19. fejezet

Sziasztok!
Először is boldog karácsonyt, meg új évet, meg minden mást! :) Reméljük jól teltek az ünnepek, és nem mardosott titeket nagyon az elvonási tünet! :)
Másodszorra pedig; ne haragudjatok, de ezer meg ezer dolgunk volt, ráadásul a drága testvérem születésnapja is két ünnep közé esik, így minden év kész örült ilyenkor...
Ennek ellenére megírtuk, és reméljük tetszeni fog! Legalább annyira, hogy kommentejletek!
Jó olvasát, puszi: Réka

Harry

Miután elküldtem Lounak az üzenetet, még fél órát forgolódtam. Miért nem válaszol? Vagy ő is így érez, és... Nagyon csúnya és perverz dolgok jutottak az eszembe. Egyre nehezebben bírtam magammal, és a puszta gondolatra: hogy Louis magához nyúl... A fantáziám száguldozni kezdett, férfiasságom pedig majdnem a plafont verdeste.

Már majdnem rávettem magam, hogy cselekedjek, amikor az ablakom valami élesen kopogott. Félve körülnéztem: megtaláltak. Végem, lebuktunk! Kimásztam az ágyból, megigazítottam magamon a kórházi pizsit, és az ablakhoz osontam. Lassan elhúztam a függönyt. KOPP! Egy apró kődarab. Aztán még egy. Kidugtam a fejem az apró résen. Kint korom sötét volt.
- Pszt! - hallottam meg, amikor kinyitottam az ablakot, és a késő januári idő csípni kezdett.
- Ki van ott? - suttogtam bizonytalanul.
- Állj arrébb! - félve hátra léptem, és eltakartam az arcom. Az ablak kijjebb nyílt, és valaki a szobámban landolt. - Harry! - vont magához, és erősen hajamba markolt.
Rögtön tudtam ki az, ajkaira tapadtam. Lefejtettem róla a kabátot, alatta csak egy vékony póló volt. A textil reccsent, ő pedig halkan felnyögött.
- Ágy. -  mormolta, és magával rántott. Hanyatt vágódott, és kicsatolta övcsatját. Én elvigyorodtam, és egy puha csókot leheltem férfiasságára.
- Fordulj! - utasítottam keményen, és lerántottam róla a nadrágot. Mindenféle finomkodás nélkül vágódtam belé. Először felszisszent, aztán ritmusomra nyögdécselni kezdett, nekem pedig orgazmusom lett.
Hirtelen elhúzódott tőlem, és magára húzta a nadrágot.

- Ez fájt... - dörzsölte meg testét, és felkapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát. A tükörhöz sétált, és szemügyre vette magát. - Lila foltok. - suttogta, miközben a karját vizslatta.
- Ne haragudj. - másztam ki az ágyból, és mögé léptem. Vállára tettem kezem, és finoman nyakába csókoltam.
- Durva voltál. - nézte magát tovább.
- Mondom, nem direkt volt. - simogattam meg, de elhúzódott.
- Haza megyek, nehogy baj legyen... Úgy is pihenned kell. - mondta halkan. Rendezte farmerját, magához vette az eltépett pólót, felvette a földről a kabátját, és kimászott az ablakon. - Feküdj le! Most! - utasított, én pedig engedelmeskedtem.

Még egy órát forgolódtam az ágyban. Jó, lehet hogy erőszakos voltam, de durva biztos nem. Mérges voltam magamra, mert bizony nem tegnap volt hogy utoljára szeretkeztünk Louis-val, erre én egyszerűen csak megdugtam. Megráztam a fejem, és próbáltam elaludni.
Végül elvesztem a mély feketeségben... Egészen reggel hétig.

 Egy nővérke mérgesen keltegetett. Végül megadtam magam, és kimásztam az ágyból. Elővette a tűt, majd megkért hogy tegyen szabaddá a vénám. Készségesen felhúztam a pizsama ujját, ökölbe szorítottam kezem, ő pedig levette a vért. Később a kezelőorvos jött be, feltett néhány kérdést.
Már a vizsgálatok eredményére vártam. Felöltöztem a saját ruhámba, lehúztam az ágyneműt - ugyan a nővérke megkért hogy hagyjam...

Megkaptam a papírokat, Louis pedig még sehol sem volt. Már azon gondolkoztam, hogy taxival megyek haza, aztán megjelent. Haja lobogott, úgy futott felém.
- Ne haragudj! - lihegte.
- Semmi baj. - pusziltam meg arcát. - Minden rendben?
- Áh! Valami barom belém jött, és a kocsi jobb oldala totálkár... - húzta el gyönyörű ajkait.
- De neked nincs bajod, ugye? - fogtam rögtön tenyerem közé arcát. Megrázta a fejét, és az orvoshoz fordult.

Ellenőriztük, nem hagyok-e valamit a szobában, aztán megköszöntük a diszkréciót, és elindultunk.
Megálltunk egy kávézónál, és feltankoltunk fánkkal, és muffinnal. Az autó tényleg borzalmasan festett. A gyönyörű fekete Porsche jobb oldala behorpadt, az ajtó pedig lógott...
Amikor megálltunk, Louis szinte könnyes szemmel vette szemügyre a járgányt. Csak akkor vettem észre, hogy a közös háznál vagyunk, amikor megfordultam.


Louis

Mivel Harry már jól volt, megnyugtatott, nem kell aggódnom. Hát most aggódhattam a biztosítás és minden más miatt. Nem is értem hogy történt. Szinte nem is emlékszem magára a balesetre.
Nem a pénz a gond, veszek egy új kocsit. Ennek eszmei értéke volt.
Zayn oldalba vágott, és röhögni kezdett. Csak hogy ne kelljen kitérni a gondolataimra, felhőtlen kacagást színleltem. Persze nem tudtam őket becsapni.
- Héj, Louis! Ne aggódj... Mindnet elintézünk. - ölelt meg Zayn, és gyenge pillanatában megpuszilta az arcom.
Letettem a süteményes tálat a dohányzóasztalra, amit egy szőke árny el is ragadott.
- Nem azért tettem le, hogy mindet felzabáld! - nevettem el magam őszintén, amikor megláttam Niall-t a zongoraszéken habzsolni.
- Haver... - vont vállat ártatlanul. - Letetted, ergo már nem is kell neked.
Tovább nevettünk, aztán megjelent Liam és Harry, kezükben két-két óriás pizza. Niall letette a zsákmányt, és a másik felé rohant.

- Hadd segítsek, drága barátaim! - hajolt meg a két srác előtt, és elvett egy pizzás dobozt, és újra helyet foglalt. Harry lehuppant mellém a kanapéra, Liam pedig velünk szembe a földre.
- Szóval... - harapott bele Zayn egy szelet gombás pizzába. - Haz, milyen buli lesz a tizenkilencedik szülinapodon?
- Hm. - vont vállat szerelmem. - Nem tudom. - rosszalló pillantást vetettem Zaynre... Teljes meglepetést akartam. - Végül is. A hétvégén itt van. Ennyi idő alatt nem tudunk semmit összeszervezni.
- Jaja... - helyeseltem, belül pedig ördögi kacajom visszhangzott. - De. - néztem körbe. - Mi lenne ha csak öten lennénk? Tök családias lenne.
- Nem is rossz ötlet. - mutatott Harry felé Liam is.
- Akkor pénteken átjövünk? - csillogott Harry szeme.
- Persze. - mosolyogtam rá, és szájon csókoltam.
- Az istenért! - pattant fel Zayn. - Éppen eszem. - lengette meg pizzáját a levegőbe, mi pedig nevetni kezdtünk.
- Gyere, Zayn! - csettintett Niall. - Ülj az ölembe, és boldoggá teszlek. - aztán cuppogni kezdett a levegőben. Még jobban nevettünk.

Kaja után Liam betett valami akciófilmet.
Kitaláltam valami hülye indokot, és felosontam a szobámba. Körbe néztem. Kinyitottam a szekrény ajtót. Az ajtó belső részére egy kép volt ragasztva: Harry és én, még az X Faktor házban. Elmosolyodtam, és megfordítottam. "Stylinson" olvastam lassan Harry kézírását.
Minden ott kezdődött... A végét pedig még nem ismerjük.

Miután befejeztem a nyáladzást, és a múltba való visszatekintést, elővettem a mobilom.
- Ed! - szóltam bele.
- Tommo! - nevetett.  - Na mi a helyzet a bulival?
- Most pénteken lenne.
- Péntek? Azt hittem több időm lesz... - éreztem, hogy elhúzza a száját, és még esetleg a haját is megvakarja.
- Sheeran! - szóltam rá. - Este hatra. Legyél itt!  Segíteni kell előkészülni. Hozd a gitárod.
- Igenis, kapitány! - mondta röhögve. - Kell valamit vinni?
- Zayn és Liam bevásárol. Te és Niall pedig előkészítitek a lakást. Eltoljátok a kanapét... Szokásos.
- Persze! Malik megy vásárolni, én tologassam a bútort. - nyavalygott.
- Légy férfi. - vontam fel szemöldököm.
- Az vagyok. - szólt bele erőltetett mély hangon.
- Akkor péntek. Mennem kell. - és le is raktam.

Este tíz után úgy döntöttünk hazamegyünk. Harry ecsetelte, hogy kicsit azért csalódott. Azt hitte szervezek valamit. De nem haragudott.
Nagyon vártam már, hogy láthassam az arcát... Az egész lakás sötét lesz, belép a nappaliba, és BUMM!
Elmosolyodtam.
- Harry. - szólaltam meg, amikor leparkoltam a ház előtt.
- Louis? - lépett mellém, és ő is a kocsit vizslatta.
- Holnap nem megyünk el autót nézni?
- Elmehetünk. - mosolygott, és hátrasimított egy kósza tincset az arcomból.


Harry

Este együtt zuhanyoztunk, aztán ágyba is bújtunk.

- Hihetetlen, hogy mennyi mindenen keresztül mentünk... - mondtam, amikor magamra húztam a takaróm.
- Igen. - merengett el. - Majdnem egy év.
- Majdnem. - mosolyogtam, és megcsókoltam.
Bebújtunk a takarók alá, Louis rögtön magához vont.
- Ha még egyszer ilyen idióták leszünk... - kezdett bele.
- De nem leszünk. - mondtam szigorúan. - Most pedig aludj, ne gondolkodj faszságokon.
- Jó éjt. - mondta végül.

Amikor majdnem elaludtam, Louis suttogására élesedett ki a fülem.
- Mi? - nyögtem a sötétbe.
- Amikor felhívtál. Három napja. - suttogta, és közben nagyot nyelt. Arcához nyúltam, nedves volt a szeme. - Komolyan azt hittem, hogy elveszítelek.
- Sss. - próbáltam nyugtatni, hiába. Egyre hevesebben rázkódott, szeméből folyóként áradt a könny.
- Nagyon féltem, Harry. Rettegtem. - nyögte.
- Már nem kell erre gondolnod. - simogattam arcát, és megpusziltam orra hegyét.
- Ha veled valami történt volna. Megöltem volna magam. - mondta, bennem pedig megfagyott a vér. Egy pillanatra az óra ketyegése is abbamaradt.
Felültem, és felkapcsoltam a kislámpát. Louis hunyorogva követte a példám, és megtörölte a szemét.
- Ezt soha többé nem mondhatod! - az én szemem is könnybe lábadt. - Soha! Megértetted? Ha pedig történne is valami... - erre arca kétségbe esett lett. - De nem fog! - mondtam, aztán lehajtottam fejem, és halkabban folytattam. - Csak azt akarnám, hogy te boldog legyél.
- De.
- A téma pedig itt le van zárva. - mondtam végül, és lekapcsoltam a lámpát.
Visszadőltem az ágyba, és rögtön elaludtam.

Reggel a szokásos fürdőszobai készülődés, és reggeli után kocsiba ültünk- az enyémbe- és elindultunk a kereskedés felé.
Louis most egy Mercedes-t akart, hát elmentünk oda. Az összes autó gyönyörű volt, ám az ő szeme csak egyet figyelt. Egy SLS AMG-t figyelt. Őszintén szólva tényleg szép autó, és azt hogy az ajtók felfelé nyílnak, az már csak a hab a tortán.
Egy óra nyálcsorgatás után odament az egyik kereskedőhöz, és érdeklődni kezdett. Végül aláírta a papírokat, és hazafelé már azzal jött.
Levitte a garázsba, még le is takarta.
- Ugye tudod, hogy ide rajtunk kívül senki nem tud bejönni. - mondtam kuncogva, amikor felrakta a kormányra a zárat.
- Fő a biztonság! - csettintett, és elnevette magát.
- Meghívhatlak ebédelni? - kérdeztem, amikor bezártuk a garázst.
- Hova?
- Indiai? - mosolyogtam, mert nagyon vágytam már egy currys csirkére.
- Indiai. - mosolygott vissza. - A tiéddel megyünk. - fordult vissza a garázshoz, és a Roveremhez lépett. - Féltem még a Mercit. - magyarázta, én pedig kinyitottam az autót.

Ebéd után sikerült Lou-t rábeszélnem, hogy menjünk vásárolni. Vettem magamnak két új farmert, csak mert jól állt. Louis pedig alsókat vásárolt, én néhány inget.
- Remélem tudod, hogy nagyon szexis a fekete Hilfiger alsó a popsidon. - súgtam oda neki, amikor a pénztárnál álltunk. Rögtön elvörösödött.
Miután bevásároltunk, gondoltuk megérdemeljük, hogy beüljünk egy moziba.
 Természetesen rögtön megrohamoztak bennünket. A jegypénztárnál megjelent valamelyik vezető, és közölte, hogy bezárják az egyik termet, válasszunk filmet.
Végül valami fekete-fehér filmet választottunk, Louis nagyon szerette ezt a stílust.

Vettünk kukoricát meg üdítőt, és beültünk. A szokásos reklámokat kihagyták, egyből elkezdődött a vetítés. Én nem nagyon voltam ezekért a filmekért oda, Louis kezdtem piszkálni. Fejem vállára hajtottam, és kézfejét kezdtem csiklandozni.
- Nézem. - súgta felém, én pedig pajkosan vállat vontam.
- Még nem szexeltünk moziban. - búgtam fülébe, amitől őt kellemesen kirázta a hideg.
- Oh. - nyögte, amikor tenyerem ágyékára siklott.