1.Fejezet

Harry



Reggel az ébresztőmre keltem, amit gyorsan le is kapcsoltam. Próbáltam úgy kimászni Lou mellől, hogy ne keljen fel, és valamilyen csoda folytán sikerült is. Fogat mostam, felöltöztem és már autóba is ültem. Holnap karácsony, és ez nem csak az ünnep miatt nagy dolog, de Louis születésnapja is holnap lesz! Az Ő ajándékát halogattam a mai napig. Vettem már neki egy cuki plüss répát az Ikeában, de az igazi ajándék a karóra lesz, amibe belegravíroztattam az „örökké” szót. Lehet, hogy nyálas, de nem érdekel mások mit mondanak.


Mindenkit, kivéve Lout otthon találtam, a holnapot tervezgették. Megtartjuk a közös ünnepi ebédünket, majd kettesben megünnepeljük Louis 21. szülinapját! Külön adják oda neki az ajándékait, mert igazán érzékeny, ha valaki egybeolvasztja a szülinapját a karácsonnyal. Megértem, én is az lennék, nem ő tehet róla hogy pont 24.én születet!


A fiúkkal csak punnyadtunk: Niall folyamatosan eszik valamit, Zayn elaludt, Liammal meg a Tv-t néztük. Imádtam a karácsonyi filmeket, és most is egy ilyen ment. Louis csak estefelé jött haza. Miután bezárkóztunk a szobánkba rögtön az ajkaira tapadtam. Hosszan csókolt, majd miután nem kaptunk levegőt elengedett.

 - Hiányoztál!- mondta.
 - Te is!- mondtam, majd a fürdő felé vettem az irányt. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá, Louis pedig a fogát mosta.
 - Hol voltál reggel?- kíváncsiskodott.
 - Majd holnap megtudod!- mondtam és kidugtam habos fejem a zuhanyfüggöny mögül, majd kinyújtottam rá a nyelvem, amire egy vigyor volt a válasza.
 - Igyekezhetnél, én is szeretnék fürdeni!- sürgetett.
 - Hát gyere!- mondtam kacéran, és kissé kijjebb húztam a függönyt.
 - A múltkor sem lett jó vége, hogy együtt fürödtünk! Még mindig fáj a fenekem az eséstől, a sampon habod miatt!- nevetett édesen, de azért vetkőzni kezdett.
 - Nekem mindegy! Úgyis mindjárt végzek!- mondtam, de éreztem, amikor beállt mögém a kabinba.
 - Na sipirc!- nevetett édesen. Adtam egy csókot a szájára, és egy utolsó lopott pillantást vetettem a fenekére, majd egy törölközővel a derekamon a mosdóhoz sétáltam fogat mosni. Szerettem az estéket, mindig nyugodtan teltek, együtt fürödtünk, vagy ha nem, akkor bent volt a másikunk. Beszélgettünk, volt, hogy kikönyörögte, hogy ő moshassa meg a hajam. Ilyenkor mindig kiskutya szemeket alkalmazott, és természetesen nyert. Mindezek után együtt feküdtünk le aludni, és ez most sem volt másképp. Alsó gatyába bújtunk, és egymást ölelve tértünk nyugovóra.


 
Louis

Talán az izgatottságtól, de nem bírtam elaludni. Fészkelődve próbáltam megtalálni a tökéletes pozíciót. Amikor az órára pillantottam, az éjfélt mutatott.
- Harry- suttogtam a sötétbe.
- Mi az? – suttogta vissza, miközben kuncogott.
- Karácsony van. – felé fordultam, és odabújtam kidolgozott felsőtestéhez.
- Tudom. – mondta, és homlokon puszilt. Amikor oda adott puszit, mindig azt képzeltem, hogy gyerek vagyok… - Lou! – mondta halkan, és fél oldalára fordult, így a szemembe nézhetett a homályban. – Boldog születésnapot! – mondta, és megcsókolt. Ajka tökéletesen illett az enyémhez, teste szinte lenyomata volt az enyémnek, ahogy hozzám simult.
- Köszönöm. – pirultam el, amit persze ő nem láthatott.
Összebújva aludtunk el. Reggel korán kippantant a szemem. Gyerekkori szokásomhoz híven, először kinéztem az ablakon. Pont tökéletes; havazik. Aztán gyorsan fogat mostam. Halkan kinyitottam Harry szekrényét, és kutatni kezdtem. Nem tudtam pontosan mit keresek… De tudtam, hogy ide rejtette az ajándékom.
- Tomlinson! – kiáltott rám álmos hangja. – Mit keresel te ott? – és már mögém is ugrott, és csípőmnél fogva a fölre rántott. Csikizni kezdett, ettől persze rögtön nevetnem kellett.
- Semmit. Semmit. – lihegtem. – Hagyd abba, kérlek! – erre ő elengedett, én pedig rögtön fölé másztam.
- Mondd! – nézett mélyen a szemembe. Erre megráztam a fejem, és a saját szekrényemhez mentem. Elővettem kedvenc piros nadrágom, és hozzá illő inge vettem fel. Véletlenül, de a ruhámnak köszönhetően, csak úgy sütött belőlem a karácsonyi hangulat.


- Jó reggelt, srácok! – mire lementünk az emeletről, már mindenki a fa körül üldögélt.
- Helló! – szólalt meg először Zayn, két csokis süti harapása közt. – Ajándékozunk?
- Igen! – jelent meg Niall kezében egy tál sütivel, és egy bögre forrócsokival. – Már alig van sütink. – húzta el a száját. Erre mindenki felnevetett.
- Ha nem ennél meg mindent, talán maradna másoknak is. – morgolódott Harry.
Lassan mind az öten a fa köré gyűltünk. Előre imádkoztam, hogy senki ne most akarja a szülinapi ajándékom odaadni… Mindenki átadta az ajándékokat. Harry és én külön ajándékozást tartunk. Csak mi ketten. Így hát odaadtam a többiek csomagját.
A közös ebéd után mindenki visszavonult csendes pihenőre. Este ugyanis ki-ki a saját családjához, elindulunk. Én Csak reggel indulok, és Harry is. Először az ő szüleihez megyünk, és vacsorára hozzánk. Még nem tudjuk, de lehet, hogy éjszakára ott is maradunk majd.
- Ülj az ágyra, és hunyd be a szemed! – utasított. Becsuktam a szemem, ahogy kérte, de azért próbáltam hunyorogni. – Ne less! – nevette el magát. Halk matatásra lettem figyelmes, aztán abbamaradt. – Nyithatod. – csapta össze izgatottan tenyerét.
- Jézusom! – mondtam, amikor megpillantottam az ezüstpapírba burkolt dobozt, ami át volt kötve egy Rolex-es szalaggal. – Harry. – még nem nyitottam ki, de tudtam, hogy tetszeni fog. Óvatosan kibontottam a dobozt, és kinyitottam. A világ legszebb órája volt benne. Bőr szíjjal, és hatalmas kerek kijelzővel. – Köszönöm. – egyre csak forgattam, hogy minden kis részletét megnézhessem. Egy apró karcra lettem figyelmes a hátlapon. Szólni akartam neki, de nem akartam egyből megbántani ezzel. Ezért félve megfordítottam. – „Örökké” – olvastam halkan a gravírozást. Lassan visszatettem új szerelmem a dobozba, az éjjeli szekrényre, aztán másik szerelmem nyakába ugrottam. – Ez gyönyörű! – mondtam, és össze-vissza csókolgattam az arcát. – Köszönöm. – mélyen a szemébe néztem. A smaragdzöld színű drágakövek csak úgy ragyogtak. Csodálatos volt.
- Örülök, hogy tetszik. – vont vállat, mintha nem is érdekelné a dolog.
- Na! – pattantam fel az ágyról. – Most te csukd be a szemed. – pusziltam arcon. Megvártam, míg tényleg becsukja, és elővettem az ágy alól a csomagot. – ’Tádám’ – mondtam, ő pedig kinyitotta a szemét. Nem finomkodott, egyből széttépte a papírt.
- Lou! – biggyesztette le csodás ajkait. – Imádom! – mondta, és egyből felvette a hófehér kötött pulcsit, aminek az alját kék norvég mintás szarvasok voltak. Hozzá illő sálat is kapott.
- Tudtam, hogy aranyosan fog állni. – mondtam elégetten.
- Aranyos? – nézett rám durcásan. – Vagány vagyok! – és befeszített.



Harry

Tudtam, hogy Lou idén is valami különlegessel fog előállni. Imádtam a pulcsit, amit kaptam, és azt is, akitől kaptam. Miután átadtuk az ajándékainkat egymásnak, együtt fürödtünk, majd az ágyban folytattunk mindent.

Reggel viszonylag korán ébredtem, és nem bírtam visszaaludni. Néztem a mellettem fekvő tökéletességet. Tökéletes ajkak, fénylő tincsek, melyek kócosan omlottak az arcába, pisze orr, és enyhén borostás áll. Imádtam, minden egyes centiméterét. Kimásztam mellőle, majd a konyhába indultam, hogy elkészítsem a reggeli kávénkat. Elővettem a tejet, majd bögrébe töltöttem az elkészült koffein bombát. Beegyensúlyoztam a csurig töltött bögréket a hálóba, majd leraktam őket az éjjeli szekrényre. Leguggoltam a még mindig édesen szuszogó, immár 21 esztendős barátom mellé, és egy nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

- Hmm, szép jó reggelt!- köszöntött, majd kinyitotta a szemeit, azokat a gyönyörű, szerelemtől csillogó tengerkék szemeit.
- Neked is! Főztem kávét Szépségem!- mondtam, majd az ágyra ülve a mellkasára hajtottam a fejem, mire birizgálni kezdte a hajam.

Megittuk a kávét, majd némi mosakodás, fogmosás és borotválkozás - amire persze csak Lounak volt szüksége- után felöltöztünk. Elővettem egy bőröndöt a szekrény tetejéről, és belepakoltam néhány cuccot, ami az utazás során kellhet. Louis is pakolt néhány ruhaneműt a maradék helyre, majd autóba ültünk és elindultunk. Chapel Holmes úgy 2 órányi autóút Londonból, így már kilenckor úton voltunk. Szólt a rádió, természetesen karácsonyi dalokat játszottak. Énekeltünk, beszélgettünk, és viszonylag hamar odaértünk, ami hóesésben meglepő. Anya szó szerint tárt karokkal fogadott minket. Miután mindenkit üdvözöltünk, leültünk ebédelni. Rengeteget beszélgettünk, majd jött az ajándékozás. Anyunak egy arany karkötőt vettem, a nővéremnek pedig egy láncot. A nevelőapám egy karórát kapott, de természetesen nem olyat, mint szerelmem. Ő is vett néhány apróságot a családomnak, de miután át adta őket indulnunk kellet. Anya persze marasztalt, és maradtam is volna, de Louissal már megbeszéltük, és együtt megyünk, így elindultunk. Doncaster még két óra autóval, és már nehezen tudtam a fenekemen ülni. Egy óra után meguntam, és Lou combjára simítottam a kezem. Lassan simogatni kezdtem, majd amikor már a kényes terület következet megszólalt.

- Fejezed be! Legszívesebben én is megállnék egy motelnél, és rád vetném magam, de így nem tudok vezetni, és már nemsoká ott vagyunk, szeretnék épségben megérkezni. Utána a tiéd vagyok, ígérem!- mondta, és igaza volt. De már csak ő járt a fejemben, semmi más. Alig vártam, hogy végre odaérjünk.

Nem sokára tényleg megérkeztünk. Mindenki a nappaliban volt, és mi is közéjük ültünk. Úgy ahogy ő én is vettem néhány apróságot a családjának. A lányoknak smink cuccokat, amiket igazából Danielle segítségével vásároltam, Louis jelenléte mellet. A többieknek is vettem néhány apróságot, majd miután mindenki megkapta az ajándékait leültünk vacsorázni. Nem sokat ettem, mert ebédnél teli lettem, és azóta csak néhány óra telt el.