13. Fejezet

Sziasztok! Először is elnézést a rengeteg késésért, de tényleg sose jutott időnk :/ Most itt van, reméljük tetszeni fog, és ugyan sokat késtünk, de nagyon örülnénk ha most is ilyen sokan írnátok! :) ♥ Jó olvasást! :D

Harry


Egyszer csak felriadtam. Louis nem kelt fel rám, így óvatosan levettem a hasamról a kezét, és kikeltem az ágyból. A nap még sehol. Pompás, hajnali három van, én meg olyan fitt vagyok, mintha tíz órát aludtam volna. Magamra tekertem a másik ágyon lévő paplant, majd kiültem az erkélyre. Csak néztem a fényeket, de aztán elkezdtem fázni, így visszabújtam Louis mellé.

Legközelebb reggel ébredtem, Lou és Zayn a szobában diskuráltak, de a látóteremben csak Louis csupasz feneke volt észlelhető –ezt persze egy cseppet sem bántam-. Ha jól értettem a hazamenetelről értekeztek, és valami egy óra is szóba került, én pedig reménykedtem, hogy az ne a gépünk indulási időpontja legyen ugyanis fél óra múlva egy. Levettem a szemem Louis csodálatosan kerek fenekéről, és felültem az ágyban. Miután Zayn elment, kikeltem a takaró alól:

- Jó reggelt! – köszöntem Lounak, majd elindultam a fürdő felé.
- Neked is, menj készülődj, egykor indulunk! – mondta, én pedig megnyugodtam, hogy nem a gépünk megy akkor. Lezuhanyoztam, és amíg Lou készülődött bepakoltam a ruháinkat. Beültünk a fiúkkal a taxiba, és már mentünk is a reptérre, hogy ne késsül le a gépet.

A repülő út rövid volt, ennek köszönhetően pedig már délután otthon voltunk. Miután lepakoltunk nekiálltunk vacsorát készíteni, de megcsörrent a telefonom így Louist a konyhában hagyva a nappaliba mentem a zenélő készülékért.
- Caroline?- szóltam meglepődöttem a telefonba.
- Igen, szia Harry! – köszönt nyájasan, ebből rögtön tudtam, hogy akar valamit.
- Miért hívsz?- kérdeztem, bár nem igazán voltam rá kíváncsi.
- Kéne egy szívesség, néhány napra szállást kéne találnom!- közölte, én pedig gondolkodóba estem.
- Hány nap pontosan, az a néhány? – érdeklődtem, mert azért jó volna tudni.
- Négy nap, és holnaptól. Elköltöztem, és rögtön találtam vevőt a lakásomra, de még csak a cuccomat vihettem át az újba, és nem tudok kihez menni!- mondta. Persze, hogy talált vevőt a lakására, rohadt jó lakása volt, de ki az a hülye, aki eladja a lakását, mielőtt beköltözne az újba!?
- Jó, legyen! Sms-ben elküldöm a címet! Akkor holnap!- mondtam, majd bontottam a vonalat. Visszamentem Louishoz a konyhába.
- Ki hívott?- kérdezte, majd felém fordult, és hosszú ujjait derekamra csúsztatta.
- Carolinenak, szállás kéne négy napig. – mondtam.
- És pont téged talált meg? Csodás!- mondta.
- Sajnálom, de ő is segített nekem anno, négy napot kibírunk vele valahogy!- mondtam neki.
- Ha nagyon muszáj, legyen, de akkor megint nem érhetek majd hozzád!- mondta duzzogva.
- Ne durcáskodj kérlek, és most fordulj meg mert odaég a vacsi!- mondtam, majd a fenekére csaptam.

Megfőztünk, majd leültünk az asztalhoz, és megvacsoráztunk. Az este többi részét, a kanapén töltöttük egymáshoz bújva, két filmet is megnéztünk, de aztán felmentünk lefeküdni.


Louis


Reggel, ahogy kinyújtózkodtam az ágyban, nem találtam kedvesem. Kinyitottam csipától elnehezedő szemeim, és körülnéztem. Harry sehol. Halk zörgést, és női nevetést hallottam lentről. Caroline...Remek! Felvettem egy melegítőt meg pólót, és lementem. Harry épp kávét főzött, az a szipirtyó pedig ott ült a helyemen. Az én székemen várta, míg az én kedvesen kávét főz. Az agyvizem egy pillanat alatt kétszáz fokos lett...
- Ó, szia, Louis! - fordult felém, én pedig fancsali vigyorral válaszoltam.
- Korán jöttél... - jegyeztem meg, amikor elővettem a kávésbögrém.
- Ugye? Alig volt forgalom. - válaszolt gúnyosan, természetesen rögtön vette a lapot...
- Reggeliztél? - vágott közbe Harry. - Ülj le, Louis! - utasított, és szigorú pillantást vetett rám.


Gyorsan megettem a rántottát, és elmentem zuhanyozni. Megborotválkoztam, aztán felöltöztem. Az alsó szintről megint nagyon boldog kacagás hallatszott. Egy pillanat erejéig érdekesnek hangzott a csevej, ezért megálltam a lépcső tetején, és hallgatózni kezdtem - akármilyen szemét dolog...
- Ennek örülök! - hallottam Caroline hangján, ahogy mosolyog.
- Hát, ennyire azért nem fényes a helyzet... - húzta el Harry.
- Ezen könnyen segíthetünk... - dorombolta újra a nő.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. Hiszen mikor volt már az? - éreztem Harryn, hogy próbál kibújni a válasz alól.
Egyre feszültebb lettem, mert nem tudtam miről beszélnek, és mert nem láttam kedvesem arcát.
- Jó, bár szerintem még mindig érzed azt, amit akkor. - erre felnyögtem. Ez a kurva azért jött, hogy elvegye tőlem Harryt!
- Remélem nem zavarok meg semmit! - villámsebességgel teremtem a lépcső alján. Tekintetem szerelmemre siklott, aki szemével küldött segélyhívásokat.
- Louis! - állt fel Caroline a kanapéról, és mellém lépett. Kezét a vállamra tette, és ő is Harryt kezdte fixírozni. - Szerinted is szép pár voltunk annak idején? - és kezével az ÉN szerelmem felé intett. Lenyeltem a gombócot a torkomból, és elővettem legjobb modorom.
- Szerintem a múltat nem érdemes firtatni... Ami megtörtént, az megtörtént. Ez van, Caroline. - csettintettem, és a konyha felé indultam.
- Hát, szerintem pedig nem így van! - csettintett ő is idegesen, és az emelet felé indult. - Zuhanyoznom kell, aztán van egy kis dolgom. Kell valami itthonra? - nézett vissza a lépcsőről.
- Itthonra? - meredtem rá idegesen. - Ez a mi otthonunk! - forgattam meg a szemem. - Te pedig egy vendég vagy. Négy nap erejéig. Nem tovább! - éreztem, hogy szinte köpöm a szavakat.
- Hát, majd meglátjuk. - rántotta meg csontos vállát, és eltűnt az emeleten.


A húst betettem a sütőbe, és elkezdtem a krumplit pucolni, amikor Harry mögém lépve átölelte a derekam, és a nyakamba csókolt.
- Kérlek szépen, viselkedj rendesen! - suttogta, és maga felé fordított. Lágyan megcsókolt, majd a pultra ült. - Azt akarta, hogy feküdjek le vele. - mondta halkan, nekem pedig kiesett a kezemből az üvegtál, és hangosan elérte a padlót.
- A kurva életbe! - szűrtem a fogaim közt, és ismét nagyon ideges lettem. - Tedd ki a szűrét, vagy én teszem meg.
- Kérlek! Ki kell bírnod. Szerintem így is gyanús neki... - mondta szégyenkezve.
- Gyanús? Gyanús, mi?
- Hogy te meg én...
- Leszarom! Tudod? Igazán leszarom. Kurva ideges vagyok! Csak emlékezz, mennyire szar volt, amikor egyedül maradtál? Kurvára nem volt ott, hogy megvigasztaljon. Kurvára nem volt ott, amikor fontos döntéseket hoztál...
- Elég! - csapott a konyhapultra. - Tudom, hogy egy szemét, és bántott. És nem érzek iránta semmit. Semmit, mert én téged szeretlek! - keze közé vette arcom, és szemét az enyémbe fúrta. - Fogjuk magunkat vissza. Figyeld meg! hamar elmegy. Reggel dolgozni megy, este pedig csak aludni jön.

Nem bírtam elviselni, hogy Caroline gátlástalanul ölelgeti Harryt, hogy esténkét közénk furakszik filmnézés közben. Hogy reggelinél ott ül a helyemen, issza a kávénkat, eszi a kenyerünket. Ezek mind piti dolgoknak tűnnek, és egy pillanat erejéig még lelkiismeret furdalásom is volt, amiért ilyen alaptalanul féltékeny vagyok, és amiért hisztizek, mint egy kislány. De ez a furdalás, ahogy jött, úgy is illant el, amikor este Caroline kiment az erkélyre, Harry utána vitte a teáját, a nő pedig megcsókolta.
- Mi a faszt képzelsz te magadról? - bukott ki belőlem, és tudtam, hogy most talán egy életre elástam magunkat.

A kapcsolatomat Harryvel, a közös életünket.
Caroline szemében gonosz fény villant, megköszönte a teát, jóéjszakát kívánt, és a vendégszobába indult.
- Harry! - nézett vissza a lépcsőfordulóból. - Ha végeztél a teendőiddel, akkor várlak. - mosolygott gonoszul, és látványosan riszálva magát eltűnt a lépcsőn.


Harry


Járt az agyam. Megoldás kellet a problémára, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Ha elmondja tönkretesz mindent. Mindent.

Elindultam az emelet felé, lassan lépkedtem a lépcsőn meggondolva mindegy egyes lépésem. Caroline az ágyon ült, én pedig melléültem.
- Azt akarom, hogy újra az enyém legyél! Szeretlek, és ez nem változott évek óta!- mondta
- Én is évek óta szeretek valakit, de az nem te vagy!- válaszoltam.
- Nincs választásod, vagy elmondom mindenkinek, hogy melegek vagytok!- fenyegetőzött.
- Mégis ki hinne neked? – kérdeztem szem forgatva.
- Van bizonyítékom, és tudom, hogy te is szeretsz! – mondta, én pedig kezdtem kételkedni, hogy ép-e még az elméje az előttem ülő nőnek!?
- Hát elég rosszul gondolod, ha így látod a dolgokat! – adtam tudtára, bár kezdtem azt érezni, sosem fogja fel.
- Louis úgyse tud megadni neked mindent! Ne elellenkezz Harold, mert meggyűlik velem a bajotok!- egyre mérgesebb lett, de nem tudott meghatni vele.
- Komolyan azt gondolod, hogy most hogy, kibasztad a férjed, majd én nyalogatom a sebeidet? – kérdeztem, és egyre idegesebb lettem.
- Jó, de akkor hadd maradjak hét napig!- mondta
- Nem a piacon vagy, hogy alkudozhass Caroline! Két napot maradhatsz még, csütörtökig, ahogy megbeszéltük, nem tovább!- mondtam, majd kijöttem a szobából.

Lementem Louishoz a nappaliba, a kanapén ült felhúzott térdekkel, mellé ültem.
- Tudtam, hogy semmi jó nem fog kisülni abból, ha ez a banya idejön!- mondta haragosan Lou.
- Azt akarja, hogy újra vele járjak, vagy elmondja mindenkinek. –mondtam.
- Ez idióta, nem hiszem el, és még mindig nem raktad ki itthonról ezt a hülye ribancot?- kérdezte Louis kikelve magából. Felkelt a kanapéról, és járkálni kezdett a szobában.
- Megmondtam neki, hogy álljon le! Két nap, és elhúz végre!- mondtam, próbáltam megnyugtatni.
- Te is teljesen meghülyültél? Nem fog leállni, amíg el nem éri, hogy szakítsunk! Nem látsz a szemedtől Harry!?- kiabált.
- Velem üvöltözöl, amikor én csak jót akartam neki! De úgy látom, már is sikerült elérnie amiért jött, mert utoljára akkor veszekedtünk így amikor félredugtál!- kiabáltam már én is, majd felmentem a hálóba és magamra csuktam az ajtót.

Egyszerűen nem bírtam elviselni ennyi gondot. Utálom Carolinét amiért pénzéhes hülye ribanc lett belőle, és pont a mi kapcsolatunkat akarja szétszedni. Louis pedig haragszik rám, pedig tényleg csak segíteni akartam, nem tudtam a banya hátsószándékáról, vele kéne kiabálnia és nem velem. Én csak azt akartam, hogy kiálljon mellettem, és megöleljen, és azt mondja, hogy ezt is megoldjuk…de nem oldjuk, mert ötletem sincs amivel sakkban tudnánk tartani Carolinét. Nem tudok róla semmi olyat, amin a média hetekig csámcsogna, de ha kiderül ez az egész, és ki fog mert nem vagyok hajlandó összejönni, vagy akár csak hozzányúlni ahhoz a banyához, akkor rajtunk nem hetekig, hanem hónapokig fog csámcsogni mindenki. Ezért nem mondtuk el eddig sem. A szerelem az szerelem, csak ezzel nincs mindenki tisztában.

Feküdtem az ágyban miután zuhanyoztam, és az agyam még mindig a megoldásokat kereste, amikor Louis végre bejött a szobába. Elment fürdeni, majd bebújt mellém. Átölelte a hajam majd a fülemhez hajolva annyit suttogott:
- Bocsánat!- és nekem abban a pillanatban elszállt az iránta érzett haragom. Szorosan hozzá bújtam, és aznap este először éreztem nyugodtnak magam.
- Kitalálunk valamit! Ne aggódj, nem lesz baj!- nyugtatott, és én nagyon hinni akartam neki.
- Remélem, nem akarlak elveszíteni!- válaszoltam.
- Nem is fogsz, szeretlek, és most aludj szépen!- mondta, majd kaptam egy homlokpuszit.
- Én is téged!- mondtam, majd tényleg elaludtam.

One Direction- Little Things És ha valaki nem hallotta volna! :)