15. fejezet

Sziasztoook!
Először is bocsi, amiért megint eléggé későn hozunk frisset. Ettől függetlenül viszont, reméljük, hogy nagyon tetszeni fog nektek, legalább annyira, hogy bombázzatok minket a komikkal!
Jó olvasást, és komit, komit, komit! :)
puszi nektek!

Harry

Reggel telefoncsörgésre keltem. Ránéztem az órára amin még csak a hetes volt látható, így visszahajtottam a fejem Louisra, és gondoltam, hogyha fontos, majd hív újra. Hát hívott, így felvettem a telefont. A korházból kerestek. 

Nem értettem miért! Miért engem? 

Lassan sikerült felfognom, hogy mi történt, és rájöttem, hogy ez az egész az én hibám. Ha nem engedem, hogy átjöjjön, akkor megelőzhettem volna ezt az egész balhét, és most ő sem feküdne egy kibaszott korházban. Felkeltem, és a fürdőbe indultam, de Louis a csuklóm után kapott, és visszarántott:

- Hova mész? –érdeklődött, de nem akartam beavatni, elég problémát okozott nekünk már ez a nőszemély. 

- Dolgom van!- mondtam és kihúztam a kezem az övéből. Louis meglepődött, de nem jött utánam kérdezősködni. Elkészültem, Louis már a konyhában volt mikor a kabátomat vettem. 

- Majd jövök! –szóltam még hátra, majd elindultam. Nem tudtam mit vihetnék, ezért felhívtam anyut.
 Azt mondta vigyek valami gyümölcslevet, meg pár szál virágot. Azt nem mondtam meg neki, hogy kihez megyek, csak mondtam neki, hogy nem családtag így annyiba is hagyta. Vettem némi apróságot a boltba, és két szál margarétát. 

Beértem hozzá, lepakoltam a kórteremben a dolgokat, és csak ültem, hiszen Caroline eszméletlenül feküdt a hófehér korházi ágyon.

 Amikor bejött egy orvos, megkérdeztem, mire jöttek rá addig.

- Ön hozzátartozó?- kérdezte a doki.

- Ismerős, ex-barát! –adtam tudtára, hogy végre elmondja amire kíváncsi vagyok.

- Ütés érte a koponyáját, ezért van még mindig eszméletén kívül. Elütötte egy busz, és a mentősök azt mondták, lehet, hogy öngyilkossági kísérletet hajtott végre. A sérülés valószínűleg nem jár emlékezet vesztéssel, de megeshet, hogy sérült a rövidtávú memóriája, és egyelőre az is hogy nem fog az elmúlt napokra emlékezni. Mindent megtudunk, amint felébred!- fejezte be.

- Értem…- mondtam, és közben gondolkodtam.

- Nem érdemes itt maradnia, mert valószínűleg még napokig eszméletlen lesz!- mondta még az orvos majd kiment. Nem értettem.

 Ha öngyilkos akart lenni, akkor miért? Ő hozott minket szar helyzetbe, mi csak megvédtük magunkat. Sok volt a miért, és kevés a válasz, túl kevés. Üldögéltem még egy darabig a korházban, majd délután hazamentem. Lou nem volt otthon. Tudtam, hogy haragszik rám, de nem akartam ezzel bosszantani, erre most megsértődött. 

Alig vártam, hogy hazajöjjön és megbeszéljük, de csak este toppant be, és hozzám se szólt. 

- Louis!- szóltam neki, mikor a fürdő felé vette az irányt.

- Mivan? – kérdezett vissza, hetykén a válla felett.

- Szeretlek. - bújtam karjához, és próbáltam mindent beleadni.

- Én is téged. - fordult felém mosolyogva, aztán elsötétült a tekintete. - De ennyivel még nem intézted el! Reggel úgy hagytál itt, mintha a takarító volnék... Vagy valaki, akinek nem kell megmondani mit csinálsz! - rázott le magáról, és bezárkózott a fürdőbe. 

Mivel nem volt hajlandó beszélni velem, lementem a konyhába. Összeütöttem egy gyors omlettet vacsoraképp, és felhívtam a korházat. Caroline még mindig nem ébredt fel, de az orvos megígérte, amint magához tér; én leszek az első akit felhívnak. 

Leültem a tévé elé. Benne volt a hírekben. A házunk elől tudósították. Kirázott a hideg, és összerázkódtam.

- Ez nem itt volt? - zökkentett ki Louis hangja.

- De. - mondtam, és felé néztem. 

- Nem mondták, hogy ki volt? - faggatott tovább.

- Ööö. - nyeltem hatalmasat. - Caroline.

Láttam az arcán, hogy lefagy. Szeméből kihunyt a ragyogás. Aztán megfeszítette vállát, és a konya felé indult.

- De jó! - kiáltott fel. - Készítettél vacsorát? 

- Igen. - mondtam, és utána indultam. Leült az asztalhoz, és enni kezdett. - Figyeltél te egyáltalán rám? - háborodtam fel.

- Igen. - kerekedett ki a szeme. 

- És ennyire érzéketlen vagy? - hangom egy oktávval feljebb csúszott. - Ennyire leszarod, hogy életveszélyben van?

- Higgadj már le! - ejtette tányérjába a villát, és felállt. - Tudom, hogy ő van bent. Paul hívott... De te nem vártál! Nem! te rohantál be! Rögtön látnod kellet! - kifújta a levegőt, és eltűnt az emeleten.

Néhány perccel később lejött. Már nem a melegítő volt rajta, hanem farmer.

Louis

- Hát te hová mész? - állta el Harry az utamat.

- Dolgom van! - mosolyogtam rá, épp úgy, ahogyan ő rám reggel. Kikerültem, és a cipőm kezdtem húzni. Felvettem a kabátom, és a sálam. Magamhoz vettem a kocsikulcsot. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még visszanéztem. - Majd jövök! - vetettem oda, és bevágtam magam mögött az ajtót.

Beültem az autóba, de fogalmam sem volt róla, hogy merre-hová menjek. Csak ültem a sötétben. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért hagytam elmérgesedni a helyzetet kettőnk közt. De úgy éreztem, nem minden az én hibám. 

Beindítottam a motort, és elhajtottam. Két órán keresztül csak kóvályogtam a városban, köröztem a belvárosban. Aztán a telefon megcsörrent. 

- Lola. - szóltam bele meglepődve. - Miben segíthetek? - ráncoltam szemöldökömet. 

- Öhm. - éreztem, hogy zavarban volt. - Nem is tudom. Csak itt vagyok egy csendes kis pub-ban. És gondoltam összefuthatnánk. - magyarázta lassan.

- Rendben. - vágtam rá azonnal. - Hol vagy? - kérdeztem. 

Lola elmagyarázta hogy jutok oda, én pedig éles kanyarral meg is fordultam. 

A pub tényleg csendes volt, senki nem jött oda hozzám. Egy-két ember megnézett, de nem zaklattak. Lola az egyik hátsó boxban üldögélt egyedül. Intett, ahogy meglátott, én pedig magamra erőltettem egy mosolyt. 

- Szia! - adtam arcára két puszit, amikor leültem. Megjelent a pultoslány. - Helló! Egy wiskey-t kérek, tisztán! - rendeltem, majd visszafordultam a mellettem ülő lányhoz.

- Hogyhogy egyedül voltál? - kérdezte kedvesen.

- Hát. Csak. - gyorsan pörgött az agyam, ki kellett valamit találnom. - Kiszellőztettem a fejem.

Egy órán keresztül beszélgettünk. Elfelejtettem minden gondomat, csak röhögtünk, és iszogattunk. Én már a harmadik wiskey-t ittam, Lola pedig koktélozott. 

- Ki kell mennem a mosdóba! - pirult el, és kimászott a boxból. Ahogy elment az asztal előtt, parfümje belengte a teret. Utána néztem. Alakját szépen kiadta a feszes sötétkék miniruha, hosszú lábát pedig még hosszabbnak mutatta a magassarkú csizma. Miközben ment, haja a hátát verdeste. 

- Hozhatok még valamit? - jelent meg ismét a pultos.

- Még egyszer ugyan ezeket, és a számlát! - gondoltam nem lesz Lolának ellenére, ha rendelek még egy italt.

Megittuk azt is, én ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessek. Az ital egy csöppet a fejembe szállt, ezért sofőrszolgálatot hívtunk. Haza nem akartam menni, a fiúkhoz sem. Lola felajánlotta, hogy alhatok nála. Ezt az ajánlatot is gondolkodás nélkül fogadtam el. 

Megérkezett a sofőr. Lola bediktálta a címet, és már mentünk is. Negyed órával később megérkeztünk. Én megkaptam a kocsim kulcsait, kifizettem a srácot. 

Lola kiborította az egész táskáját mire megtalálta a kulcsokat.

- Jó lesz nekem egy pléd is! - kezdtem ellenkezni, amikor ágyneműt kezdett húzni. - Légyszi! Elég lesz! - megfogtam csuklóját, és mélyen szemébe néztem. Mélyen beszívtam a levegőt. Megint megéreztem parfümjének édes illatát, kénytelen voltam közelebb hajolni hozzá. Egyszerűen az ösztönök vezéreltek. Nem az alkohol, az már nem homályosította a tudatom. 

Egyszerűen még közelebb hajoltam, ajkamat pedig nyakára tapasztottam. Finoman szívni kezdtem. Szívtam, és csókolgattam. Kezéből kihullott a paplan, le a földre. 

Miután nyakának minden négyzetcentijét végigcsókoltam, áttértem az arcára. haját markoltam. 

Mire észbe kaptam, már meztelenül feküdtem, rajtam pedig Lola. Habozás nélkül cselekedtem. Csodálatos volt újra benne lenni, magaménak  tudni. Birtokolni, és irányítani egy testet. Egy vonagló, érzéki testet. Mely az én rezdüléseimtől vonaglott, érintésem nyomán perzselt a bőre. Körmeit vállamba vájta, arcát mellkasomba temette.

Reggel egymás karjai közt ébredtünk. 

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá, és cirógatni kezdtem. 

- Neked is! - nyújtózkodott, és befészkelte magát a vállamhoz. - Kérsz kávét? - ült fel. 

- Gyere még ide egy kicsit. - ültem fel, és ösvényt csókoltam gerincére. 

Lola motyogva visszadőlt mellém...

Harry

- Nem érem el! - üvöltöttem a telefonba.

- Csezd meg! - üvöltött Zayn is. - Rohadtul nem én tehetek róla, hogy ilyen idióták vagytok! - mondta, aztán kifújta a levegőt. - Ne haragudj, Harry! Csak nálam is besötétültek a felhők... Ne haragudj! 

- Semmi baj! - legyintettem magam elé. - Leteszem. Megpróbálom megint Louist. Szia. - mondtam, és bontottam a vonalat.

Tárcsáztam, és vártam. Vártam, vártam, és vártam.

- Jól van, jól van! - csapódott be az ajtó. - Itt vagyok, ne hívj! 

- Hála az égnek! - siettem elé, és megöleltem. Egy pillanat erejéig karjaiban tartott, aztán finoman eltolt magától. 

- Caroline hogy van? - kérdezte, miközben felakasztotta kabátját. 

- Mit érdekel az téged? - furakodtam mellkasához, és állát kezdtem harapdálni. - Olyan hülyén viselkedtünk tegnap. Ez nem vall ránk. 

- Ja. Ez nem vall ránk. - vonta fel szemöldökét. - Engedj el, kérlek! - húzódott el tőlem ismét, és a konyhába ment. Ivott egy pohár vizet, és a nappaliba ment. 

Leültem mellé a kanapéra, és combjára csúsztattam kezem. 

- Harry! - söpörte le tenyerem. - Beszéljünk. - fordult felém komolyan. 

- Oké. - vontam ráncba szemöldököm. Megijesztett, sosem volt ilyen komoly. 

- Nem fog így működni. - rázta meg fejét, lélegzetem elakadt. - Nem megy, ha közben nem tudunk száz százalékot nyújtani.

- De, én mindenem neked adom! Itt vagyok, szőröstül bőröstül. - kezdtem bele, és éreztem hogy a gombóc a torkomban egyre nagyobb lesz.

- Hallgass meg, kérlek! - folytatta higgadtan. Hogy tud ilyen nyugodt lenni? Miközben én legszívesebben üvöltenék. - Harry. - vet egy mély levegőt. - Kicsináljuk egymást! - megint megrázta fejét. Megfogta a kezem, és két tenyere közé szorította. - Nekem nem megy tovább.

- De. - kezdtem volna beszélni, de a gombóc nem engedte. - Louis! Rendbe tudjuk hozni, rendbe kell hoznunk! 

- Kell? - húzta fel szemöldökét. - Ne erőltessük azt, ami nem megy. - felém hajolt, könnyeim közben záporként kezdtek hullani. Próbáltam szemébe nézni, aztán pedig megpróbáltam megcsókolni. De elhajolt.

- Nem teheted ezt meg velem. Nem. - ráztam én is fejem, és hisztérikus zokogásban törtem ki. 

- Néhány napra elmegyek. Aztán megbeszéljük, hogy ki maradjon a lakásban. 

- Ne!

- Kérlek, ha Caroline felébredt, írj egy SMS-t. - mondta, és felállt. Elővett egy sporttáskát, és felment az emeletre. Hallottam, hogy a fiókokat húzgálja.

- Tényleg elmész. - mondtam halkan, amikor a kabátját húzta.

- Vigyázz magadra! - szorított rá csuklómra, és kiment. 

Úgy éreztem, mint akit gyomorszájon vágtak, és hatalmas lyukat ütöttek belé. Megfordult a fejemben, hogy utána megyek. Az ablakhoz rohantam, de már késő volt. Az autója épp kikanyarodott az utcából.

Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám.

- Tessék! - szóltam bele. - Harry Styles.

- Jó napot! A megyei korházból telefonálok. Miss Flack kezelőorvosa vagyok. A hölgy felébredt.

- Azonnal indulok. - bólintottam, és már húztam is a cipőm.

Beérkezve írtam egy gyors üzenetet Louisnak: " felébredt" Csak ennyit. Nem volt erőm másra.

- Szia! - ültem le az ágya mellé.

- Harry. - sóhajtotta. - Örülök neked.

- Örülök, hogy jól vagy. - üveges tekintettel meredtem rá. Még mindig sajgott a belsőm, tt ahol Louis fájdalma éktelenkedett. - Emlékszel bármire is?

- Csak arra, hogy összevesztünk, és eljöttem otthonról. Ugye nem haragszol, és még együtt vagyunk? - tekintete olyan elveszett volt, mint amilyennek én éreztem magamat.

- Igen. - suttogtam fájdalmasan. 

Igazság szerint örültem hogy így alakult. Amíg Caroline-ra vigyázok, addig nem gondolok Louisra. És végül is... Még kiderülhet, hogy ezt a sors rendezte így. És tényleg mellette van a helyem. Gyomrom tiltakozott, és hányingerem lett. 

- Azt mondta a doki, hogy este haza is vihetlek. Ha jobban leszel, és eszel valamit. - mosolyogtam rá, és homlokon pusziltam.

- De jó lesz melléd bújni. - ölelte meg gyengén nyakamat, és ajkát az enyémre préselte.

Alattomban egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Persze Caroline-nak csak annyit mondtam: megkönnyebbültem, és örülök hogy jobban van. Közben pedig legszívesebben arcon köptem volna a tükörképem.

14. fejezet

Sziasztook! :)

Meghoztuk a frisset, reméljük ez is tetszeni fog, a komikat nagyon szépen köszönjük(mint mindig).

Nagy boldogságban úszunk most, mert a fiúkák megnyerték az EMA egyik díját, méghozzá a legjobb rajongótábor-díját! És ha ez még nem lenne elég, a legjobb új előadók is ők lettek! :)) Büszkék vagyunk!!

Na nem húzom tovább, jó olvasást mindenkinek! :)) ♥

Louis

Éjjel szörnyű álmok gyötörtek. Lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Hogy lenyugodhassak. Meglepetésemre égett a villany. Caroline állt a pultnál, kezében egy gőzölgő csészével.

- Helló. - biccentettem, és kivettem egy poharat a szekrényből.
- Nem kérsz teát? - emelte fel a kancsót. - Most főztem, és nem fogom tudni mindet meginni.
- Nem, kösz. Még a végén megmérgezel. - mosolyogtam rá kedvesen, de szememmel fojtogattam.      
- Ahogy akarod. - mondta, és letette a teával teli kancsót. Megállt velem szemben, és gonoszul vigyorogni kezdett.
- Mi van? - kérdeztem, miközben belekortyoltam a hideg vízbe.
- Mondd, csak Louis! - kezdte, és éreztem, hogy ő irányítja a beszélgetést. Hogy vipera módjára csavarodik körém, és mindjárt belém fecskendezi mérgét. - Te meg Harry. Régóta laktok együtt? - csillant gonoszul szeme.
- Igen.
- Meddig titkoljátok még, hogy ti ketten mennyire forró barátságban vagytok? - félrenyeltem a vizet, és felköhögtem.
- Ehhez kurvára semmi közöd. - köptem a szavakat. - Tudod. Harry túl kedves veled. Kidobhatott volna, és akkor most az utcán aludnál. De ehelyett megengedte, hogy maradj. Szerintem nem kéne visszaélni a vendégszeretetünkkel.
- Hagyd el. - mondta egyszerűen.
- Tessék? - kerekedett ki szemem.
- Jól hallottad. Hagyd el, és akkor én majd boldoggá teszem.
- Te nem vagy normális. - mondtam meglepve, mert arra nem számítottam, hogy ennyire hibbant.
- Ahogy akarod, te hősszerelmes. - vont vállat. - De akkor még a héten elmegyek az egyik újsághoz.
- Senki nem hinne neked. Csinálj, amit csak akarsz. - mondtam, és felsiettem a lépcsőt otthagyva őt.

Hallottam, ahogy halkan kuncog. Bementem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót.
 Lecsúsztam az ajtónál a padlóra, és zokogni kezdtem. Nem tudtam elképzelni, hogy mi van most előttünk. Talán tényleg el kell hagynom Harryt. Csak hogy biztonságban maradhasson ez a...
- Nem! - üvöltöttem fel tehetetlenségemben, és a padlót kezdtem verni.
Ott görnyedtem a hideg padlón, a könnyem eláztatta a pólóm.
- Lou. - kopogott Harry az ajtón. - Gyere vissza mellém. Nem tudok nélküled aludni. - mondta kedvesen. - Nyugodj meg, és gyere vissza. - fejezte be, és léptei távolodni kezdtek.

Felálltam, megmostam az arcom, és visszafeküdtem mellé.
- Nagyon szeretlek, Louis! - bújt hozzám, és megcsókolt.
- Én is, Styles! - csókoltam vissza.
Karjai közt sikerült elaludnom, és valamelyest megnyugodnom.

Hajnali négykor kipattant a szemem.
 Óvatosan kikeltem szerelmem mellől, és előhalásztam a MacBook-ot, melyet még mindig nem pakoltunk ki. Ez megmosolyogtatott, hisz már több hónapja itt lakunk.
Lementem a nappaliba, kinyitottam az erkélyajtót, hogy friss levegő áramolhasson be. Remélem, hogy nem csak a szobát, de a fejemet is kiszellőzteti. Leültem a kanapéra, és magamra húztam az ott heverő plédet. Ölembe vettem a gépet, és bekapcsoltam.
Hamar felállt a rendszer. A háttérkép én voltam... Ezek szerint nem a saját gépemet sikerült elővennem.
Mosolyogva vállat vontam, biztos nem fog haragudni Harry, ha használom kicsit.

Egy órát nézegettem a képeket rajta, hallgattam egy kis zenét. Aztán felnéztem twitter-re. Hamar meguntam, és munkához láttam.
Bepötyögtem a keresőbe a "magánnyomozó" szót, és izzadó tenyérrel vártam, míg beölti a találatokat.
Fél óra kutakodás után keserűen felnevettem. Nem süllyedek le Caroline szintéje... Legyőzne a rutinjával.
Lehajtottam a kütyüt, és bekapcsoltam a tévét. Nem ment semmi érdekes, csak a tegnapi borzalmak ismétlése.

Egyre sötétebb, és kétségbeesettebb gondolatok jutottak eszembe. Mi lesz, ha ez a tyúk tényleg kitálal? Mi lesz, ha emiatt elveszítem Harryt? Azt természetesen a banda is megsínylené. Kikészültem. Testileg, és lelkileg egyaránt le voltam merülve...
Mialatt azon gondolkoztam, hogy le kéne lépni néhány hétre. Csak én meg Ő. Valahova, ahol nincs senki, nem sikítanak a lányok, nincs Caroline, nincs One Direction... Semmi. Csak mi ketten. Eltűnnénk egy időre, épp míg lecsendesednek az események.

Ezután mély levegő vettem, és megállapítottam, hogy ez nem lenne túl férfias cselekedet. És a többiekkel szemben sem lenne fair.
Éreztem, ahogy a nap kezdi átvenni a félhomály helyét, és sejtelmesen megvilágítja a padlókövet. Ásítottam egyet, aztán még egyet. És pislogtam egy sort. Végül hagytam, hogy a kimerültség legyőzzön.

- Louis! - simogatott egy hang. - Kelj fel! - aztán egy kéz is.
- Öt perc. - motyogtam, és a fejemre húztam a plédet.
- Nincs már egy perced sem. - mondta keményebben. - Paul hívott.
- Hogy? - ültem fel álmosan, és figyelni kezdtem. Harry ott térdelt a kanapé előtt, legangyalibb mosolyával nézett rám. Odahajoltam, hogy megcsókoljam, de ő elhúzta a fejét. Kérdőn vontam fel szemöldököm. - Büdös a szám? - leheltem óvatosan tenyerembe.
- Nem. - mosolygott félénken. - Caroline is fent van már. - bökött fejével oldalra.
- És ki a faszt érdekel? - csattantam, és éreztem, hogy könnyes a szemem. - Ha már úgy is tudja... - álltam fel.

Megmosakodtam, és felöltöztem. Belenéztem a tükörbe, és rögtön el is fordultam. Szemeim meg voltak dagadva a sírástól, és a kialvatlanságtól karikák díszelegtek alattuk.
Elmentünk Paul-hoz. Megbeszéltük a követkő fellépés időpontját, egyeztettünk, hogy mikor megyünk be a vágókhoz, az új lemez miatt. Mondta, hogy a számlánkra a napkban meg fog érkezni a pénz.

Miután befejeztük a diskurzust, mindenki kiment a konyhába, hogy megbeszéljék mi legyen az ebéd. Ilyenkor mindig együtt evett mindenki... Mint egy család. Paul fizetett, ezért Niall mindig duplacsokis-mogyorós öntettel kért desszertet.
Mindenki kiment a konyhába, Paul pedig a papírokat rendezgette. Ott maradtam segíteni neki, majd nagy levegőt véve megszólaltam.
- Paul! Segíts nekem. - nyögtem félve.
- Mi a gond, Louis? - fordult azonnal felém aggódva.
- Caroline nálunk lakik néhány napig. - kezdtem bele. - És rájött. - mondtam, Paul pedig egyből tudta mire gondolok.
- Mit csináljak? - fogta meg a vállam.
- Kell valami, amivel én is zsarolhatom Őt. - mondtam végül. - Tudom, hogy erkölcstelen, és nem tartod tisztességesnek. De már megemészt ez az egész...
- Louis. - fordított magával szembe. - Igyekszem megtenni mindent. Nem érdekelnek az erkölcsök akkor, amikor a fiaimról van szó.
- Köszönöm. - mondtam hálásan, és megöleltem.

Harry

Már csak egy nap ezzel a szipirtyóval, mégis féltem, hogy mit tesz, majd ha elmegy. Fogalmam sincs milyen állítása szerinti „bizonyítékot” szerzett rólunk, de jobban örülnék, ha nem kéne megtudnom. Épp hogy hazaértünk a megbeszélésről, Louis el is tűnt itthonról. Én is erős késztetést éreztem, hogy elhagyjam a lakást, hogy ne keljen Carolinével lennem, ezért felöltöztem, és rövid sétára indultam a közeli parkban.

 A hó nagy pelyhekben szállingózott, megnyugtató volt. Szerencsére kevesen járkáltak most az utcán, tekintettel a nagy hidegre, ezért nyugodtan róttam a köröket. Elsétáltam a boltig, gondoltam ha már Louis így lelépett, meglepem egy kis vacsorával. Megvettem mindent, ami kellet, és elindultam hazafelé. Lassan lépkedtem de elég hó esett már ahhoz, hogy hatalmas ügyességem közepette seggre üljek a havas járdán. Szerencsére nem törtem el sem a csontjaim, sem a szatyorban heverő spárgakonzervet. Feltápászkodtam, és továbbmentem.

Már a vége felé jártam, az egész lakást ellepte a vacsora ínycsiklandó illata. Énekelgetve forgattam a húst, és kevertem a krumplit, de Lou még mindig nem volt itthon.
- Basszus! - szisszentem fel, amikor Caroline a csípőmet karolta át, én pedig megégettem a kezem. – Jobban is odafigyelhetnél, mikor jön rád az ölelgethetnék, ugyanis megégettem magam!- mondtam lenézően, majd hideg vizet folyattam a kipirosodott területre.

- Bocsi, nem szándékos volt! Igazán finom illata van a vacsorának, mikor lesz kész? – kérdezte.
- Két személyre főztem. – mondtam egyszerűen.
- Gondoltam, ezért együk meg mielőtt még Louis hazaér!- mondta aranyosan mosolyogva.
- Én Louisra és magamra gondoltam, te azt vacsorázol, amit a hűtőben találsz!- mosolyogtam én is gyermeteg módon, majd lekapcsoltam a serpenyő alatt a főzőlapot.
- Ó, értem! Már megbocsáss, de azt hittem megegyeztünk! Én nagyon szívesen tálalom a dolgot, kíváncsi leszek az első címlapra, amin valami hasonló fog állni „Harry és Louis melegek!”. – mondta gunyorosan, miközben idézőjelet karcolt a levegőbe.
- Nem szokásom nőket bántani Caroline, de ha továbbra is így viselkedsz, kénytelen leszek simán idiótának tekinteni téged, nem pedig nőnek, és netán még pofán is váglak! Most pedig legyél kedves és takarodj fel az emeletre, feltéve, ha nem akarsz az utcán éjszakázni, mert szíves örömest kirakom azt a hatalmas valagad a hidegbe. Megértetted? – mondtam halál nyugodtan, és még egy bájvigyort is megeresztettem a végére. Büszke voltam magamra, amiért képes voltam ezt mondani ennek a kibaszott szipirtyónak!
- Ne húzd fel magad Harry cica! Itt nem te vagy az, aki parancsol!- mondta, és elém sétált.
- Nézd Caroline, úgy gondolom elég világosan fogalmaztam, most pedig ha megbocsájtasz, ajtót nyitok a barátomnak! – mondtam, majd elsétáltam mellette.

- Szia! Örülök, hogy végre hazaértél!- ugrottam Louis nyakába, de rögtön el is engedtem, mert nagyon hideg volt.
- Szia neked is! – lehelt csókot a számra.- Finom illat van, főztél? – kérdezte.
- Aha, már kész, gyere együnk. – mondtam.
Le is ültünk vacsorázni, beszélgettünk, de nem mondta el hol volt, csak annyit mondott, majd ha szükséges beavat. Nem erősködtem, mert tudtam, ha kellene elmondaná, de azért furdalt a kíváncsiság. Miután megvacsoráztunk elmosogatott. Azt mondta, ha már én főztem, ő mosogat. Nem volt ellene kifogásom. Caroline szerencsére az emeleten volt, így nem zavart bennünket. Megnéztünk egy filmet, majd felvonultunk, lefürödtünk, és lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel korán keltem, ami nem is volt baj, mert másfél óra múlva megbeszélésünk volt. Lefőztem a kávét, majd felvittem a hálóba. Louis takaró alól kilógó vállát puszilgattam, míg fel nem ébredt.
- Jó reggelt göndör! – köszönt, majd felült.

 Megitta a kávét, aztán hamar elkészültünk, és már mentünk is Paulhoz. Alig vártam, hogy odaérjünk, mert Paul kisfia imádnivaló, és imádok babázni. Rögtön az ölembe vettem a kis lurkót, és végig nálam is maradt, míg Paul elmondta amiket akart. Egészen késő délutánig náluk voltunk, de ötkor úgy döntöttünk ideje elindulni. Louissal úgy döntöttünk, hogy beülünk enni valahova, és én nagyon reméltem, hogy mire hazamegyünk, Carolinének nyoma sem lesz a lakásban!


Louis

Amikor beléptünk a lakásba egyből egymás ajkaira tapadtunk. Lerángattam Harryről a kabátot, majd a zakót. Már az ingét kezdtem volna gombolni, amikor megláttam egy női cipőt az enyém mellett.
- Mi a picsa? - hőköltem fel, és eleresztettem szerelmem. Ő értetlenül nézett rám, szememmel pedig a lábbeli felé böktem.
- Hát ez...? - vont vállat.
Elindultam a konyha felé. Ott ült Caroline, és épp két gyertyát gyújtott meg.
- Mit keresel még mindig itt? - köptem felé arrogánsan, és elfújtam az egyik, már égő gyertyát.
- Héj! Tudod, hogy milyen idiótán van ezeken a kanóc, és hogy milyen nehéz meggyúj...
- Leszarom! - üvöltöttem el magam. - Mit keresel még mindig a lakásunkban? - hangom egy oktávval feljebb csúszott, és éreztem, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhatok.
- Maradok még. - mondta mosolyogva, higgadtságot erőltetve magára. - Baj?
- Baj, mert nem ebben állapodtunk meg! - mondtam, és hátratűrtem kócos hajam.

Kimentem a konyhából, magamhoz vettem egy nagy fekete zsákot, és az előszobába indultam. Nem érdekelt, hogy mennyiért vehette ezt a cipőt. Fogtam, és beledobtam a zsákba. Hangosan koppant a sarka a kövön. Harry még mindig megkövülten állt az ajtónak támaszkodva, ahogy hagytam. Szeme vörös volt, de nem sírt. Arca pedig üres volt.

Találtam még egy selyemsálat, és egy kardigánt is. Azt is a cipő után küldtem.
Felmentem az emeletre, be a vendégszobába. Kihúztam a fiókot... Szépen berendezkedett, pedig csak négy napra jött. Vagy csak nekünk mondta, hogy négy napra jön.
Keserűen elmosolyodtam, mert tudtam, hogy az én kezemben van az irányítás. Mondhat bármit.
- Mit képzelsz te magadról? - jött a hátam mögül a rikácsoló hang.
- Segítek pakolni. - mosolyogtam vállam fölött, és folytattam a következő fiókkal. - Mondd csak, minek hoztál ennyi ruhát? Mindössze négy napra? - nevettem el magam nyugodtan.
- Ugye tudod, hogy holnap reggelre az egész világ tudni fog a ti kis románcotokról? - vette ki kezemből a zsákot, és befejezte helyettem a pakolást.
- Ugye nem gondoltad, hogy ennyiben hagyom? - mosolyogtam továbbra is.
- Hoppá! Hirtelen előjött belőled a férfi? - vágott meglepett arcot.
- Igen. - sütöttem le szemem. - Látnod kell. Hisz, ha már férfiként viselkedsz... Láss normális példát. - néztem fel, és kacsintottam. Arcáról lefagyott a mosoly, és álla leesett. - Magadra hagylak, pakolj csak. - mondtam, és kijöttem a szobából.

Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Harry a bárpultnál üldögélt, kezében egy Wiskey-s pohárral.
- Mi lesz most Lou? - kérdezte, és továbbra is csak a poharat bámulta.
- Elmegy. - mondtam egyszerűen, és a kukába lapátoltam a kaját, amelyet Caroline főzött. Elfújtam az utolsó gyertyát is.
- Ennyire nem érdekel, hogy kiderülhet? - kérdezte keserűen.
- Tudod. - fogtam meg a kezét. - Őszintén szólva, nem. Annyira szeretlek, hogy bárki, és bármi bántását elviselném érted. - mondtam, és áthajolva az asztalon, megcsókoltam.
- Zavarok? - krákogott közbe Caroline.
- Igen. - mondtam.
- Caroline. - szólalt meg Harry. - Kérlek. Ha csak kicsit is számít neked, az ami volt köztünk... Akkor nem mondod el senkinek. - hangja könyörgött, remegett. Sírni fog.
- Nem érdekel túlzottan... - rántott vállat a kígyó.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani. - mosolyodtam el. - Várj! - nyúltam a bortartó felé, és kinyitottam egy üveg vöröset. - Mielőtt elmész. - mondtam, és elővettem három borospoharat. - Koccints kérlek velünk! - töltöttem, és kezébe adtam az egyik poharat. Ő idegesen elfogadta azt. Harry is magához vett egyet, és értetlenül nézett rám.

- Iszunk arra, hogy kidobtok, és én holnap mindenkinek elmondom, hogy titokban seggbekukit játszotok? - kérdezte arrogánsan koccintás közben, majd belekortyolt a borba.
- Mielőtt elmész. - emeltem fel mutatóujjam. - Szeretném, ha ezt elolvasnád! - mondtam, és kezébe adtam egy nagy borítékot.
- Mi ez? - kérdezte Harry.
- Majd meglátod. - nyugtattam meg, és megpusziltam.
Caroline szemei idegesen futottak végig a sorokon. Aztán meghúzta a borospoharat. Nagyot nyelt, és kidülledt szemmel nézett rám.

- Ez. Honnan van? - nyögte idegesen.

- Mi? - kérdezte Harry.
- Ó, semmi különös. - legyintettem. - Csak a kedves hölgy, több millió fontot sikkasztott a volt férjétől. És az adót sem szereti fizetni... Szerintem ez több port kavar majd, mint az, hogy én egy férfit szeretek.
- Hoppáka! - derült fel szerelmem, és mellém ugorva megcsókolt.
A nő arca még jobban lefagyott.
- Ha te nem mondod el. - kezdett bele az alkudozásba. - Akkor én sem köpök...
- Mi a garancia? - kérdeztem hidegen.
- Bármi.

Megegyeztünk, hogy nem zaklat bennünket, és nem mond el senkinek semmit. Megfogta a csinos kis Prada-ját, és a nagy zsákot, majd kilépett az ajtón. Remélhetőleg végleg távozott az életünkből.

Nagyot sóhajtottam, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen keményen tudok viselkedni.
- Te! - ugrott rám Harry, és elterültünk a padlón.
Csókolgatni kezdett, és az ingemet gombolta. Ami az ajtóban félbeszakadt, az folytatódott...

13. Fejezet

Sziasztok! Először is elnézést a rengeteg késésért, de tényleg sose jutott időnk :/ Most itt van, reméljük tetszeni fog, és ugyan sokat késtünk, de nagyon örülnénk ha most is ilyen sokan írnátok! :) ♥ Jó olvasást! :D

Harry


Egyszer csak felriadtam. Louis nem kelt fel rám, így óvatosan levettem a hasamról a kezét, és kikeltem az ágyból. A nap még sehol. Pompás, hajnali három van, én meg olyan fitt vagyok, mintha tíz órát aludtam volna. Magamra tekertem a másik ágyon lévő paplant, majd kiültem az erkélyre. Csak néztem a fényeket, de aztán elkezdtem fázni, így visszabújtam Louis mellé.

Legközelebb reggel ébredtem, Lou és Zayn a szobában diskuráltak, de a látóteremben csak Louis csupasz feneke volt észlelhető –ezt persze egy cseppet sem bántam-. Ha jól értettem a hazamenetelről értekeztek, és valami egy óra is szóba került, én pedig reménykedtem, hogy az ne a gépünk indulási időpontja legyen ugyanis fél óra múlva egy. Levettem a szemem Louis csodálatosan kerek fenekéről, és felültem az ágyban. Miután Zayn elment, kikeltem a takaró alól:

- Jó reggelt! – köszöntem Lounak, majd elindultam a fürdő felé.
- Neked is, menj készülődj, egykor indulunk! – mondta, én pedig megnyugodtam, hogy nem a gépünk megy akkor. Lezuhanyoztam, és amíg Lou készülődött bepakoltam a ruháinkat. Beültünk a fiúkkal a taxiba, és már mentünk is a reptérre, hogy ne késsül le a gépet.

A repülő út rövid volt, ennek köszönhetően pedig már délután otthon voltunk. Miután lepakoltunk nekiálltunk vacsorát készíteni, de megcsörrent a telefonom így Louist a konyhában hagyva a nappaliba mentem a zenélő készülékért.
- Caroline?- szóltam meglepődöttem a telefonba.
- Igen, szia Harry! – köszönt nyájasan, ebből rögtön tudtam, hogy akar valamit.
- Miért hívsz?- kérdeztem, bár nem igazán voltam rá kíváncsi.
- Kéne egy szívesség, néhány napra szállást kéne találnom!- közölte, én pedig gondolkodóba estem.
- Hány nap pontosan, az a néhány? – érdeklődtem, mert azért jó volna tudni.
- Négy nap, és holnaptól. Elköltöztem, és rögtön találtam vevőt a lakásomra, de még csak a cuccomat vihettem át az újba, és nem tudok kihez menni!- mondta. Persze, hogy talált vevőt a lakására, rohadt jó lakása volt, de ki az a hülye, aki eladja a lakását, mielőtt beköltözne az újba!?
- Jó, legyen! Sms-ben elküldöm a címet! Akkor holnap!- mondtam, majd bontottam a vonalat. Visszamentem Louishoz a konyhába.
- Ki hívott?- kérdezte, majd felém fordult, és hosszú ujjait derekamra csúsztatta.
- Carolinenak, szállás kéne négy napig. – mondtam.
- És pont téged talált meg? Csodás!- mondta.
- Sajnálom, de ő is segített nekem anno, négy napot kibírunk vele valahogy!- mondtam neki.
- Ha nagyon muszáj, legyen, de akkor megint nem érhetek majd hozzád!- mondta duzzogva.
- Ne durcáskodj kérlek, és most fordulj meg mert odaég a vacsi!- mondtam, majd a fenekére csaptam.

Megfőztünk, majd leültünk az asztalhoz, és megvacsoráztunk. Az este többi részét, a kanapén töltöttük egymáshoz bújva, két filmet is megnéztünk, de aztán felmentünk lefeküdni.


Louis


Reggel, ahogy kinyújtózkodtam az ágyban, nem találtam kedvesem. Kinyitottam csipától elnehezedő szemeim, és körülnéztem. Harry sehol. Halk zörgést, és női nevetést hallottam lentről. Caroline...Remek! Felvettem egy melegítőt meg pólót, és lementem. Harry épp kávét főzött, az a szipirtyó pedig ott ült a helyemen. Az én székemen várta, míg az én kedvesen kávét főz. Az agyvizem egy pillanat alatt kétszáz fokos lett...
- Ó, szia, Louis! - fordult felém, én pedig fancsali vigyorral válaszoltam.
- Korán jöttél... - jegyeztem meg, amikor elővettem a kávésbögrém.
- Ugye? Alig volt forgalom. - válaszolt gúnyosan, természetesen rögtön vette a lapot...
- Reggeliztél? - vágott közbe Harry. - Ülj le, Louis! - utasított, és szigorú pillantást vetett rám.


Gyorsan megettem a rántottát, és elmentem zuhanyozni. Megborotválkoztam, aztán felöltöztem. Az alsó szintről megint nagyon boldog kacagás hallatszott. Egy pillanat erejéig érdekesnek hangzott a csevej, ezért megálltam a lépcső tetején, és hallgatózni kezdtem - akármilyen szemét dolog...
- Ennek örülök! - hallottam Caroline hangján, ahogy mosolyog.
- Hát, ennyire azért nem fényes a helyzet... - húzta el Harry.
- Ezen könnyen segíthetünk... - dorombolta újra a nő.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. Hiszen mikor volt már az? - éreztem Harryn, hogy próbál kibújni a válasz alól.
Egyre feszültebb lettem, mert nem tudtam miről beszélnek, és mert nem láttam kedvesem arcát.
- Jó, bár szerintem még mindig érzed azt, amit akkor. - erre felnyögtem. Ez a kurva azért jött, hogy elvegye tőlem Harryt!
- Remélem nem zavarok meg semmit! - villámsebességgel teremtem a lépcső alján. Tekintetem szerelmemre siklott, aki szemével küldött segélyhívásokat.
- Louis! - állt fel Caroline a kanapéról, és mellém lépett. Kezét a vállamra tette, és ő is Harryt kezdte fixírozni. - Szerinted is szép pár voltunk annak idején? - és kezével az ÉN szerelmem felé intett. Lenyeltem a gombócot a torkomból, és elővettem legjobb modorom.
- Szerintem a múltat nem érdemes firtatni... Ami megtörtént, az megtörtént. Ez van, Caroline. - csettintettem, és a konyha felé indultam.
- Hát, szerintem pedig nem így van! - csettintett ő is idegesen, és az emelet felé indult. - Zuhanyoznom kell, aztán van egy kis dolgom. Kell valami itthonra? - nézett vissza a lépcsőről.
- Itthonra? - meredtem rá idegesen. - Ez a mi otthonunk! - forgattam meg a szemem. - Te pedig egy vendég vagy. Négy nap erejéig. Nem tovább! - éreztem, hogy szinte köpöm a szavakat.
- Hát, majd meglátjuk. - rántotta meg csontos vállát, és eltűnt az emeleten.


A húst betettem a sütőbe, és elkezdtem a krumplit pucolni, amikor Harry mögém lépve átölelte a derekam, és a nyakamba csókolt.
- Kérlek szépen, viselkedj rendesen! - suttogta, és maga felé fordított. Lágyan megcsókolt, majd a pultra ült. - Azt akarta, hogy feküdjek le vele. - mondta halkan, nekem pedig kiesett a kezemből az üvegtál, és hangosan elérte a padlót.
- A kurva életbe! - szűrtem a fogaim közt, és ismét nagyon ideges lettem. - Tedd ki a szűrét, vagy én teszem meg.
- Kérlek! Ki kell bírnod. Szerintem így is gyanús neki... - mondta szégyenkezve.
- Gyanús? Gyanús, mi?
- Hogy te meg én...
- Leszarom! Tudod? Igazán leszarom. Kurva ideges vagyok! Csak emlékezz, mennyire szar volt, amikor egyedül maradtál? Kurvára nem volt ott, hogy megvigasztaljon. Kurvára nem volt ott, amikor fontos döntéseket hoztál...
- Elég! - csapott a konyhapultra. - Tudom, hogy egy szemét, és bántott. És nem érzek iránta semmit. Semmit, mert én téged szeretlek! - keze közé vette arcom, és szemét az enyémbe fúrta. - Fogjuk magunkat vissza. Figyeld meg! hamar elmegy. Reggel dolgozni megy, este pedig csak aludni jön.

Nem bírtam elviselni, hogy Caroline gátlástalanul ölelgeti Harryt, hogy esténkét közénk furakszik filmnézés közben. Hogy reggelinél ott ül a helyemen, issza a kávénkat, eszi a kenyerünket. Ezek mind piti dolgoknak tűnnek, és egy pillanat erejéig még lelkiismeret furdalásom is volt, amiért ilyen alaptalanul féltékeny vagyok, és amiért hisztizek, mint egy kislány. De ez a furdalás, ahogy jött, úgy is illant el, amikor este Caroline kiment az erkélyre, Harry utána vitte a teáját, a nő pedig megcsókolta.
- Mi a faszt képzelsz te magadról? - bukott ki belőlem, és tudtam, hogy most talán egy életre elástam magunkat.

A kapcsolatomat Harryvel, a közös életünket.
Caroline szemében gonosz fény villant, megköszönte a teát, jóéjszakát kívánt, és a vendégszobába indult.
- Harry! - nézett vissza a lépcsőfordulóból. - Ha végeztél a teendőiddel, akkor várlak. - mosolygott gonoszul, és látványosan riszálva magát eltűnt a lépcsőn.


Harry


Járt az agyam. Megoldás kellet a problémára, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Ha elmondja tönkretesz mindent. Mindent.

Elindultam az emelet felé, lassan lépkedtem a lépcsőn meggondolva mindegy egyes lépésem. Caroline az ágyon ült, én pedig melléültem.
- Azt akarom, hogy újra az enyém legyél! Szeretlek, és ez nem változott évek óta!- mondta
- Én is évek óta szeretek valakit, de az nem te vagy!- válaszoltam.
- Nincs választásod, vagy elmondom mindenkinek, hogy melegek vagytok!- fenyegetőzött.
- Mégis ki hinne neked? – kérdeztem szem forgatva.
- Van bizonyítékom, és tudom, hogy te is szeretsz! – mondta, én pedig kezdtem kételkedni, hogy ép-e még az elméje az előttem ülő nőnek!?
- Hát elég rosszul gondolod, ha így látod a dolgokat! – adtam tudtára, bár kezdtem azt érezni, sosem fogja fel.
- Louis úgyse tud megadni neked mindent! Ne elellenkezz Harold, mert meggyűlik velem a bajotok!- egyre mérgesebb lett, de nem tudott meghatni vele.
- Komolyan azt gondolod, hogy most hogy, kibasztad a férjed, majd én nyalogatom a sebeidet? – kérdeztem, és egyre idegesebb lettem.
- Jó, de akkor hadd maradjak hét napig!- mondta
- Nem a piacon vagy, hogy alkudozhass Caroline! Két napot maradhatsz még, csütörtökig, ahogy megbeszéltük, nem tovább!- mondtam, majd kijöttem a szobából.

Lementem Louishoz a nappaliba, a kanapén ült felhúzott térdekkel, mellé ültem.
- Tudtam, hogy semmi jó nem fog kisülni abból, ha ez a banya idejön!- mondta haragosan Lou.
- Azt akarja, hogy újra vele járjak, vagy elmondja mindenkinek. –mondtam.
- Ez idióta, nem hiszem el, és még mindig nem raktad ki itthonról ezt a hülye ribancot?- kérdezte Louis kikelve magából. Felkelt a kanapéról, és járkálni kezdett a szobában.
- Megmondtam neki, hogy álljon le! Két nap, és elhúz végre!- mondtam, próbáltam megnyugtatni.
- Te is teljesen meghülyültél? Nem fog leállni, amíg el nem éri, hogy szakítsunk! Nem látsz a szemedtől Harry!?- kiabált.
- Velem üvöltözöl, amikor én csak jót akartam neki! De úgy látom, már is sikerült elérnie amiért jött, mert utoljára akkor veszekedtünk így amikor félredugtál!- kiabáltam már én is, majd felmentem a hálóba és magamra csuktam az ajtót.

Egyszerűen nem bírtam elviselni ennyi gondot. Utálom Carolinét amiért pénzéhes hülye ribanc lett belőle, és pont a mi kapcsolatunkat akarja szétszedni. Louis pedig haragszik rám, pedig tényleg csak segíteni akartam, nem tudtam a banya hátsószándékáról, vele kéne kiabálnia és nem velem. Én csak azt akartam, hogy kiálljon mellettem, és megöleljen, és azt mondja, hogy ezt is megoldjuk…de nem oldjuk, mert ötletem sincs amivel sakkban tudnánk tartani Carolinét. Nem tudok róla semmi olyat, amin a média hetekig csámcsogna, de ha kiderül ez az egész, és ki fog mert nem vagyok hajlandó összejönni, vagy akár csak hozzányúlni ahhoz a banyához, akkor rajtunk nem hetekig, hanem hónapokig fog csámcsogni mindenki. Ezért nem mondtuk el eddig sem. A szerelem az szerelem, csak ezzel nincs mindenki tisztában.

Feküdtem az ágyban miután zuhanyoztam, és az agyam még mindig a megoldásokat kereste, amikor Louis végre bejött a szobába. Elment fürdeni, majd bebújt mellém. Átölelte a hajam majd a fülemhez hajolva annyit suttogott:
- Bocsánat!- és nekem abban a pillanatban elszállt az iránta érzett haragom. Szorosan hozzá bújtam, és aznap este először éreztem nyugodtnak magam.
- Kitalálunk valamit! Ne aggódj, nem lesz baj!- nyugtatott, és én nagyon hinni akartam neki.
- Remélem, nem akarlak elveszíteni!- válaszoltam.
- Nem is fogsz, szeretlek, és most aludj szépen!- mondta, majd kaptam egy homlokpuszit.
- Én is téged!- mondtam, majd tényleg elaludtam.

One Direction- Little Things És ha valaki nem hallotta volna! :)  

12. Fejezet

Sziasztok! Megint itt vagyunk a frissel! :) A fejezet... tényleg 18-as, nem felelek senkinek semmilyen épségéért olvasáskor! :D Imádtuk a komijaitokat,és mint mindig, reméljük most is kifejtitek majd a véleményeiteket! :D Jó olvasást! ♥

Louis

Reggel tompa matatás zajára ébredtem. Felültem, és körbenéztem a szobában. Harry háttal nekem aludt, az ajtó előtt pedig Julien gombolta be inge gombjait, és közben hevesen franciául veszekedett-gondolom- telefonon. Miután letette, megköszörültem a torkom, és halkan megszólaltam:
- Hahó!? - húztam fel szemöldököm, mire ő aranyos akcentussal elmagyarázta, hogy indulnia kell egy fotózásra. Megértően bólogattam. Jobb is, hogy elmegy, hisz nem tudom mit mondhatnék neki. Például: jó volt este veled, máskor is? Nem! Jobb ez így. Utólag belegondolva... Ha nem lett volna bennem a vodka, biztos óriási hisztit csapok, mert nem akarok Harryn osztozkodni. Senkivel, soha!
Lehajolt, és apró puszit nyomott számra, amin kicsit meglepődtem. Aztán megkerülte az ágyat, és Harry arcára finom puszikat hintett. Nem egyet, nem kettőt, sokat.
- Azt mondtad sietsz! - mondtam keményebb hangon, mire meglepődött. Elmosolyodott, és kivillant még az enyémnél is tökéletesebb fogsora.
- Au revoir! - búgta mélyen az ajtóból visszanézve, és eltűnt. Hát ennyi volt a mi kis parisi kalandunk.

Mivel mára már nem volt semmi dolgunk, sem sajtótájékoztató, sem koncert, sem dedikálás, visszadőltem kedvesem mellé. Óvatosan megfordítottam, hogy testtel felém fordulva feküdjön, és mellkasomra vontam. Beszívtam fűszeres illatát, és arcom puha hajába temettem. Soha többet, senki nem érintheti meg!
Remélem Harrynek nem tetszett meg nagyon ez a felállás, és hogy még mindig kielégítő vagyok - érzelmileg, és szexuálisan is. Ezekkel a gondolatokkal küzdöttem még elalvás előtt, de aztán hirtelen, mintha csak fejbe vágtak volna, elaludtam.

Pár órával később Harry éneklésére ébredtem. Meglehetősen visszhangos volt, így gondoltam, hogy a fürdőben van. Gyanúm beigazolódott. Ott állt a zuhany alatt, és énekelt a zuhanyrózsába. Ismertem a dalt, így a következő résznél beléptem. Elnevette magát, de tudomást sem véve rólam folytatta. Ledobtam magamról a boxert, és mögé léptem. Átkaroltam derekát, és a dallamot a fülébe búgtam. Érintésem nyomán libabőrös lett, aztán felém fordult. Mélyen belecsókolt ajkamba, nyelve finoman becézte az enyémet. Behunyt szemeimen keresztül is láttam önelégült vigyorát, amikor belenyögtem csókunkba. A zuhanyrózsát rögzítette a falon, aztán megölelt. Egyik keze a fenekemre csúszott, másik pedig egyre vizesebb hajamat tépte.
A vad "jó reggelt, drágám" csók után lezuhanyoztunk együtt, aztán felöltöztünk. Úgy döntöttünk, hogy a hotel éttermében reggelizünk, így hát lementünk a földszintre. A pincérlány elsikította magát amikor meglátott bennünket. Harry megkérte, terítsenek meg két személyre, egy nyugodt kis boxban. A lány rákvörös lett, megdicsérte Haz franciáját.
- Tényleg nagyon jó a franciád. - mosolyogtam rá, amikor már kettesben voltunk.
- Aha. - mondta csendesen. Éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Mi a baj? - fogtam meg az asztalon nyugvó kezét.
- Hova lett Julien? - kérdezte kissé szomorkás hangot megütve. Hát mégis igazam volt. Tudtam, hogy nem vagyok elég, hogy többet kéne adnom neki. De mit még? Ennyi vagyok, kezdek elfogyni. Elvesztem magam, csak hogy neki jó legyek. - Min gondolkodsz, kicsikém? - nézett rám legkedvesebb tekintetével.
- Szeretsz engem? - kérdeztem hirtelen, és próbáltam lenyelni az egyre növekvő gombócot a torkomból.
- Már hogyne szeretnélek, te hülye! - kerekedett ki zöld drágakő szeme. - Hogy jut ilyesmi egyáltalán eszedbe.
- Tegnap este. Nagyon jól érezted magad Juliennel. És reggel felé voltál fordulva. És. - mondandóm végére elfogyott a hangom, inkább nem mondtam semmit.
- Egy óriási fasz vagy, ha azt gondolod, nem szeretlek. - felállt, ledobta az asztalra a szalvétát, és az ablakhoz sétált. Utána mentem, és vállába temettem arcom.
- Ne haragudj! - kérleltem. - Csak félek, hogy nem tudlak. - na most hogy fejezzem ki?... - Érzelmileg kielégíteni. Meg máshogy sem. - erre megfordult, és két tenyere közé vette arcomat.
- Soha senki nem tudott úgy kielégíteni, csak hogy a te szavaid használjam. Mint ahogy te. Az érzelmeim százból kétszázon vannak. Nem látod, hogy megbolondulok, ha a közelben vagy? Mindig rád gondolok. Arra, hogy megfoghassam a formás kis hátsód. - erre megfogta az említett testrész. - Hogy megcsókoljalak. - megcsókolt. - Hogy megöleljelek, hogy beszívhassam illatodat, hogy minden reggel melletted ébredjek, hogy esténként megmosd a hajam, és együtt nézzük az esti filmet az ágyból. Hogy hozzád bújhassak. - erősen ajkamra tapadt. Ölelt, csókolt, szívott, harapott, nyögött.

Visszatérve a szobánkba magunkra zártuk az ajtót, és szó szerint egymásnak estünk...
Néhány órával később Zayn telefonált, hogy kezdjünk készülődni, mert este nyolckor indul a repülő Berlinbe, és éjjel amikor megérkezünk még hangpróbát akarnak tartani.
Összeszedtünk mindent, elloptuk a minitusfürdőket, és két törölközőt.
- Most tényleg elrakod? - nézett rám kikerekedett szemmel kedvesem.
- Mindenki elteszi. - vontan vállat, és begyömöszöltem a fehér frottírt a bőröndömbe.
Erre mindketten elnevettük magunkat.


Harry

Felszálltunk a gépre jó szokásomhoz híven szinte rögtön elaludtam. Úgy fél óra elteltével arra keltem, hogy a gép megrázkódott. Aztán lezuhant, mi meg meghaltunk.

Ezek után tényleg felkeltem, és azonnal kipattantak a szemeim. Louis nyugisan beszélgetett Zaynel, a többiek aludtak. Elcsíptem néhány foszlányt a beszélgetés tartalmából:
- És ki volt az a fiú aki tegnap délelőtt távozott tőletek? - kérdezte Zayn. Láttam amint Louis pupillája kitágul egy pillanatra, majd szemrebbenés nélkül annyit mond,hogy:
- Csak egy vendég!- majd Louis terelte a témát. Én csak ültem, és álmosan pislogtam, majd elővettem a könyvet amit olvasok. Louis szerint perverz vagyok amiért ezt olvasom, szerintem, nem azért vagyok perverz mert ezt olvasom... a kettőnek semmi köze egymáshoz. Mire a gép leszállt,már nem sok maradt a könyvemből, amit bántam is meg nem is. Elmentünk a hangpróbára, de visszafelé Louis már a buszban elaludt. Óvatosan felkeltettem mikor megérkeztünk, majd amit felértünk ledobálta magáról a ruhákat, és végigdőlt az ágyon. Követtem a példáját, majd magunkra terítettem a takarót és elaludtunk. Reggel magamtól keltem, és rájöttem, hogy nem sok időnk van, mert dedikálni megyünk, ezért elmentem fürdeni. Louis is betámolygott a fürdőbe, amikor még a zuhany alatt álltam. Aztán cseréltünk. Időben odaértünk, és több órán keresztül ültünk, a lányok rengeteget mosolyogtak, volt aki sírt, és volt egy akiknek olyan szeme volt mint Louisnak, aztán megláttam a kezét, amit vágások és kékes lilás foltok csúfították el. Sajnáltam szegényt, de továbbsétált és jött helyette egy bolondosabb lány, aki megkért, hogy öleljem meg, így hát megtettem. Miután vége lett elmentünk várost nézni. Németország szép volt de nem olyan szép, mint Anglia, nekem legalábbis. Remekül szórakoztunk, majd a koncert előtt lévő egy órát pihenéssel töltöttük.

A koncert megint remekül sikerült, de alig vártam, hogy végre szájon csókolhassam Louist. Ezért amint beértünk a szobánkba megtettem. Lefeküdtünk aludni. Reggel Zaynre keltünk, aztán mentünk is tovább.
A következő állomásunk Olaszország volt, aztán végigjártuk egész Európát. Az utolsó állomásunk Spanyolország volt, azon belül Madrid. Ott eltöltöttünk egy kis időt pihenés gyanánt.

- Nagyon pöpec kis szoba. - mondta Louis, és eldobta a bőröndjét.
- Nem hiszem el, hogy nehéz letenni az ágy mellé. - forgattam a szemem, és példát mutatva tettem le a csomagom.
- Ne durcizz! - ölelt meg, és számba csókolt. - Gyere, a fiúkkal megnézzük a várost! - kézen fogott, és magával húzott.
Este kilencig császkáltunk, mindenhol fotót készítettünk, és hülyéskedtünk.
- Ööö. - kezdte Louis. - Nekem el kell mennem. Valamit elfelejtettem.
- Mégis mit? - kérdeztem rá, mert nem akarom, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy itt legyen velem...
- Majd megtudod. - kacsintott felém, és eltűnt a hotel irányába.

Kicsivel később mi is elindultunk, mert mindenki fáradt volt.
Én nem kértem vacsorát, felmentem szerelmemhez.

Ahogy beléptem a szobába, elámultam. A padlón vékony ösvény vezetett az ágyig, mely rózsaszirmokból volt kirakva. A szoba most homályba burkolózott, mindenütt gyertyák égtek. Louist viszont nem láttam sehol. Aztán kilépett a fürdőszobából. A fehér inge volt rajta, és a piros nadrág, melyben annyira szerettem fenekét. Körbenézett, majd mosolyogva megvonta vállát. Ezt mind értem tette.

Tudtam, hogy nem felejtette el! Már becsomagolva várta az ajándéka.
- Boldog első évfordulót, Szerelmem! - mondta megcsókolva, és levett két poharat az éjjeliszekrényről. Pezsgőt töltött beléjük, aztán feltekerte a hangszórókat.



Louis

- Várj egy percet! - búj ki ölelésemből, és a szekrényhez lépett. Kivett belőle a CK-s csomagot, és kezembe adta. - Pont megy ma hozzád. - mondta huncutul, és megharapta a fültövem.
- Haz. - lihegtem rögtön, és félredobtam a csomagot. - Később megnézem, jó? - kérdeztem, mire ő válaszul bólintott.

Lassan lefejtettem róla a zakót, aztán az inget. Természetesen nem sikerült túl érzékire a vetkőztetésem, mert annyira beindultam, hogy szinte letéptem róla a maradékot. Ő szintén így cselekedett. A falnak döntött, és finom csókokkal borította a bőrömet. Felnyögtem, mire vadul a nyakamra tapadt és szívni kezdte az érzékeny bőrt. Fejemet hátravetve élveztem, ahogy a csípőmet szorítja, és fogával marcangol. Az ágyhoz araszoltunk, amire finoman rálöktem, majd végigcsókoltam a mellkasát. A lába közti combomon éreztem, hogy ő is annyira kíván, mint én őt.
- Louis! – nyögte, miközben a hátamat karmolta.
Áttértem a nyakára, mire fellökte a csípőjét, és túl jól csinálta, mert ettől az egy mozdulattól, és ahogy egymásnak feszültünk, majdnem sikerült elmennem. Lihegtem, és próbáltam lenyugtatni magam, de Harry intenzív jelenléte mellett elég nehéz. Újból megemelte a csípőjét, de most azzal a céllal, hogy megszabadítsam az alsójától. Megtettem. Végigsimítottam izmos hasán, le egészen felém meredező vágyáig, majd izgatni kezdtem. Vergődött érintésem miatt –csípőjét emelgette, keze a pamutot markolta, annyira, hogy belefehéredtek az ujjai- és én nagyon élveztem, hogy miattam érez így.
- Könyörgök, térjünk a lényegre! – nyögte a fejlét hátravetve.
- Jó! – mondtam elfúlón, és lemásztam róla, hogy elővegyek néhány óvszert. Levettem a boxerem, Hazza pedig kibontotta a csomagot, majd ügyes mozdulatokkal rám helyezte. Fölé helyezkedtem, ő készségesen széttárta a lábait, és vágytól perszelő tekintetét az enyémbe fúrta. Megcsókoltam és megtettem, amire mindketten lüktető belsővel vártunk. Lassan kezdtem mozogni, az egyik kezemmel támaszkodtam, a másikkal az alhasát simogattam. Leírhatatlan érzések cikáztam benne. Az ágyékom lüktetett, a szemem szinte fennakadt. Harry nyakába hajoltam, az illata megbabonázott, mint mindig, haja csiklandozta a vállamat. Gyorsítottam a tempót, Harry még jobban magához szorított, már mindkét kezemmel mellette támaszkodtam. A szájára tapadva jutottam a csúcsra, de el is szakadok, mert nem jutok levegőhöz. Kihúzódom belőle, és mellé esek, pihegek, mert jól tudom, hogy itt még közel sincs vége.
- Akarlak! – szól Harry türelmetlenül, és a fülcimpámat harapdálja. Tudtam, hogy most ő jön, és semmi ellenvetésem nem volt a dolog ellen. Hátrafordultam, és minden kezdődött előröl. Az először kellemetlen érzés kéjessé változott. Erősen szívta és harapta a nyakam, és tudom, hogy ennek hatalmas lila foltok lesznek a bizonyítékai, de nem érdekelt. A nevemet nyögte amikor elment, és erőtlenül rám nehezedett, ami nem zavart.

Kicsit később miután már mindketten normálisan szedtük levegőt, elmentünk fürdeni, de előtte rendeltem vacsorát a hotel étterméből. Harry ragaszkodott hozzá, hogy azt az alsót vegyem fel, amit tőle kaptam. Tetszett, nagyon is! Miután megjött a vacsora, leültünk az ágyra a tv-elé, és egy romantikus filmet néztünk. Harry még a film közben elaludt, de kénytelen voltam felkelteni, mert a paplanon ültünk. Lefeküdtünk, és egymás karjaiban ért minket az álom.

11. Fejezet

Sziasztok! Most lett kész, nem várunk vele holnapig! :D Köszönünk minden kommentet, annyira jól esett minden, amit írtatok! Reméljük tetszeni fog a fejezet, most is várjuk a véleményeiteket! Friss valamikor jövőhéten lesz! ♥

Harry

A busszal hamar kiértünk a repülőtérre, ott pedig szinte azonnal felszálltunk a magángépre. Mivel este koncertünk volt, így kényelmesen elhelyezkedtem a hatalmas bőrülésben, és lehunytam a szemem. Két óra múlva már a Párizsi reptéren szálltunk fel a buszunkra. Kezdtem nyűgös lenni, amiért az utolsó napunkat is elvették tőlünk, így amikor Lou leült a buszon a kanapéra, az ölébe másztam, és a nyakába hajtottam a fejem. Illata megbabonázott, mint minidig, ezért apró csókot leheltem a füle és az álla közötti érzékeny területre, mire oldalra billent a feje, jelezvén, hogy folytassam. Még egy csókot leheltem rá, majd a kezemmel visszahúztam a fejét, és a fülébe suttogtam, hogy majd folytatom, ha kettesben leszünk. A busz megállt a hotel előtt mi pedig elfoglaltuk a szobáinkat. Mi ketten természetesen közös szobát kaptunk. Negyed óra múlva indultunk is a stadionba, hogy próbáljunk. Minden jól ment, ahogy szokott, bár mindenki egy kicsit nyűgös volt. Elpróbáltunk két számot, és már mentünk is öltözni, mert a koncert tízkor kezdődött. Hatalmas siker volt, mint mindig, bár kezdett megfájdulni a fejem a lányok sikítozásától. A koncert végén mindenki gyorsan átöltözött és már mentünk is a hotelba. Amint beértünk a szobába elterültem az ágyon, Louis meg rajtam.
- Igazad van, végül is tök kicsi ez az ágy… a másikat meg már sem említsem! – mondtam nevetve.
- Pontosan, úgy ahogy mondod! –mondta szemtelenül, és belepuszilt a fülembe.

Kicsivel később már a vacsoránkat vártam. Louis éneklése kihallatszott a fürdőből, mikor tiszta ruhák között kutakodtam egy alsónadrágért. Hihetetlen, hogy még csak pár órája vagyunk itt Louis fél bőröndje máris az ágyon hever, és annyi a több órás pakolászásomnak. Elmélyülten keresgéltem, ezért összerezzentem, amikor a szobapincér erőteljesen kopogott az ajtón. Megjött a vacsoránk, én pedig desszertként kéltem egy tál epret, és nem tudtam megállni, hogy ne harapjak bele a pirosló gyümölcsbe. Elindultam a fürdő felé, majd benyitottam. A levegő párás volt, a tükrök ugyancsak. Louis irtó szexisen kilépett a zuhany alól a derekára csavart egy törölközőt, majd ujjaival végigszántotta vizes haján. Legszívesebben belé is beléharaptam volna, mint imént az eperbe, de előbb fürdeni akartam, ezért vetkőzni kezdtem. Levettem a pólóm, de Lou megakadályozott a további mozgásban, mert finoman az számra tapadt.

- Eper ízed van!- mondta Lou miután vége szakadt a csókunknak.
- Tudom! – mosolyogtam, majd tovább vetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Miután bevizeztem a hajam, rájöttem hogy a samponom bizony kint maradt így Louis segítségért kértem:
- Lou, légyszi hozd be a samponom! – kiabáltam ki a fürdőből, mert csak a saját samponom vagyok hajlandó használni.
- Tessék, de aztán siess, mert kihűl a vacsi! – mondta. Kérésének eleget téve, 10 perc alatt kész is lettem. Törölközővel a fejemen ültem le vacsorázni az ágyra Louis mellé. Miután befejeztük a vacsorát, Louis megszárította a hajam, majd az ölébe öltem, és egymásba majszoltuk az epret. Ezek után hamar elaludtunk, kifárasztott minket a koncert.

Reggel Louisra keltem:
- Paul, ez már a második nap hogy te keltesz, mit akarsz?- kérdezte rekedten Louis.
- Jó, tudjuk, ott leszünk, de most leteszem!- mondta, és megtartva a szavát, le is rakta a telefont.
- Már aludni se hagynak!- morgolódott, ezért körbefontam a derekát a kezemmel, és visszarántottam fekvő pozícióba. Adtam a homlokára egy puszit, és mivel még csak hét óra volt, visszaaludtunk.


Louis

Kilencet mutatott az analóg óra, amikor újra kinyitottam a szemem. Harry még édesen szuszogott mellettem. Volt még idő, ezért hagytam. Óvatosan kimásztam mellőle, és felhívtam a szobaszervizt. Rendeltem kávét, és reggelit. Beugrottam a zuhany alá, gyorsan megborotválkoztam. Felvettem egy fehér inget, és egy fekete nadrágot. Az ing fölé egy szürke pulcsit vettem fel. Visszamentem a fürdőbe, és rendbe szedtem a hajam is. Ebben a percben kopogott a szobainas.
- Köszönöm. - vettem át a szerviz kocsit, és a kezébe nyomtam egy bankjegyet.

Az ágy elé toltam az ételtől roskadozó kocsit, és bebújtam kedvesem mellé.
- Drágám. - leheltem szűzies csókot szája sarkára. - Itt az ideje felkelni. - erre kinyitotta szemét, pislogott párat, és felült szemét dörzsölgetve. - Nézd csak, van reggeli, meg kávé. - mosolyogtam rá, mire ő magához húzott.
- Ez a kedvenc részem. Minden nap. - motyogta nyakamba. Meleg lehelete csiklandozni kezdte a nyakam.
- A reggeli? - kérdeztem nevetve.
- Nem. - rázta meg a fejét, és az ölébe vette a tálcát. - Az, hogy az ágyban együtt reggelizünk. - Nyisd a szád! - utasított, és számba adott egy falat omlettet.

Miután megreggeliztünk, Harry is rendbe szedte magát.
- Különben hová is megyünk, és minek? - kérdezte Harry, amikor már a többiekkel együtt a taxiban ültünk.
- A Beaubourg-ba. - válaszolta Zayn.
- A Beau.. Hova? - nézett Haz még mindig értetlenül.
- Paris egyik nevezetessége, a modern negyedben. - szólalt meg Liam, kezében egy útikönyvvel. - A Beaubourg egyben irodaház, és bevásárlóközpont, mely a Place Ponpidou-n van.
- Jó, jó! Elég! - tapasztotta tenyerét a fülére Niall. - Elég az okoskodásodból. - és vállba boxolta Liamet.
- Ebből még mindig nem derült ki, hogy mi a francért megyünk oda. - mondta kedvesem.
- Aláírunk. - mondtam felé fordulva.
- Tesség, egy normális válasz! - csettintett, és göndör haja összekócolódott, amikor megállt a kocsi.
Körülöttünk mindenfelé sikítozó lányok, csak távolabb látszódott a Beaubourg.
- Mi? - kérdezte Zayn, amikor a taxis mondott valamit.
- Ha jól értettem. - kezdte Harry összeráncolt szemöldökkel. - Azt mondta, hogy akkora a tömeg, hogy nem tudunk közelebb menni.
- És akkor majd át verekedjük magunkat az embereken? - kérdezte Liam ingerülten, és ebben a pillaantban megcsörrent a telefon a zsebemben.
- Paul? - szóltam bele. - Oké. Nem. Fenét! Rendben. - és letettem.
- He? - néztek rám a többiek.
- A biztonságiak mindjárt ideérnek, a kordonok felállítását most fejezték be. Mindjárt indulhatunk. - összegeztem.

Ahogy Paul mondta, meg is érkeztek a biztonságiak, a kordonok felállítva ösvényt formáltak a bejárait. A fülem sípolt, és zúgott. Mindenütt sikítottak, és sírtak. Artikulálatlan francia szavakat kiabáltak... Harry megszorította a kezem, és rám mosolygott, amikor Zayn és Niall közé kerültünk.
- Szeretlek. - tátogta, és a tömeg felé fordulva integetett, és mosolygott tovább.

Négy órán keresztül ültünk egyhelyben. Válaszoltunk néhány kérdésre-persze azokra, melyeket fel tudtak tenni angolul. Aláírtunk több ezer pólót, papírfecnit, kezet, posztert. A végére éreztem, hogy elzsibbad az ujjam, és komoly fájdalmat okozott a nevem leírása.
Miután befejeztük, az egész plázát bezárták. Csak miattunk. ŐRÜLET! Azért, hogy vásárolhassunk, nézelődjünk. Az egyik francia étterem kiköltözött a mai napra ide, csak hogy ott ebédelhessünk.
Előételnek kaptunk zöldsalátát, azt gond nélkül megettük, és ízlett is.
Aztán hozták a csigákat, és az osztrigát.
- Ugye ez csak valami beteg vicc, baszki. - mondta elhűlve Zayn.
- Csak lenyeled. - mondta Harry. - Tegyél rá citromot, és hagyd hogy lecsússzon a torkodon. A csigát pedig kipeckeled, és elrágod. Tenger íze lesz. Itt ez a szósz, ha belemártod valamivel jobb. - adta a tanácsokat kedvesem.
- Mekkora gasztro-zseni ez a Harry fiú. - nevette el magát Liam.

Megettünk minden specialitást, és megköszöntük, aztán vásárolni indultunk.


Harry

Rég vásároltam úgy, hogy nem loholt egy rakat lány a nyakamban azt lesve, hogy mit veszek, hogy nem kellet biztonsági őrnek mellettem sétálnia. Komótosan válogattunk a ruhák között, találtam néhány inget, meg egy kék nadrágot, ezekben már biztos voltam. Aztán találtam egy szívecskés alsógatyát, és úgy gondoltam, meglepem vele Louist. Ezen kívül vettem még magamnak egy flakon sampont, biztos ami biztos, mert tényleg nem vagyok hajlandó másikat használni, és Lou is rászokott arra, hogy elveszi az enyémet, és ha már parfümériában voltam, vettem egy üveggel a kedvencemből. Miután mindenkinek elég szatyor volt a kezébe, úgy döntöttünk hazamegyünk. Estére egy neves szórakozó helyre voltunk hivatottak, így lefeküdtem kicsit, hogy este ne aludjak be. Louis is álmos volt, így gondoltam mellém fekszik, de még mindig nem tette.
- Hol vagy már? – kérdeztem, ás kinyitottam a szemem.
- Hmm, azt hittem ezt nem vetted meg!- mondta a szatyorban turkálva.
- Azt tedd le! Most!- mondtam, mikor a kezébe vette Calvin Kleines szatyrot.
- Jójó, nem turkálok!- mondta, és végre mellém feküdt.

Elaludtunk, aztán késő délután arra ébredtem, hogy Louis a farzsebemben matat a zenélő telefonom után. Miután nagy nehezen megszültük, felvette. Zayn volt az és közölte, hogy egy óránk van elkészülni. El is indultam fürdeni, majd magamra vettem az egyik új fehér inget. Annyi plusz volt rajta, hogy a zseb rajta barna volt, így ment a nadrágomhoz, amit felvettem. Belebújtam a bokacsizmámba, aztán magamra fújtam kettőt a parfümömből. Miután készen voltunk, belebújtam a zakómba, és elindultunk. A hely elegáns volt, tele fiatal hírességekkel – mondjuk többnyire franciákkal, így nem nagyon ismertem őket-. Leültünk a saját boxunkba, és rendeltünk néhány italt, majd miután kellemes hangulatba kerültünk, elkezdtünk csevegni az angolul beszélő emberekkel. Szóba jött rengeteg téma, többnyire csak a zenei részekhez tudtam hozzászólni, ezért otthagytam a csapatot. Ezek után egy aranyos barna lánnyal táncoltam, amikor eszembe jutott, hogy Louist már vagy negyed órája nem láttam, így elnézést kértem, és Louis keresésére indultam. Egy boxban ült, egy sráccal szemben, hevesen gesztikulálva beszélgettek, és rögtön megfordult a fejemben, hogy most egy csávót akar helyettem megfektetni, de ahogy jött úgy is távozott a vészjósló gondolat az agyamból. Louis kiszúrt majd intett, hogy menjek oda. Leültem mellé, bemutatott a srácnak, Juliennek hívták, és közelről legalább olyan szexin nézett ki, mint Louis. Modellként dolgozik, ezért nem is csodáltam. Angolul is jól beszélt, bár némi akcentusa akadt. Éppen arra figyeltem, amit mond, amikor Louis a combomra simította a kezét, fel egészen az ágyékomig. Ekkor rá kaptam a tekintetem.

- Julian meleg. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
Nem kellet többet mondani, és láttam a velem szemben ülő fiú kajánul csillogó tekintetén, hogy valamelyikünket, már elképzelte meztelenül. Felálltam az asztaltól, és inertem a fiúknak, hogy jöjjenek. Hívtam egy taxit, ami elvitt minket a hotelig. Mielőtt felmentünk volna, a bárban vettem egy üveg vodkát, mert rájöttem, hogy ahhoz, amire készülünk, még innom kell! Felértünk a szobába, kicsit feszült csend uralkodott rajtunk, ezért miután meghúztam az üveget, továbbadtam. Miután már nem volt az üvegben, sokkal oldottabb volt a hangulat, és rögtön beindultam, amikor Louis a fenekembe markolva megcsókolt, majd Juliant is. Innentől már nem volt megállás.

Reggel fáztam, ezért közelebb bújtam Louishoz. Aztán nem éreztem a jellegzetes illatot, és rájöttem, hogy nem Louis az, akihez épp hozzátapad a meztelen testem. Túlságosan szét voltam esve ahhoz, hogy arrébb menjek, másrészt el sem férnék, mert annyira nem nagy ez az ágy, így csak nyűgösen lehajoltam a földön heverő takaróért, és magunkra teríttettem, majd aludtam tovább.

10. Fejezet

Sziasztok! Először is bocsánat a késésért, de rengeteg tanulnivalónk van, így valószínűleg csak heti egy fejezet lesz! Ha jól emlékszem (remélem!) Macynek szülinapja is volt szerdán, szóval utólagosan, de Boldog Szülinapot neki! Reméljük, most is sokan kommenteltek majd, nagyon örültünk legutóbb is, hogy 6-an is írtatok! ♥ -a fejezethez mondom, hogy az a Lou akit Harry szemszögben a vége felé olvastok, ő Lux édesanya! :) csak a félreértés végett-

Louis

- Te is hiányoztál nekem! - öleltem meg Anyukám.
- És mitől gyengültél le? Hol az eszed kisfiam? - kólintott finoman fejbe. Éreztem, most el kell mondanom neki.
- Te az Anyám vagy. - konstatáltam. - Bármit teszek, szeretni fogsz. Ugye? - fogtam meg kezét.
- Jézusom! - láttam, hogy megijed. - Persze! - és megölelt.
- Lefeküdtem valakivel. Szilveszterkor.
- Húha. - csak ennyit mondott.
A nap hátralévő részében nem akart erről beszélni. Nem hozta fel a témát. Látszólag túl tette magát ezen, de tudtam mi a helyzet.
Harry későn ért haza, anyu már aludt. Én a nappaliban vártam rá.
- Még nem alszol? - csókolt homlokon. - Gyere, menjünk lefeküdni.
Nem ellenkeztem, álmosan követtem a hálóba. Elmesélte a mai napját, és hogy holnap reggel szuperfinom reggelit kapok, mert remek ötletet adott neki Zayn. Még javában mesélt, és mondta, hogy miket vett magának, amikor én elaludtam.

Másnap reggel, végül nem Haz meglepi reggelijét kaptam, mert Anyu juharszirupos palacsintát sütött nekünk. A délelőttöt még nálunk töltötte, aztán közölte, hogy haza kell mennie füvet nyírni. Télen?! Nem tettem szóvá, mert nem akartam vitázni vele. Délután átjöttek a fiúk. Rendeltünk pizzát, és sokat dumáltunk. Én még mindig nem éreztem magam teljesen jól, ezért hamar lefeküdtem.
Hajnalban borzasztó zajra keltem, kinéztem az ablakon. A szemeteskocsi elejtette a konténert, és az összes szemét az utcán landolt.
Lementem a konyhába, és főztem magamnak egy kávét. A koffeines ital illatára felébredt Liam, aki a kanapén aludt el. Mellette Niall tovább aludt.
- Kapok én is? - támolygott mellém.
- Persze. - mosolyodtam el, és töltöttem neki is. - Kivennéd a tejet a hűtőből? - ő készségesen elővette azt, és töltött a kávéjába. Én még tettem a sajátomba cukrot, aztán követtem a példáját.
- Jobban vagy? - kérdezte, amikor kint ültünk az erkélyen, és a felkelő napot néztük.
- Én igen. Viszont te. - néztem rá kikerekedett szemekkel. - Mi van Danielle-el?
- Nem akarok most róla beszélni. - szeme összeszűkült, majd belekortyolt a kávéjába.
- De ugye nem szakítottatok? - erősködtem azért is.
- Mondtam, hogy nem akarok erről beszélni. - felállt, bement a nappaliba, és újra elnyúlt a kanapén.

Egész nap punnyadtunk a srácokkal.

Másnap újra kezdetét vette a munka. Mivel én még pihenőre voltam ítélve, először felvettük az én részeimet, aztán Harryét. Ezután ő és én hazamehettünk, és csak estére mentünk vissza, a közös részek felvételéhez. A turné két hét múlva indul. Európai lesz. Már nagyon várom. Harry mindenféle répalevet itat velem, hogy erősödjek. Én persze kifogás nélkül megiszom őket.

Egyre jobban elememben vagyok. Szerelmes vagyok, vannak barátaim. Úgy érzem most végre minden egyenesbe jött.

Harry


A napok rettentő gyorsan teltek, három nap múlva utazunk, és épp Louis bőröndjének átpakolásán igyekszem. Képes volt elrakni a kedvenc pólóját koszosan, ahelyett hogy odaadta volna, hogy kimossam. Összehajtogattam a ruháit, és rendesen bepakoltam. Elpakoltam a nem kellő ruhákat is, vissza a szekrénybe. Miután mindennel kész voltam, bepakoltam a saját bőröndömbe is, miközben a fejemet a vállamra hajtva tartottam a telefonom, amibe anyu bőszen magyarázott. Aggodalmai főleg a szülinapom miatt voltak, ugyanis már megígértem neki, hogy náluk fogom eltölteni, de mivel azon a héten nem leszek Anglia területén belül, nem tudom betartani az ígéretem. Bementem a fürdőbe pakolászni, mert már elzsibbadt a nyakam. Hallottam amikor Louis belép a szobába, ezek szerint végre felébredt – mert ebéd után elaludt a kanapén-. Lassan odasétált mögém, az állát a vállamra támasztotta, és átkarolta a hasam. Anyunak még mindig volt mit mesélnie, de Louis nem bírt magával. Szolidan az övemre csúsztatta a kezét, és miután kikapcsolta, a nadrágom következett. Miután azzal is végzett benyúlt a nadrágomba és a boxeremen keresztül simogatni kezdett, de Anyám, aki a telefon másik végén volt, éppen megkérdezte, hogy értem-e miről magyarázott hosszú percek óta. Louis kezén kívül jelenleg nem igazán értettem semmit, de azért némi gondolkodás után kiböktem egy igent.

- Kisfiam, figyelsz te egyáltalán? – kérdezte Anyu.
- Igen, figyelek, csak… csak belezavarodtam. – próbáltam meg kihúzni magam, de Louis a hajamat félretűrve a nyakamat kezdte harapdálni. Itt már biztos voltam benne, hogy nem normális, ugyanis én sem csinálok vele ilyesmit, amikor az Anyjával beszél!
- Szóval ott tartottam, hogy valószínűleg apádék is átjönnének, majd ha itthon leszel!- mondta, de mikor Lou benyúlt a boxerembe, rájöttem, hogy nem fogja abbahagyni, és valamivel le kell, hogy rázzam Anyut. Törtem a fejem milyen hazugsággal tegyem le a telefont, mert azért mégsem rakhatom csak úgy le, de nem igazán jutott eszembe, egy értelmes gondolat sem. Míg gondolkodtam eljutottam arra a szintre, aminek a saját Anyám nem kéne fültanúja legyen, így kissé fojtott hangon kinyögtem, hogy ne haragudjon, de mennem kell, mert csengettek. Épp hogy megfordultam, és mohón Louis ajkaira tapadtam, valóban megszólalt a csengőnk. Louis tudta, hogy nem fogok lemenni, így otthagyott a fürdőben. Mégsem mehetek le álló farokkkal, hogy Helló!, akár ki is jött.

(innentől Lou Lux anyukája) 

Miután arcot mostam, és lenyugodtam lemerészkedtem az emeletről. Nagyon meglepődtem, amikor Lou ült a kanapén Louissal szemben, aki az ölében tartotta Luxot. Miután köszöntem Lounak kivettem Louis kezéből Luxot, és felvittem az emeletre. Leraktam az ágyra és odaadtam neki Louis plüss zöldség figuráit. Elfeküdtem az ágyon, és úgy néztem, ahogy játszik. Miután megunta a játékokat, a hátamra mászott és a hajamat birizgálta, ekkor feljöttek a többiek.

- Épp a hajadat eszi!- nevetett Lou, mikor leültek mellénk az ágyra.
- Nem baj, neki megengedem! – vigyorogtam. Lou ki nem hagyta volna ki a pillanatot, lefotózott minket aztán ki is rakta twitterre. Késő délután főztem egy kis tésztát, mert abból Lux is ehetett. Miután megvacsoráztunk Louék hazamentek, mi pedig lefeküdtünk a kanapéra.

- Hol is kezdjük a turnét? – kérdezte.
- Franciaország, azt hiszem…- nevettem el a végét. Vártam is, meg nem is a turnét. Ki akartam élvezni ezt a maradék három napot, amikor akkor csókolhatom meg amikor akarom, akkor érhetek hozzá, vagy akkor bújhatok oda, amikor szükségem van rá, és nem pedig akkor amikor a hotelszobát magunkra zártuk. Kicsit szorosabban bújtam hozzá, és apró puszit leheltem a nyakára, majd tovább néztem a filmet, ami a tv-ben ment. Elég unalmasnak bizonyult, mert Louis állának íve jobban érdekelt, mint a film szereplői, így finoman harapdálni kezdtem a nyakát, a kezemet pedig a pulcsija alá csúsztattam, és a hasfalát kezdtem simogatni.


Louis

Lehet, hogy ő unta a filmet, én viszont néztem volna. Nyelve csiklandozni kezdte borostás állam, így elvesztettem a történet fonalát.
- Néztem volna. - fordultam felé, miután kikapcsoltam a tévét.
- Nézz engem. - mondta huncutul, és felállt. Bekapcsolta a HIFI-t, és ringatózni kezdett. Lassan kigombolta inge legfelső gombját... És így tovább.
- Mit csinálsz? - kérdezem, amikor már az övcsatját bontogatta.
- Csitt! - mondta nevetve, és letolta a gatyáját. Csak feszes fekete boxere volt rajta. Mellém andalgott, és vetkőztetni kezdett. - Gyere! - suttogta a fülembe, és elindult az emeletre.

A fürdőben értem utol, ahol már meztelenül állítgatta a vizet. A kád lassan megtelt vízzel, én pedig csak figyeltem formás testét. Bemászott a habok közé, és nyelvével végigsimított alsóajkán. Ledobtam a ruháimat a padlóra, és csatlakoztam hozzá. Tenyere közé vett egy kis habot, és nevetve az arcomba fújta.
Egy órát pancsoltunk. Én szálltam ki hamarabb, Haz még hajat mosott. Gyorsan meggyújtottam néhány gyertyát a hálóban, és előkapartam egyik masszázsolaját az éjjeliszekrény mélyéről. Bekapcsoltam valami lassú zenét, és vártam.

Kicsivel később belépett a szobába.
- Mi a...? - nézett végig a fényárban úszó szobán. - Lou. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Feküdj le! - utasítottam, és az ágyra mutattam. Ő engedelmeskedett, és hasra feküdt. A törölközőt dereka körül nem vette le - bevallom, ez zavart.
Lassan elkezdtem masszírozni a talpát. Egyre feljebb haladtam. Mivel mára elég volt a pikáns dolgokból, kihagytam a kényes területeket... Kedvesem kényeztetése után még hajnalig beszélgettünk, aztán álomba szenderültünk.

Másnap reggel Paul ébresztett.
- Haló! - szóltam bele álmosan.
- Louis! - kezdte. - A többieket már értesítettem. A helyzet az, hogy hamarabb kell indulnunk. Nem holnap után, hanem ma este.
- Mi? - ültem fel az ágyba. - Dehát... Nem erről volt szó!
- Igen, nem erről. - mentegetőzött. - De elnézték a dátumot. A párizsi stadion holnap estére van kiadva nekünk.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem arrogánsan, hisz rohadtul nem erre számítottam. Még lett volna két napom Harryvel. Még mielőtt bujkálni kell majd...
- Kapjátok magatokat össze. A turnébuszt a közös házhoz rendeltem, fél hétre. Kivisz a reptérre, és kilenckor száll fel a gépünk.
- Király. - mondtam, majd egy kis konzultálás után bontottuk a vonalat. - A picsába! - kiáltottam fel, mire Harry összerezzent mellettem.
- Mi történt? - ült fel ijedten.
- Ne haragudj. - vontam karjaim közé. - Nem akartalak felkelteni! Csak Paul...
- Gáz van?
- Ma este indulunk turnézni. - elmagyaráztam mindent. Ahogy azt sejtettem, neki is hasonló tervei voltak a maradék két napra, mint nekem.

Gyorsan megreggeliztünk, még bedobtunk néhány cuccot a bőröndökbe.
- Nahát! - lepődtem meg, amikor kinyitottam a csomagom. - Valaki összehajtogatta a ruháim.
- Biztos a tündér keresztanyád volt! - nevetett Harry édesen.
- Biztos te voltál. - tettem a hülyét, mire mellém lépett, és megcsókolt. Visszacsókoltam, olyan szenvedéllyel, ami kitart holnapig. Addig amíg majd magunkra nem zárjuk a hotelszoba ajtaját, és újra nem csinálhatjuk ezt.

9. Fejezet

Sziasztok! Itt a friss, most is reméljük hogy tetszeni fog mindenkinek! Írjatok bátran, nem sok időbe telik, de nekünk örömet okoz! ;) A fejezetet ajánlom Sanyinak, mert miattam nem alszik! :D Szóval jó olvasást! :D ♥ 

Harry

A nevén szólongattam, de nem válaszolt, így a gázra tapostam. Siettem ahogy csak tudtam, és öt perc múlva már csak a remegő kezem akadályozott a bejutásban, ugyanis nem találtam bele a kulcslyukba. Louist a kanapénak dőlve ájultam találtam a lakásban. Azonnal hívtam a mentőket. Korházba szállították, én meg természetesen mentem vele. A korházban annyit mondtak, hogy kint várakozzak a folyosón. Az orvos fél óra múlva hagyta el Lou kórtermét. Idegőrlő egy fél óra volt, mondhatom. Az orvos azt mondta, hogy ki van merülve, legyengült a szervezete, és emiatt elkapott egy vírust, amivel már nem bírt az immunrendszere. Azt mondta pár nap és rendbe jön, de utána jó lenne ha egy hétig pihenhetne, hogy helyre álljon az egészsége. Bőszen bólogattam, és próbáltam megjegyezni mindent. Aztán eszembe jutott, hogy értesíteni kéne a többieket is, így tárcsáztam Liamat:

- Szia!- köszöntem.
- Helló, mizujs Harry?- kérdezte.
- Louis rosszul lett, korházban vagyunk, nincs magánál, de nem halálos!- sóhajtottam fel a végén. Belehalnék ha elveszteném.
- Mi, hogy!? Bemegyünk mindjárt indulunk. - mondta.
- Nem kell, Louis úgy sincs magánál, én meg képtelen vagyok most bármire, maradjatok otthon, majd reggel gyertek csak be, elég ha én itt éjszakázok. De megköszönném, ha szólnátok Paulnak. –kértem.
- Persze, ez természetes, akkor reggel megyünk, szólok a fiúknak, és felhívom Pault, de azért szerintem fel fog hívni téged is, ahogy ismerem. –mondta Liam.
- Köszi, akkor holnap! – köszöntem el, majd leraktam, és bementem a kórterembe.


Sápadt volt, és eszméletlen, de a szívritmust mutató gép megnyugtatóan adta tudtomra Lou egyenletes lassú szívverését. Mellé sétáltam, és leülte a székbe. Megfogtam a kezét, és óvatosan simogattam a kézfejét a hüvelykujjammal.
- Gyógyulj meg!- kérleltem halkan, majd az ágyra hajtottam a fejem. Egy idő után átültem a kanapéra, és felhívtam anyut:
- Szia Anya!- szóltam bele.
- Harrykém, miujság? – kérdezte.
- Semmi jó, Louis korházba került. Legyengült a szervezete, most meg elkapott valami vírust, otthon találtam rá ájultan. –meséltem szomorkásan.
- És te hogy vagy?- kérdezte.
- Nem kaptam el, ha erre akartál volna kilyukadni. Jól vagyok, csak aggódom, hogy Louis helyre jöjjön. Tudtam, hogy beteg, láttam rajta, de állandóan azt hajtogatta, hogy semmi baja… erre tessék!- mondtam.
- Értem én, biztos rendbe jön majd, efelől ne aggódj! – mondta bíztatóan.
- Köszi Anya! Viszont most leteszlek, mert még Louis Szüleinek is szólni akarok! Szeretlek! – búcsúztam el.

Ígéretemhez híven felhívtam Louis Anyukáját, aki rögtön felajánlotta, hogy ide jön, de lebeszéltem róla, hiszen felesleges. A lényeg, hogy meggyógyuljon, és hogy kipihenje magát. Elmondtam neki, hogy infúziót kap, mert a sok hányás miatt elkezdett kiszáradni, így legalább némi tápanyag is jut a szervezetébe. Megígértem neki, hogy amint jobban van a fia, majd felhívom,és hogy vigyázok rá, aztán letettük. Üldögéltem még a kanapén, gondolkodtam, aztán vettem magamnak egy teát az autómnatából. Visszamentem a kórterembe, ismét Louis mellet foglaltam helyet. Talán ha nem veszünk össze ne lenne beteg, akkor figyeltem volna rá, hogy rendesen egyeden, és nem feküdne most itt. De már nem tudtam visszacsinálni. Este 11-kor egy nővér jött, és egy fecskendővel gyógyszer adagolt az infúziós csőbe. Reméltem, hogy hamar jobban lesz, hazamehetünk, és ott ápolhatom, majd tovább, mert utáltam a korházakat. Egy ideig még szorongattam a kezét, majd megpróbáltam kényelmes pozíciót találni a kényelmetlen korházi kanapén, és kisebb-nagyobb nehézségek után sikerült elaludnom.

Louis

Lassan érzékelni kezdtem a környezetem. Halk pittyogás, kemény, és durva ágynemű körülöttem. Fáztam is. A szag ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani. Mélyet szippantottam, és megéreztem a világ legjobb illatát: Harry. Próbáltam kinyitni a szemem, de mintha leragasztották volna. Csak megmozdítottam a kézfejem, amelyt, mintha lekötöttek volna. Szorosan körül volt fogva. Harry. Egyre élénkebb lettem, egyre több dologra figyeltem fel.
- Harry. - mondtam halkan, szinte suttogva. Mellettem valami megmozdult, és elengedte a kezem. Az arcomat kezdte simogatni.
- Itt vagyok, szerelmem. - mondta. Hangja boldog volt, és megkönnyebbült. - Istenem. Annyira örülök, hogy végre felébredtél.
- Olyan fura szag van. - ráncoltam meg orrom. - Hol vagyok?
- Elájultál két napja otthon. Emlékszel? - valami rémlett, de csak homályosan. - Azóta alszol. - sóhajtott nagyot.

Nagy nehézségek árán kinyitottam a szemem. Az első dolog amit megpillantottam, az Harry arca volt. Közel volt az enyémhez, fürkésző. Elmosolyodtam, amikor szeme találkozott az enyémmel. Próbáltam felemelni a fejem, de nem sikerült. Észrevette erőlködésem, lehajolt hozzám, és megcsókolt. Egyetlen csókja több erőt adott, mint bármely gyógyszer.
- Haza viszel? - kérdeztem, és boci szemekkel néztem fel rá.
- Majd beszélek az orvossal.

Néhány órával később bejöttek a fiúk, és felhívtam Anyukámat is. Mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok, és Harry gondoskodik rólam.
Este Harry elment, behozott néhány holmit nekem. Amikor visszajött felültetett, és segített felöltözni.
- Szerencsére a jó kis popsid nem fogyott le! - markolt bele fenekembe, és megcsókolt. Rögtön beindultam, és azonnal akartam őt. Erőre kaptam hirtelen. Szerencsére kivették már a branült, így semmi nem akadályozott abban, hogy én is az ő fenekébe markolhassak. - Nem lehet, még gyenge vagy! - tromfolt le, és leültetett az ágy szélére.
- Kérlek. - mondtam közel hajolva hozzá, és kezét férfiasságomra csúsztattam. Elakadt a lélegzete, arca pedig kipirult. - Kérlek. - már szinte szánalmasnak éreztem magam, ahogy könyörögnöm kell...
Ajka hirtelen számra tapadt, nyelve vadul játszott az enyémmel. Lefeküdtem az ágyon, őt pedig magamra húztam. Levettem róla zakóját, és ingét kezdtem gombolni. Mivel magán kórtermet kaptam megengedték, hogy Haz bent maradjon velem, és senki nem zavart, csak ha megnyomtam a nővérhívót...
Lassan már semmi nem volt rajta, csak az alsónadrág. Ő is vágyott rám, éreztem a combomon.
- Na gyere csak ide. - mondta, és keze legérzékenyebb pontomat vette kezelésbe. Én sem maradtam tétlen. Fordítottam a helyzeten, így én kerültem felülre. Lekúsztam derekához, és számmal ingereltem tovább őt. Rögtön felmordult, és nem sokkal később megremegett érintésem nyomán. Óvatosan beleharaptam a combjába, ettől aztán még jobban beindult. Már hangosan nyögött, és a lepedőt markolta. Amikor elérte az orgazmust, számat nem vettem el. Így érezhettem őt mindenhol. - Lou! - nyögte folyton, és már a levegőt is hangosan kapkodta. Nem bírta tovább, lábával felhúzta fejem, és hasán nyugtatta azt. Lágyan cirógattam csupasz bőrét, amitől libabőrös lett. - Szeretlek! - mondta bele a hajamba, és fejem búbját megpuszilta. A felhők felett jártam, csak őt érzékeltem. Szívem hevesen vert, és csak az járt a fejemben, hogy itt van velem, nekem. Az enyém, és sosem fogom elengedni. Feljebb csúsztam, és megcsókoltam.
- Tudod. - hajoltam oda füléhez. - Még mindig nagyon akarlak. Erre szeme kipattant, és elmosolyodott. Oldalára fordult, én pedig hanyatt feküdtem. Ösvényt puszilt köldökömig, már nagyon nem bírtam magammal... Végre megérintett ott, ahol a legjobban vágytam. Először megcsókolta férfiasságom, majd finoman izgatni kezdte nyelvével. Aztán szájába vette, amitől minden izmom megfeszült. Hátam ívbe görbült az élvezettől.
Miután mindketten kielégülten lihegtünk a másik mellett, tényleg felöltöztem. Egy mackónadrágot adott rám, és egy pamut pólót. Segített arcot mosni, és megvacsoráztunk. Mivel elvileg diétáznom kellett még, volt olyan rendes, hogy becsempészett nekem a Nandoo's-ból egy kis kaját. Mindet felfaltam, ő pedig boldogan konstatálta, hogy kezdek régi önmagam lenni.

Másnap beszélt az orvossal, aki még nem akart haza engedni. Mivel megmagyaráztuk, hogy kötelességeim vannak, fellépések ilyesmi. A doki megígértette Harryvel, hogy otthon pihenek. És akkor ő hajlandó lesz három nap múlva elengedni.

Szerencsére minden nap bent volt nálam, a fiúk is bejöttek. Volt hogy egy nap többször is. Zayn szerint fontos a jó kedély, ezért régi tipikus angol vicceket mesélt.


Harry

Végre eljött a nap, hogy hazavihettem. Otthon kitakarítottam, ami több órát vett igénybe, de miatta bármit. Ágyneműt is húztam, és főztem vacsorát majd beindultam érte a korházba. Már összepakolt, mire beértem és fel volt öltözve. Aláírta a papírokat, aztán hazajöttünk.

- Végre itthon! –mondta mikor beléptünk a lakásba.
- Én is örülök, hogy végre itthon vagy! Utálok nélküled aludni! –mondtam neki, majd ledobtam a nappaliban a sport táskát – Éhes vagy? – kérdeztem még.
- Egy kicsit, főztél? – csillat fel a szeme.
- Igen! – mondtam mosolyogva.
- Akkor éhes vagyok! – mondta nevetve, és elindult a konyha felé. Elővettem a kaját, és megmelegítettem, majd a kanapéra vonultunk, és bekapcsoltuk a Tv-t. Miután megvacsorázunk felmentünk az emeletre.
- Takarítottál? – kérdezte Lou.
-Aha, és most elhúzok fürdeni! – mondtam. A fürdőbe érve ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá. Épp a hajam mostam, amikor két kéz hirtelen megfogta a derekam. Megijedtem pedig tudtam, hogy csak Louis lehet az. Megfordultam, és jól összehaboztam a kezemmel a mellkasát.
- Ezt most miért? – kérdezte.
- Mert megijesztettél, meg különben is miért ne! – mondtam, majd kinyújtottam a nyelvem. Louis nekilökött a falnak, és ajkaimra tapadt. Hangosan felnyögtem, bár nem tudom, hogy a hideg csempe, a csattanás fájdalma, vagy az érzés miatt, hogy teljesen egymáshoz simultunk. Mikor elfogyott a levegőnk, beállta a zuhany alá, hogy kimossam a hajamból a sampont majd, a tusfürdőért nyúltam, és a kezembe nyomva egy adagot, Lou felsőtestén kezdtem el szétkenni, miközben ajkaink újra egymásiéra találtak. Így telt el a fürdés, majd alsógatyába bújva ágyba feküdtünk. Hamar elaludtunk.


Reggel, azaz inkább délelőtt kopogásra keltem. Lementem az emeletről, majd ajtót nyitottam. Meglepődtem amikor Louis anyukájával találtam szembe magam.
- Szia Harry!- köszönt, én meg azt hittem csak álmodom.
- Szia! Gyere be! – mondtam, majd elálltam az útjából. Elmentem a konyhába és feltettem egy kávét főni, majd visszamentem az emeletre, és halkan felöltöztem, vigyázva, hogy Louist ne keltsem fel. Miután megkávéztunk tapintatosan megérdeklődtem, hogy miért jött. Természetesen, csak Louis miatt, azt mondta maradna egy éjszakát, ha nem zavar, én pedig megmondtam neki, hogy természetesen nem, maradjon nyugodtan. Sokat beszélgettünk, de lassan Louis is felébredt. 

- Édesem hol vagy? – kérdezte mikor még kissé kómásan lejött az emeletről.
- A konyhában. – adtam tudtára.
- Szia! Anya hát te mit keresel itt!? – lepődött meg.
- Én is örülök, hogy látlak Fiacskám! – mondta nevetve Lou anyukája.
- Nem úgy értettem! De most komolyan, hogy hogy itt vagy? – mondta és odament megölelni.
- Csak gondoltam meglátogatlak, hogy tényleg rendben vagy-e!- mondta, még mindig a fiát ölelve. Beszélgetni kezdtek,így elővettem a telefonom, és felhívta Zaynt, hogy ráér-e eljönni velem vásárolni, legalább addig is kettesben lehetnek. Mivel ráért elköszöntem, de azért megkértem Louist, hogy öltözzön fel, mert nem akarok megint kórházba járni miatta. Autóba ültem, és átgurultam Zaynért, aztán megcéloztuk a bevásárló központot.