. - Nem voltam észnél, nagyon sokat ittam.
- Legalább jobb pasi, mint én? - nevetett keserűen.
- Nem. - mondtam. - Nem fiú volt. - szinte suttogtam az utolsó szót.
Erre felállt, felment a hálóba, magára csapta az ajtót, és csörgést hallottam. Utána mentem, de az ajtó kulcsra volt zárva, hiába kérleltem nem engedett be.
- Hagyj békén! - vágott bele az ajtóba. - Még te beszéltél nekem hűségről! Meg bizalomról, mi? Hogy bízhatnék így benned? - sírt. - Amikor az első ügyedbe eső nőt megdugod?!
- Kérlek, ne mondj ilyet. - kérleltem tovább, testem összerogyott az ajtó előtt, és tovább sírtam. - Harry. Harry. Csak kérlek, engedj be. - suttogtam bele a juharfa ajtóba.
Az ajtó kinyílt, én pedig bemásztam az ágyhoz, és leültem. Harry a bőröndjével matatott.
- Hová mész? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem mindegy? - az, hogy durván beszélt velem, sokkal jobban bántott, mint egy arcon csapás. Mint bármi más. Persze megérdemeltem mindent, amit hozzám vágott. Minden szitkozódást. - De nagyon úgy tűnik, hogy zsákba pakolok, mert elfelejtettem ezt a rohadt lakat kódot. - csapott rá a bőröndre.
- 1821. - mondtam halkan. Kipróbálta, és a kis zár kinyílt. - Ugye nem hagysz itt? - rám szegezte villogó zöld szemeit, melyek most nem szerelemmel és boldogsággal voltak tele. Most egész halványzöld volt, könnyek buktak elő belőle, és bánatosan csillogott. Csalódott. Megcsalt.
- Szerintem jobb lenne, ha egy ideig nem aludnék itt. - mondta lassan.
- Hol töltöd az éjszakát? - kérdeztem aggódva.
- Otthon. - bökte oda.
- Ez az otthonunk. - mondtam sírva.
- Nekem ez nem az otthonom. - suttogta könnyes szemmel. Megfogta a bőröndjét, és kiment. Rögtön utána siettem.
Nem szólt hozzám, én pedig nem tudtam beszélni. Hisztérikus zokogásban törtem ki, amikor felvette téli bakancsát, a pulcsit - melyet tőlem kapott-a sálat, és a kabátját.
Kinyitotta az ajtót, éreztem, hogy egy pillanatig habozik. Aztán átlépte a küszöböt, és a lift felé ment. Én álltam-igazság szerint inkább görnyedtem- az ajtóban, és artikulálatlanul kiabáltam.
- Ne hagyj itt. Kérlek, kérlek! - de ő nem válaszolt.

Mielőtt beszállt volna a liftbe, visszanézett. Arcát elmosódva láttam a könnyektől. Felfordult a gyomrom a tudattól, hogy lehet, hogy most sétál ki az életemből.


Harry

Mindenre felkészültem. Azaz majdnem mindenre, mert erre nem lehet. Azt hittem meghalt valaki, és miután elmondja, a vállamon sírja ki magát, miközben majd bíztatóan simogatom a hátát. De nem.

Lefeküdt valakivel, és amikor kinyögte azt hittem rosszul hallok. De nem. Sajnos nem. Úgy éreztem magam, mint akit átvertek, megaláztak, felgyújtottak és hagytak elégni. De én éltem, és kibaszottul fájt a tudat, hogy Louis, az a Louis, aki a világot jelenti nekem, valaki mással hentergett újévkor, amikor velem kellet volna lennie. Azt hittem, hogy ez velünk nem történhet meg, de úgy látszik mégis.

Mikor eljöttem sírt, és kiabált, de nem hatott meg a dolog. Bevágtam az anyósülésre a bőröndöt, és elindultam. Járt az agyam, nem tudtam rájönni a dolog Miértjére !? Azt mondta szeret, de már ebben sem vagyok biztos, azt viszont nem tudom elképzelni, hogy kizárólag a szex miatt történt a dolog, hiszen előtte lévő este még én kényeztettem. Gondolkodtam, de nem tudtam rájönni, és felzokogtam, amikor rájöttem, hogy most mindennek vége. Szorosan fogtam a kormányt, annyira, hogy belefehéredett a kezem, és jóval az engedett sebesség felett hajtottam. Hullt a hó, és alig láttam kisírt szemeim miatt, de nem álltam meg. Mivel kétszer olyan gyorsan mentem előbb is értem haza. Bár már éjfél is elmúlt, reméltem anya még nem alszik, és mázlim volt.

- Kisfiam, hát te? – kérdezte, én pedig csak megöleltem, a könnyek pedig alattomosan újra folyni kezdtek az arcomon.
- Menjünk beljebb, csinálok neked egy teát! – mondta, majd leültünk a konyhában. Csendben, könnyeimet hullatva ültem és néztem, ahogy serényen dolgozik, hogy teát főzzön nekem. Mikor kész lett lerakta elém a bögrét a gőzölgő itallal, és a hátamat simogatva csak annyit mondott:
- Minden rendben lesz!- és én szerettem volna hinni ennek a mondatnak, de nagyon nem ment. Miután megittam a teámat aludni mentünk. Lefeküdtem, de csak álmatlanul forgolódtam, a könnyeim meg egyszerűen elfogytak.

Nem tudom hol rontottam el. Én megadtam neki mindent, amit adni tudtam. Szeretem őt tiszta szívemből, de most úgy érzem, ez neki már nem elég. Nem keresne lányokat, ha elég lenne neki.

Fájt a fejem, és hüppögtem, így a fürdőbe sétáltam. Arcot mostam, és bevettem egy fájdalom csillapítót. Megfordult a fejemben, hogy beveszem az egész doboz tartalmát, de elvetettem az ötletet, mert ha időben rám találnak, csak kimossák a gyomrom, és ennél jobban már amúgy sem tudnék szenvedni.

A gyógyszernek köszönhetően sikerült elaludnom, és szerencsére nem álmodtam Louissal. Reggel sajgó fejfájásomra keltem, így utam először megint a fürdőbe vezetett gyógyszerért. Lementem a konyhába, de a ház üres volt, így visszafeküdtem az ágyamba aludni.

Nagyjából ezt csináltam 5 napig, de anyu megunta:

- Kisfiam, dugd ki végre a fejedet a levegőre, mióta itt vagy alig eszel, szinte egész nap alszol. Nem kell elmondanod mi a baj, de nem engedem, hogy többet lefogyj, míg itthon vagy, szóval szedd össze magad, és mars kifelé az ágyból! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de még hozzátette: - És legyél kedves fürödj meg mielőtt lejössz közénk! Teljesítettem a kérését, lefürödtem, felöltöztem, majd lementem a nappaliba. A kedvencemet főzte, én pedig leültem enni. Miután befejeztük kiültünk a kertbe. El akartam neki mesélni mindent, de szerette Louist, és nem akartam bepiszkolni a szemében. Elég ha én tudom, hogy összetörte a szívemet, így hát szótlanul ücsörögve simogattam az ölemben fekvő fekete cicát, és hallgattam ahogy dorombol, egészen estig.

4. Fejezet

Sziasztok! Meghoztuk! Egyenlőre, azt beszéltük meg hogy szerdán, és szombaton lesz friss, ameddig tudjuk, majd tartjuk az ütemtervet, bár ma is kedd van :D Ismét figyelmeztetnék mindenki a korhatárokat illetően, akit nem érdekel ne olvassa el azt a részt :D A kommenteket megint csak sok szeretettel várjuk, és köszönjük az előző fejezethez! Jó olvasást! :)

Louis

Másnap reggel rettentő fejfájásra ébredtem, kicsit sokat ittam tegnap. Szerencsére Harry kikészített egy pohár vizet aszpirinnel az éjjeliszekrényre. Mellette egy cetli, csinos kézírásával: " Délelőtt még nyitva van a környéken egy-két bolt. Elszaladtam, ma van szilveszter. Szeretlek, vedd be a gyógyszert, és vegyél egy forró fürdőt! Csókollak!"
Megfogadtam a tanácsát, és beültem egy kád forró vízbe. Egy órán keresztül áztattam magam. Aztán megborotválkoztam. Rendet raktam a hálóban, gyorsan felporszívóztam, és a konyhában felmostam a padlóra száradt foltokat. Elégedett voltam magammal, hiszen ilyet utoljára akkor csináltam, amikor otthon éltem a szüleimmel, és anyukám rám parancsolt.

Délután két óra körül Harry végre hazaért. Hozott ebédet a kedvenc gyorséttermünkből, és megebédeltünk a tv-t bámulva. Az egyik zenecsatornán pont a mi karácsonyi köszöntőnket adták.
- Milyen morcos a pofid. - jegyeztem meg, mert eszembe jutott, ez volt az ominózus vita-nap.
- Rajtad kívül senki nem veszi észre. - nézett rám, lángoló arccal. - Csak te ismersz ennyire.
- Mert én szeretlek téged a legjobban. - mondtam egész halkan, és beleszürcsöltem a félig üres üdítőbe. Megfogta combom, és legangyalibb mosolyát varázsolta arcára.
- Mára elképzelhetetlen nélküled minden... - aztán megköszörülte a torkát. - Ez elég nyálasan hangzott. - és elnevette magát. Én is vele nevettem, de én valójában így gondoltam.
- Szerintem egyáltalán nem volt nevetséges. - álltam fel, és kidobtam a maradékot. - Átöltözöm, és indulhatunk a fiúkhoz.
- Várlak. - állt fel ő is, és kikapcsolta a tévét. - Én így megyek... - nézte meg magát a tükörben, amikor lementem a lépcsőn.

Amint megérkeztünk a közös kecóba, rögtön koccintani kellett valamire. Még a tegnapi becsiccsentésem sem múlt el teljesen, de nem utasíthattam vissza a Tequila-t, melyet Zayn olyan szívélyesen nyomott a kezembe. Először, aztán másodszor. Aztán megérkeztek a lányok. Danielle-nek visszaadtam a bugyiját, és így utólag jót nevettünk az egész dolgon. Bemutatta két barátnőjét, akiket magával hozott. Lola-t, és Christy-t. Lola elég csinos volt, nem csak azért mert a hideg idő ellenére nagyon rövid szoknyát viselt, egy csőtoppal. Szeme barnán ragyogott, amit hatalmas szempillái csak még jobban megnagyítottak. Alakja tökéletes volt... Vonzotta a tekintetem, attól függetlenül, hogy ott volt mellettem Harry.
- Na mit nézel ennyire? - kérdezte meg egyszer csak.
- Semmit. - ráztam meg rögtön a fejem. - Csak úgy bámulok...
- Már csak négy óra van hátra az újévig, szivi! - csimpaszkodott a nyakamba.
- Nehéz vagy Harry. - fejtettem le ölelő karjait, és a konyha felé indultam egy újabb pohár italért.
A többiek is remek állapotban voltak már. Niall természetesen evett, és elsiránkozta, hogy még egyik lány sem ment oda hozzá bevallani, hogy ő mennyire fantasztikus. Zayn felhívta a családját. Liam és Danielle folyton egymáson lógtak. Én pedig sajnos egyre többet nézem Lolára. Akaratom ellenére vonzotta a tekintetem. Bár ezt azzal nyugtáztam, hogy annyit ittam, hogy már nem tudom, mit gondolok. Harry-re próbáltam összpontosítani, de nagyon nem ment.


Harry

Miután Louis lerázott, leültem Zayn mellé a kanapéra, hallottam, hogy a családjával beszél gondoltam én is felhívhatnám anyut. Kimentem a kertbe és körbe-körbe sétálgattam, valahogy megnyugtatott. Zavart, hogy Louis a lányokat nézi, pláne amikor ott állok mellette. Anya azt mondta, nem foglalkozzak ezzel, engem szeret és az a lényeg. Igen, ebben biztos voltam. Mesélte, hogy Amanda látogatta meg, és üdvözletét küldi. Ő volt apám új felesége, de szerencsére remekül kijöttek egymással, sokszor futottak össze. Mondta, hogy voltak a nagyinál, és hogy már Gemma is hazament, így újra „gyerekzaj” mentes a ház. Mesélt a macskákról is, és rájöttem, hogy egy macsek hiányzik még a közös otthonunkból, bár egy háziállat nem bírná túl jól a turnékat, így elvetettem az ötletet.

 Már negyed tizenkettő volt, amikor letettük, így visszamentem. Bent szólt a zene, bár nem túl hangosan, az emberek poharakkal a kezükben mászkáltak, de annyira nem voltunk sokan. Szerintem maximum tizenöten lehettünk, de jó volt látni, hogy mindenki jól érzi magát. Tartottunk már ennél sokkal nagyobb bulit is, de most egyrészt senkinek nincs holnap kedve takarítani, másrész annyi embert azért nem lehet elszállásolni, még egy ekkora házban sem. Zsebre tettem a telefonom, majd a konyhába indultam. Lehajtottam még egy-két italt, majd elmélyülten beszélgettem Niallal, az új számunkról, melyben gitárszólója lesz. Azt mondta alig várja, hogy végre elkezdjük felvenni az új dalokat. Beszélgetés közepette elkezdtük kitölteni a pezsgőket, Niall meg sikeresen eltört két poharat is, amiket takaríthattam fel. Miután mindenkinek töltöttünk lassan, de biztosan eljött a koccintás ideje. Hatalmas éljenzés volt, a srácok még tűzijátékkal is készültek. Mondjuk én nem bíztam volna Zaynre, kissé sokat ivott már az ilyesmihez, ugyanis miután meggyújtotta, fejvesztve rohant a kert túlsó végébe ’robban a bomba’ felkiáltással, majd vetődött egy hatalmasat. Remekül mulattam szegény fiún, és már csak egy valami hiányzott az újévből: Louis émelyítően édes csókja. Ám mikor körbenéztem nem láttam sehol. Az emberek szétszéledtek, és volt, aki olyan részegre itta magát, hogy a kanapén aludt. Tovább beszélgettem a szőke fiúval és úgy voltam vele, ha Louis akar majd valamit, megkeres. Szó esett Niall legutóbbi randijáról is. Szegény srác teljesen belehabarodott a csajsziba, akit cseppet sem érdekelt a Szőkeség, csak a pénze. Próbáltam jobb belátásra bírni, hogy majd biztos lesz valaki, aki magáért szereti, de inkább leült megenni egy szendvicset. A nappaliba mentem, hogy leüljek végre. Egy fotel volt üresen így hát arra esett a választásom. Hajnalban aludtam el egy, cseppet sem kényelmes pozícióban.

Louis

Lentről tompa zajok hallatszódtak fel; nevetés, zene, és a tűzijáték durrogása. Elmém elborult, és rögtön ajkaira tapadtam. Leíratlanul puha, és édes ajka finoman becézgette az enyémet, játszott nyelvemmel. Kezei hajamat szántották, többször is belenyögött csókunkba, amitől én csak jobban akartam Őt. Az egyensúlyom már nem volt az igazi, ezért lassan az ágyhoz hátráltam karjaimban tartva őt, és hanyatt fektettem. Csípőjét készségesen emelte fel, amikor a rövid szoknyával küzdöttem. Végül sikerült megszabadítanom tőle, és kezem rögtön falatnyi fehérneműjébe rejtettem. Másik kezemmel azon munkálkodtam, hogy a melltartóját is levehessem. Egy pillanatra felült, levette, és rólam is lesegítette az ingem. Aztán visszafeküdt, és övcsatomat kereste keze. Rögtön kioldotta, és le is tolta a farmert. Amikor hozzáért egyre meredező vágyamhoz, éreztem, hogy végem, hiába is próbálnék visszakozni. Fél oldalasan lefeküdtem mellé, közben ujjaimmal még mindig a gyönyör felé hajszolva, és figyeltem az arcát. Azt, ahogy apró gyöngyökként megjelenik rajta az izzadság, ahogy teste egyeletlenül össze- összerándul.
Hirtelen rám nézett, tekintete elhomályosult volt, teste pedig már a legtorzabb pozícióban simult az én remegő testemhez. Kérés nélkül fölé ereszkedtem, és elmerültem benne. Ettől mindketten összerándultunk. Lábait csípőm köré fonta, én közben nyelvemmel kebleit kényeztettem.
Néhány órával később, már beszűrődött egy kis napfény a szobába. Lába még mindig csípőmet ölelte. Nem bírtam betelni ezzel az émelyítő, édes érzéssel, amely egyszerre olyan intenzív is, mint egy vulkán kitörés...
- Várj. - csúsztam ki belőle, és lassan csípőjéhez kúsztam, ott pedig ösvény csókoltam rá. Egészen feleé, míg végül nyelvemmel el nem értem legérzékenyebb pontját. Remegése nem maradt abba, még hevesebb lett. Hangosan nyögdécselt, míg végül el nem érte- már legalább ötödszörre- a gyönyört. Összeszorította combjaival fejem, és felhúzott magához. Durván hátamra dobott, és most ő kúszott le... Nem telt bele sok, én követtem őt a mennyországba...

Másnap reggel ismét hasogató fejfájásra ébredtem. Most nem volt se víz, se aszpirin. Ráadásul semmire nem emlékszem. Azt sem tudom, hogy jöttem fel az emeletre. Kicsit vacogtam, így hát magamra húztam a takarót. De nem sikerült, mert valaki rajta feküdt. Már épp megráztam volna Harry-t, ha ő lett volna mellettem. Rögtön kiugrottam az ágyból, amitől azonnali hányinger jött rám. Bezárkóztam a fürdőbe, és kiadtam mindent magamból. Ezután összeszedtem a ruháimat, felöltöztem, és próbáltam összerakni az este történteket. Itt fekszik az ágyban Lola fehérneműben. Én szintén úgy feküdtem ott. Nyilván annyira kiütöttük magunkat, hogy ide száműztek a többiek. Nyilván ez a magyarázat.
Betakartam Lolát, én pedig lementem a konyhába inni egy kávét, és legalább tíz fejfájás csillapítót keresni. A kávé már le volt főzve. Zayn állt ott, szintén másnaposan.
- Jó reggelt, haver! - mondta kómásan. - Jól kidőltél tegnap. Nem is láttad a tűzijátékomat.
- Te terrorista! - nevettem el magam. - Megint robbantgattál?
- És aztán fejvesztve rohant a kert túlsó végébe. - szólalt meg Harry, miközben mögém lépve átkarolta a derekam.
- Boldog új évet! - fordultam felé, és szenvedélyesen megcsókoltam, mivel ez éjfélkor kimaradt. - Ne haragudj, hogy este így elaludtam.
- Semmi baj. - simogatta meg a fejem. - Itt reggelizzünk, vagy menjünk haza?
- Ne menjetek már el! - jelent meg Niall a konyhába. - Ha Harry nem dob össze valami kaját, éhen fogok veszni. - erre mindannyian elnevettük magunkat.
- Jó reggelt, srácok. - jelent meg Lola fejét vakargatva. Egy óriás vajszínű pulcsit viselt, ami szinte biztos, hogy nem az övé volt. - Van reggeli? - kérdezte.
- Jó, rendben. Csinálok valamit. - tette fel Harry kezeit, mint egy elkapott bűnöző. - Üljetek le a nappaliba. - hozzám fordult, puszit nyomott a számra, és már neki is látott a reggeli készítésnek.
Leültem a kanapéra, Lola pedig mellém. Rám sandított, és megharapta felsőajkát.
- Mi van? - suttogtam felé.
- Csak veled álmodtam. - nevette el magát zavarában. - Hülyeség.

Reggeli után összepakoltunk a házba, és hazaindultunk. Mivel a fejem még mindig fájt egy kicsit, Harry vezetett. Amikor beléptünk a lakásba hirtelen beugrott egy kép. Amit aztán gyorsan ki is vertem a fejemből. Egy csók Loláva. Lehetetlen! Biztos csak képzelődöm. Hiszen én Harry-t szeretem!...De hát akkor mi volt ez? Mert inkább tűnt emlékképnek, mint valami ostoba villanásnak.

3. Fejezet

Hétvégére mondtam, ezért meg is hoztuk, bár nem valami hosszú. Előre szólok, hogy a fejezet 18+ os dolgokat tartalmaz, ezt figyelembe véve olvasson mindenki! :D A kép... nos igen, én sem jutottam szóhoz ;) Jó olvasgatást :D A friss pedig jövőhéten valamikor! :D És ha mondanivalótok akad a fejezettel kapcsolatban (vélemény, ilyenek) akkor ne fogjátok vissza magatokat :D 

Harry

Mérges voltam és azt hiszem jogosan. Ő is kiakadna, ha egy tűzpiros bugyit találna a holmim közt. Gondoltam kipakolok, miután lefürödtem, mert ő úgy is vásárolni ment, de jobb lett volna, ha csak leülök Tv-t nézni.

Azt mondta biztos Daniellé, ami meglehet, mert a frissen mosott ruhákat is elhoztuk a fürdőből, és nekünk meg Liaméknek közös a volt fürdőnk. Egyszerűen csak fájt belegondolni, hogy akárki mással is lefeküdt. Jobban kiborított, mint bármi más. Megfordult a fejemben, hogy a vendégszobában töltöm az estét, de az ölelése nélkül úgysem tudnék elaludni így egy gyors zuhany után a saját hálónkba mentem. Mire leindultam volna érte, mert még mindig nem volt sehol, Anya hívott. Semmi fontos nem volt, csak a szokásos: hogy vagyunk, minden rendben, mit csináltunk ma. Elmeséltem neki mindent, de a piros bugyit kihagytam. És amikor megint ezen kellett gondolnom, rájöttem, hogy felhívom Daniellet hogy az övé-e! Fel lejárkáltam telefonálás közben, mint mindig és miután Anya kibeszélte magát, fáradságra hivatkozva bontottam a vonalat. Tényleg fáradt voltam, de tudnom kellet, hogy kié az a rohadt alsónemű. Fel is hívtam. Kicsöng, kicsöng, kicsöng…

- Szia Harry! – köszönt, és pedig azon gondolkodtam, hogy tálaljam neki, hogy a bugyijáról akarok csevegni.
- Szia, azért hívjalak, mert muszáj megkérdeznem valamit! – kezdtem fátyolosan vázolni a témát.
- És mi lenne az? – kérdezte.
- Nem hagytál a közös szennyesben egy piros bugyit? – kérdeztem vöröslő arccal, és azon rimánkodtam, hogy legyen az övé!
- Nem emlékszem – kezdte, de hál’istennek folytatta – De várj! Azt hiszem igen, sőt biztos, mert kedden ott aludtam. Miért elvittétek? – kérdezte végül, nekem pedig végre megszabadult a gyomrom a görcsölő érzésektől.
- Igen el, és okozott némi félreértést. – mondtam
- Ne haragudjatok! – sajnálkozott.
- Nem a te hibád!- mondtam - De most megyek, aludj jól! – majd letettem.

Leindultam Louisért, aki elaludta kanapén. Olyan édes volt, de biztos voltam benne hogy sírt, mert a térdeit a mellkasához szorította. Adtam egy puszit az arcára, és megpróbáltam felemelni. Mire sikerült már ébren volt.

- Hova megyünk? – kérdezte, miközben a nyakamba csimpaszkodott, mint egy kismajom.
- A hálóba. – mondtam, majd lefektettem az ágyra, és homlokon pusziltam. Felkelt boxerre vetkőzött majd befeküdt mellém.
- Miért? – kérdezte, és tudtam mire érti.
- Beszéltem Daniellel, tényleg az ő bugyija, ne haragudj, én csak…- nem tudtam befejezni, mert szájon csókolt.
- Szeretlek, semmi baj, mert én is biztos kiakadtam volna!- mondta, én meg hozzá bújtam, és a nyakába hajtottam a fejem.


Louis

Csodálatos volt azzal a tudattal elaludni, hogy megbocsátott. De ha jól belegondolok, nem is volt miért haragudnia. Meghalnék, ha megtudnám, hogy mással volt...

Másnap reggel kolbászos tojásrántottával álmodtam. Kinyitottam a szemem, hegyeztem a fülem, és mélyeket szippantottam a levegőből. A sercegő hang a konyhából jött, abban biztos voltam. Az viszont furcsa volt, hogy az illat ilyen élethűen megmaradt álmomból. Fogtam hát magam, és lementem a konyhába. Harry boxerben riszálta csípőjét a rádióra, és közben egy sercegő serpenyő tartalmát kevergette. Próbáltam csenden mögé lopózni, hogy a nyakába pusziljak, de nem sikerült... Egyszer csak hangosan énekelni kezdett, és sokkal, de sokkal gyorsabban rázta magát, amitől nekem persze rögtön nevetnem kellett.
- Lou! - fordult felém lebiggyesztett ajkakkal. - Azt terveztem, hogy ágyba viszem a reggelit neked.
- Ó! Ne haragudj, kicsi! - takartam el rögtön tenyeremmel a szemem, és a lépcső felé kezdtem botorkálni. - Nem is láttam semmit. Gyorsan vissza is fekszem az ágyba. Majd várlak. Vagyis nem. Hiszen nem is tudom, mire készülsz... - erre mindketten hangosan hahotázni kezdtünk.
- Jó. Csak ne ess hanyatt a lépcsőn, mert még minden új. - mondta aztán szigorúan.
- Ó, édes! Nehogy a testi épségem miatt aggódj ám! - mosolyodtam el, és csukott szemmel dobtam egy puszit a levegőbe.

Nem sokkal később megjelent az ajtóban, kezében a nagy tálcával. Azon egy tányér-az álombéli tojásrántottával- egy bögre forró kávé, és egy csokis-vaníliás fánk.
- Te nem eszel? - kérdeztem, amikor mellém telepedett.
- Nem vagyok éhes. - rázta meg fejét. - Jó étvágyat, kedvesem! - hirtelen forróság öntötte el minden porcikámat, és félrelökve a tálcát, nyakába ugrottam. Annyira jól esett, hogy ezt mondta: "kedvesem", alig tértem észhez.
- Mit szeretnél ma csinálni? - kérdeztem két falat közt.
- Nem tudom. - vont vállat, aztán hadarni kezdett. - Tudod, nagyon szépen van berendezve a lakás, meg minden. De elmehetnénk venni néhány serpenyőt meg poharat, mert nagyon kevés van... És elkezdeném szervezni a szilvesztert. A közös házban természetesen. De tudod...
- Rendben, nyugi! - azt csinálunk, amit csak akarsz. - letettem az ágy mellé a reggeliző tálcát. - Akkor most elmegyek zuhanyozni. Te addig pakolj össze. Aztán indulhatunk. - szájon pusziltam, és a zuhany alá ugrottam. Gyorsan végezni akartam, hogy Harry is időben idejuthasson.
Egy órával később, már az IKEA-ban voltunk. Sajnos elcsábultunk az ágyneműknél, és vettünk két mogyorószínű selyemhatású huzatot. A plüss osztályon, megvitattuk, hogy az az egy répa olyan magányos, így hát vettünk egy brokkolit és egy epret is. Edények nélkül ugyan, de roppant elégedetten távoztunk.


Délután kipakoltuk a maradék ruhákat, és személyes holmikat is végre. A lakás teljes pompájában díszelgett. Áthívtuk a fiúkat egy pizza-póker estre, lakásavató gyanánt.
Már javában készülődtünk, és vártuk a többieket öt óra felé. Harry vett némi rágcsálni valót, és természetesen alkoholt.
- Szerintem engem szivatnak a pénztárosok! - mondta, amikor hazaért.
- Mert? - nevettem el magam, miután elvettem tőle az egyik nehéz csomagot.
- Folyton megkérdezik, hogy biztos elmúltam-e már tizennyolc... Mintha nem tudnák! - morgolódott, és elkezdett bepakolni a hűtőbe. - Különben vettem felvágottat is. - lengette meg az említett élelmiszert a levegőben.
Lassan odamentem hozzá, és magamhoz húztam. Kölnije illata elárasztotta nyálkahártyámat, és mindenhol csak őt érzékeltem.
- Akarlak! - mondtam elhaló hangon, és a háló felé kezdtem rángatni.


Harry

Lous az elemet felé kezdett húzni, én pedig mentem utána. Rálökött az ágyra, majd fölém mászott, és a csípőmre ülve a nyakamat kezdte marcangolni. Próbáltam racionálisan gondolkodni, most amíg még ment, hiszen vendégeket hívtunk.

- Louis, izé… a vendégek- kezdtem bele, de amint beszélni kezdtem, a nyakamba harapott, és az övemet bontogatta. Még csak épphogy megküzdött a nadrágommal, az ajkaimra tapadt, majd megéreztem a kezét a boxeremben. Elgondolkodtam azon, hogy beszedett-e valamit, amíg itthon hagytam, vagy spontán szexelhetnékje támadt, de innentől kezdve nem igazán érdekeltek a vendégek. Miután kezét kihúzta a nadrágomból, rám parancsolt, hogy vetkőzzek le. Ő is ezt tette. Míg fölé másztam, levontam a következtetést, hogy már kevesebb, mint egy óránk van, ami nagyon nem elég, ha rendesen nekikezdünk bárminek, így arra jutottam, kényeztetem egy kicsit beindult barátomat.

A nyakához hajoltam, és cseppet sem óvatosan szívni kezdtem a bőrét, Lou pedig csak nyögdécselt. Végig haladtam a mellkasán, majd megszabadítottam az alsójától. Nem finomkodtam, ahhoz már túlságosan be voltunk indulva mindketten. Mozgatni kezdtem a kezem, Louis pedig vergődött alattam, mindkét kezével a lepenőbe kapaszkodott. Mikor láttam rajta, hogy már nemsokára teljesen kész van, lehajoltam, és ajkaimmal kezdtem bele a kényeztetésbe. Nem kellet már sok, és Lou teljesen átadta magát a gyönyörnek.

Hangos lihegésünk töltötte be a szobát, majd miután kifújtuk magunkat elküldtem fürdeni. Felöltöztem, majd, nekiláttam kipakolni a rágcsálnivalót, és nem telt bele 5 percbe a srácok megjöttek.


- Sziasztok! – köszöntöttem őket.
- Szia!- köszöntek szinte egyszerre, majd körbesétáltak.
- Nagyon szép lakás, de hol van Lou? – kérdezte Liam, és Louis ebben a percben lépkedett lefelé a lépcsőn.
- Itt vagyok! – köszöntött mindenkit. A fiúk látni akarták a házat, ezért körbe vittük őket, de mivel a hálót nem tettük rendbe azt sikerült eltusolnunk.

Iszogatni és pókerezni kezdtünk, de Niall két óra múlva éhen akart halni, így összedobtunk egy kis vacsorát. Olyan egy körül hagytuk abba a kártyázást, de mivel Liam nem ivott úgy döntöttek, hazamennek, pedig mi felajánlottuk, hogy aludjanak itt.

Miután elmentek a srácok, átcseréltem az ágyneműt, majd elmentem fürdeni.